Irodalmi kritika és képregény 3.

cBARÁTSÁGOSAK - FLF, Eger

Választott könyv: Stephanie Garber: Caraval

 



A Caraval egy külföldön hatalmas sikernek örvendő fantasy regény. 2016-os megjelenése óta hatalmas rajongótáborra tett szert, nem is véletlenül.

A történet saját világban játszódik, ahol a hierarchia megosztja a társadalmat. Földrajzilag szigetekre van tagolva a cselekmény helyszíne, azonban csak a legfontosabb területekről kapunk bemutatást, a külső területek csak említve vannak. A világépítés nehéz dolog, és nehéz megtalálni az egyensúlyt a túlrészletezés és a túl kevés információ közlése között. Nos, erre a könyvre inkább utóbbi volt jellemző. Mivel nem mutat nagy képet az ország (ha egyáltalán ország) helyzetéről, adottságairól, a fontosabb szigetek csak lebegnek az űrben, nem lehet elhelyezni őket pontosan. Ez a könyv elején zavaró volt, hiszen gyakran voltak említve más földek is.

Talán szándékosan, talán nem, de a Caraval szigete ezt a hiányérzetet megszüntette. Mivel a szereplők be lettek zárva egy adott helyre, legyen az akár egy egész város is, mivel minden ott történt, nem volt zavaró, hogy csak az űrben lebeg az egész. Viszont itt pontosan az ellenkezője történt, túl lett részletezve a táj. Minden ház, minden szoba berendezése, az emberek, a tárgyak, túlságosan szájbarágós volt a leírás. Ez a szimbólumként szolgáló dolgok esetében volt igazán feltűnő. A tűz izzó vörös, a kulcs smaragdzöld, a szempár borostyánszín. Semmi probléma nem lenne ezzel, hiszen nyomatékosításnak, figyelemfelkeltésnek jó eszköz, viszont mikor egy mondatban nyolc-tíz melléknév is szerepel, akkor már úgy érezheti az olvasó, hogy hülyének van nézve. Piros, zöld, barna.

A Caraval főszereplője egy testvérpár, illetve egy fiú. A történet az első oldallal megkezdődik, nincsen elhúzva az eleje, viszont kifejezetten lassan halad a cselekmény. Az idő a karakterek ismertetésére lett fordítva, ami jól is jön, hiszen a mozgatórugója a könyvnek a szeretet és a szerelem. Scarlett, Tella és Julian háromdimenziós főszereplők, indokoltak a döntéseik, hibáznak, van bennük akarat és ok, mit miért tesznek. A fő szerelmi szál egy kissé hirtelen lett, nem volt előzménye, érzelmi alapja, csak mint derült égből villámcsapás, megtörtént. Persze, a kémia létezett - miután eldőlt, hogy ők szerelmesek lesznek.

"Ne feledd: Ez csak egy játék..." áll a könyv borítóján, meg szinte minden kommunikációs forma is ezt szajkózza a Caravalon, mégis, a főszereplő úgy viselkedik, mintha meg se hallotta volna. Eleinte úgy éreztem magam, mint a kisgyerek a tévé előtt, aki meg akarja értetni a mese szereplőjével, hogy az, amit keres, éppen a háta mögött van. Aztán a történet kezdett egyre sötétebb lenni. Minél több részlet derült ki a Caravalról, egyre komorabb és komolyabb lett a légkör. Élet-halál kérdés, eltűnések, öngyilkosság, erőszak, bosszú, temetés, összeesküvések. A könyv második fele mindent felvillantott, ami egy izgalmas krimihez, kalandregényhez kellhet.

Scarlettet követi a történet, csak azt érthetjük, azt láthatjuk, amit ő is. Ezért volt akkora sokk a történet befejezése, mint amekkora a lánynak is lehetett. Hatalmas meglepetés volt a tetőpont és a megoldás is, pláne, hogy ezzel lett megmagyarázva nagyon sok részlet. Nagyszerű befejezést kapott a könyv, az elejéhez képest egyszerűen elképesztő.

Összegzésképp, a Caraval egy olyan fantasy regény, ami a romantikus és a krimi kategóriájában is megállná a helyét. Kitartó olvasóknak ajánlanám a könyvet, hiszen elég vaskos kötet, és lassan indul be, azonban miután megkapjuk a magyarázatot, minden értelmet nyer, és kiemelkedően jó olvasásélménynek fogjuk elkönyvelni a regényt.

caraval