Irodalmi kritika és kalligram 4.

világítótoronyBÁTRAK - NyomiZOO, Budapest


Választott könyv: Lucy Strange: A világítótorony legendája

 

 

Ez a történet egy kislányról szól, aki egy kastélyban él, a családjával - pontosabban egy világítótoronyban, a tengerparton.
Talán ez az alaphelyzett miatt is történt, hogy amikor először ránéztünk a könyvre, és elolvastuk az első pár oldalt, rögtön a Minou szigete című könyv  jutott róla az eszünkbe. A stílus is, de leginkább a főszereplő jelleme nagyban hasonlít rá.  Azonban pár fejezettel később már egyértelművé vált, hogy itt egy világháborús regényről van szó, nagyon is valóságos eseményekről és helyszínekről. Anglia, 1939.

Petra, vagyis Pet - aki túl kicsinek érzi magát a nevéhez képest, mintha az néhány számmal nagyobb lenne rá - kezdetben elveszett és erőtlen gyereknek tűnik, akit alig választanak el az álmai a való élettől. Ám a regény végére hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül, és többé már nem az a kislány, aki helyett a nővére állt ki mindig, hanem egy erős és bátor személyiség. Petben egy kicsit mindenki magára ismerhet  - ezzel is sikerült elérnie az írónőnek, hogy ennyire kötődek hozzá.
A többi szereplő is hasonlóan mély és aprólékosan kidolgozott, de nem csak a karakterek ennyire összetettek, hanem az események és a mondatok is. Strange a fordulatokkal, tetőpontokkal és történetszálakkal is ugyanolyan mesterien bánik, mint a szavakkal való érzelemkifejezésekkel. Annyi meglepő és izgalmas csavar van a könyvben, hogy nem győztünk csodálkozni, hogy emellett a nyelvezet és a stílus is mennyire gyönyörű. Ezektől a bámulatos költői képektől és változatos szóhasználattól is válik különlegessé a könyv; megkülönbözteti a szokványos világháborút feldolgozó regényektől, de nem esik abba a hibába, hogy vontatottá és túl lassú folyásúvá alakul át. Külön érdekessé teszi, hogy másféle oldalról olyan emberek életét ismertünk meg, akikről nem sok szó esik ebben az időszakban, pedig ők is ott voltak végig és ugyanúgy próbáltak túlélni.

Az írónő tökéletesen ábrázolja a háborút egy, az egész köteten átívelő szimbólummal: egy Wyrm nevű szörny képében jeleníti meg , aki a tengerben rejtőzik, és sorra nyeli el az embereket.  Az olyan apró összefüggések, mint a kősziklák és Pet félelmében való lebénulásának hasonlata is fontos része a regénynek. Ahogy a legenda is, ami néhol összefolyik a valósággal, pont kellő mértékben. Több ilyen visszatérő mozzanat van a regényben, és ez jól átfogja a szövevényes cselekményt.
Az olvasás élvezetét azonban kissé megnehezítették a teljesen véletlenszerűen elszórt dőltbetűs szavak, semmiképpen sem kellett volna  ezeket ilyen vizuálisan hangsúlyozni. Néhány helyen persze indokolt volt - de azon a három-négy példán kívül a többi csak felesleges és erősen zavaró tényezőként volt jelen. 
Még egy dolgot megemlítenénk, ami nem egészen illett bele a könyvbe: a Rémes Joe, azaz Pet nagyapja személyében jelen lévő erősen valószínűtlen kettősség. Először végignézte, ahogy a családja megfogyatkozik, és szörnyűségek sorozatának áldozata lesz, majd miután végre valahára közbelép, egy olyan melegszívű embert ismerünk meg, akiről elég nehéz elképzelni, hogy ennyire képes volt korábban elhidegülni a családjától. Persze az már korábban is sejthető volt, hogy nem az akinek hiszik őt, de ekkora váltás egy kicsit sok volt. De tulajdonképpen ez minden, amin megakadt a szemünk, mint negatív részleten, és  minden más csodálatos dolog, amit csak úgy halmoz az írónő, szinte teljesen el is feledteti őket.

Összességében véve ez egy olyan regény volt, amit egészen biztosan sokáig, talán örökké megőrzünk a szívünkben, mert nem csak maga a történet, vagy a szereplők egyedisége, hanem a hangulata is felejthetetlen volt, és az olvasása után hosszú percek kellettek ahhoz, hogy ki tudjunk szakadni Pet világból és elfogadni, hogy itt a könyv vége.

Barátság: 5

Bátorság: 7

Önfeláldozás: 8

Műveltség: 9

Őszinteség: 6

Elgondolkodtató történet: 10

Erőszak: 6

Izgalom: 8

Mindennapi történet: 3

Nevettem rajta: 7

Szerelem: 2

Sírtam rajta: 6

Tetszett: 10

Varázslatos történet: 10

 

A kalligrammunkon a háttér a könyv borítójára hasonlít, mivel az teljesen megragadta regény hangulatát, amit mi is át szerettünk volna adni. A csónak pedig azért került rá, mert végig szerepel a könyvben és a főbb mozzanatokhoz köze van: például amikor Pet és a nővére felfedezik a tengeralattjárót, amikor Pet nővére elszökik vele, hogy segítsen a csapdába esetteken. Ez a csónak még a nagyapjáé volt, így családi szál is fűződik hozzá. Ráadásul a csónak labilissága jelképezheti a háborúban az emberek helyzetét.

Kalligram
 

kalligram