Lewis Caroll: Alice csodaországban

Lewis Caroll: Alice csodaországban

kritika

 

   Alice a kertben unatkozik a nénje mellett, aki hiába olvas fel neki, az nem köti le a kislányt, hiszen amelyik könyvben nincsenek képek vagy versek az már nem lehet érdekes. El-elkalandoznak a gondolatai, egészen addig amíg egy fehér bundájú vörös szemű nyuszira lesz figyelmes, aki különös módon felöltőt visel, aminek a zsebéből órát húz elő, és idegesen motyogja az orra alatt, hogy el fog késni. Kinek az érdeklődését ne keltené fel ez a furcsaság? Alice tehát feláll és ezentúl rendkívüli események sorozata esik meg vele.

   Az Alice csodaországban című regény elsősorban gyermekeknek íródott,  de a felnőttek is sok érdekes töredéket és utalást is felfedezhetnek benne. Míg a kicsiket a történet zavaros, képtelen sorai kötik le teljesen, addig a tapasztaltabb olvasó felfigyelhet egy-egy részletre aminek mögöttes jelentősége miatt könnyen a szívéhez nőhet a könyv.

  

Sokan eshetnek abba a hibába, hogy automatikusan a gyerekkönyv kategóriába sorolják a művet, holott a mű szinte elválaszthatatlanul összefonódik az írójával, annak látásmódjával és személyiségével.  A regény első látásra csak szürreális események sorozata és akik nem látnak a sorok mögé azoknak könnyen csalódást okozhat, azonban aki felfedezi benne a társadalomkritikát, és néhány szereplőt azonosítani tud a Caroll korában élt személyekkel, például a Szívkirálynőt Viktória királynővel, vagy a barátságtalan hernyót Edward Fitzgeralddal  a költővel annak máris más fényben tűnhet fel az egész.

Azonban be kell vallanom, hogy az összefüggések ellenére első olvasásra hatalmas zagyvaságnak tűnt az egész, mintha az író nem teljesen józanul esetleg  nem teljesen tudatánál hányta volna a papírra sorait, és néhány bekezdésnél csak fogni tudtam a  fejem, hogy ekkora értelmetlen összevisszaságot én is tudnék írni némi magyar szíverősítővel. A feltételezést alátámasztja az a rész is, mikor a hernyó azt tanácsolja Alice-nak, hogy ha másként akarja látni a világot, egyen egy kis varázsgombát, ráadásul Caroll beteges volt, nem olyan elképzelhetetlen, hogy orvosi utasításra kissé ellszállt a valóságtól a fájdalomcsillapítóként használt kokaintól.

Összegezve az eddig elhangzottakat, ez a szürrealista beütésű könyv sok jó pillanatot okozott, de ugyanakkor kettős érzéseket váltott ki a lehetetlen történésivel, rejtett üzeneteivel.

Kalligram