A zsűri

Mészöly ÁgnesMészöly Ágnes üzenete Nektek:

"Még hogy az olvasás magányos dolog! Legfeljebb ha a szobádba bújva, titokban csinálod... De ha velünk játszol, ha csatlakozol a Nagy Könyves Beavatásba, megtapasztalhatod, hogy az olvasás lehet csapatmunka is. Keress társakat, ajánlj könyvet, tervezz, gondolkodj, engedd szabadjára a kreativitásodat, és nyerj - ne csak tapasztalatot!"

Életrajz:

Mészöly Ágnes 1971-ben született. Kiskorában kamionsofőr és régész akart lenni, de mivel ilyen szakpárt akkoriban egyetlen egyetem sem indított, diplomát szerzett a Pető Intézetben. Ma is imád vezetni: autót, fejlesztő csoportot, embertársait az orruknál fogva, ötszáz köbcentis Hondát, nagycsaládos háztartást - bármit. Írni kifejezetten utál, megfájdul tőle a háta. Tudja, hogy nincs esélye az entrópia ellen, mégis elmosogat minden főétkezés után. Próbálja észben tartani a következő holdtölte idejét, több-kevesebb sikerrel.

www.libri.hu/szerzok/meszoly_agnes

Forrás: libri.hu



L.I. LázárL.I. Lázár üzenete Nektek:


Szeretem a könyvet – mondja Fekete István és szerencsére sokan egyetértünk vele.

Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára.

Számomra a könyv nem pusztán olvasmány. Ha kényezteti a lelkemet, zene, ha megelevenednek a sorai, film, ha megérint, festmény. De ami a legfontosabb, én is hiszek bennük, ahogy az író.

Hittem … hittem! És sohasem bántam meg. Néha – majdnem mindig nem azt találtam, ami a könyvekben meg volt írva, hanem annál sokkal többet. Békességet, magányt, halat, vadat, madarat, de mindig találtam valamit és a végén – nem mondhatom, hogy nagy érték, – de megtaláltam: – magamat.”

A Nagy Könyves Beavatás az egyik legjobb kezdeményezés, amivel az utóbbi időben találkoztam. Játéknak tűnik, de nem az. Annál jóval több. Gazdagságot ad a résztvevőknek, amelynek értékét sosem veszi el tőlük senki. Barátságok szövődnek, erősödik az összetartozás érzése és a könyveknek köszönhetően felbecsülhetetlen értékű utazásban lesz részük. A Nagy Könyves Utazás is lehetne a neve. Amely hamarosan kezdődik. Jegy nem kell hozzá, csak elhatározás, hogy részt vesztek egy olyan kalandban, ahol nem csak önmagatokra találhattok, hanem kincsekre, „kavicsokra” is!

Önéletrajz helyett

Cécómentesen érkeztem a Földre, bár anyám szerint a nagy ’70-es árvíz hozott. Így lettem az egyetlen, akinek semmi köze a gólyához. És ettől kezdve ki is lógtam a sorból rendesen. Már az óvodában fekete báránykodtam. Hős nagycsoportosként március 8-ra egy másik verset tanultam meg, mert nem tetszett, amit az óvó néni rám tukmált. Azt hiszem, Piroska néni orrolt rám egy darabig, anyám süllyedt szégyenében, de apám kihúzta magát, és én ezt biztatásnak vettem!...

Olvastam, írtam, rendületlenül! Mindent, ami a kezembe került és mindent, ami megihletett. Átírtam az általam silánynak tartott dalok szövegét, rímeket kalapáltam, meséket meséltem, naplót vezettem, élménytudósítottam. Igazából még a fiúk sem tudtak annyira lázba hozni, mint egy jó regény, vagy a pillanat, amikor kitettem a pontot egy-egy írásom végére.

Színész akartam lenni! Soha, semmi más. Így visszatekintve, én is meglepődöm ezen. Szavaltam, játszottam, rendeztem és már óvodásként pontosan láttam a jövőmet. Állok a deszkákon és olyan átéléssel játszom, hogy a közönség sír, ha sírok, nevet, ha nevetek. Mármint a maradék, mert nagy része a megjelenésem pillanatában elalél…

Újságíró lettem! Nem bántam meg. Csodálatos emberekkel találkoztam, akik gondolkodás nélkül hordták a köveket az épülő piramisomba. Bárdos András, Hajdú B. István, Kovácsi László, Sugár András, Serényi Péter, Szalay Péter, Bleuer István, Bresztyenszky László, Harle Tamás, Novák András, pár név azok közül, akinek szakmailag és emberileg sokkal tartozom. Meglehet, a piramis még közel sincs kész, de nekik és elsősorban a szüleimnek köszönhetően, olyan biztos alapokon áll, hogy a Kheopsszal is felveszi a versenyt.

Tanítani kezdtem! Életem legjobb döntése, hogy ’96-ban elfogadtam az újságíró iskola felkérését. Zseniális fiatalokkal hozott össze a sors, akik tudtukon kívül, rengeteget dolgoztak a korábban említett piramisomon. Hálából odaadtam nekik mindent, ami csak a fejemben volt, és rendre a szívemet is. Bárcsak felsorolhatnám őket. Azokat, akik nagy hatással voltak az életemre, azokat, akiket munkatársnak választottam, de a barátaimmá váltak, azokat, akik egy-egy írásukkal napot varázsoltak az égre, és azokat, akik újra és újra bebizonyították, a hernyóból nagyon hamar pillangó lesz, ha hisznek benne.

Szerencsés vagyok, ezt mindig is tudtam! Csodálatos gyerekkorom volt, egy bölcs és csupaszív apával, egy hurrikán erejével bíró anyával, egy nővérrel, akiért tűzbe mennék, és akitől azóta többször is bocsánatot kértem a hasmenések miatt. Van egy gyerekbőrbe bújt harcos angyalkám, aki naponta tanít valamit újat, van sok barátom, és ami a legfontosabb: vannak Kavicsaim! Akik nélkül csak egy porszem lennék!

Író akarok lenni! Anyám nem mond semmit, mert azóta rendet tartok a szekrényemben. Apám már nincs velem. Kihúzná valaki magát helyette? Biztatásnak venném…

www.rejtozokavicsok.hu
www.facebook.com/rejtozokavicsok.konyv

Forrás: mora.hu