Irodalmi kritika és képregény 4.

vajákMŰVELTEK - Ági angyalai, Diószeg (Szlovákia)

Választott könyv: Andrzej Sapkowski: Vaják I. - Az utolsó kívánság

 

 



Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Andrzej Sapkowski Vaják című műve napjaink egyik legismertebb alkotásai közé tartozik, köszönhető ez annak a konzoljátéknak, ami az ún. gamerek körében toplistás játéknak számít és természetesen a nemrég induló Netflixes sorozatnak, amit a hatalmas médiareklámnak köszönhetően ezrek és ezrek néztek végig együltő helyükben. Hát ezért választottuk mi is a Vajákot s persze kíváncsiak voltunk, honnan is ered s mennyire hiteles is ez az őrület.
      A történetet nagyon egyszerűen egy +18-as tündérmeseként jellemezhetjük. Nem hiányozhat belőle például Hófehérke, aki a mostohája elől menekülve a törpéknél talál menedéket, s a torkára akadt mérgezett almától itt is a herceg menti meg. A csavar viszont, hogy a mi Hófehérkénk történetesen egy vérszomjas mutáns s a meséből jól ismert báj itt csak szimplán fizikai jellegű. A történetünk során találkozhatunk még strigává változott hercegnővel, póklábú szörnyetegekkel, elátkozott hercegekkel, a jól ismert szépség és szörnyeteg elferdített történetével vagy éppen a népi hiedelmeket megtestesítő ördöggel. Akarva akaratlanul két gondolat járt a fejünkben a művet olvasva. Az első, hogy összetéveszthetetlen a hasonlóság az eredeti Grimm mesékkel, ahol szintén véres és kegyetlen történetek szerepeltek, s a másik, hogy Andrzej Sapkowski feltételezhetően Neil Gaiman rajongó, s párszor már biztosan olvasta a Hó, tükör, almák című művét.
      A regény több szálon futó történetvezetése, nem hogy lassítja, de erősen megnehezíti a mű megértését. Már jócskán a könyv felénél tartottunk, mire felfogtuk a történet gondolatmenetét. A narráció egyes szám első személyben zajlik, s visszaemlékezések által tudjuk felépíteni a teljes képet. Ennek ellenére az olvasás élvezhető, hiszen minden egyes fejezet egy új világot, s ezzel együtt lenyűgöző s megfejtésre váró helyzeteket, mitikus lényeket s komplex jellemeket tár elénk. S nem utolsó sorban a visszaemlékezések által egyre jobban ismerhetjük meg főszereplőnket.
      Ez a főszereplő nem más mint a hírhedt ríviai Geralt. A neve hallatán összerezzennek az emberek, másokban gyűlöletet, megvetést ébreszt, mégis mi szerettük őt. A szemünkben Geralt egy meg nem értett karakter. Az emberek mintha képtelenek volnának túljutni a tényen, hogy ő egy vaják. A kenyerét s betevőjét tehát szörnyek, s mitikus lények eltávolításával, gyilkolásával keresi. Számukra Geralt nem ember, s ezt sajnos ő maga is így gondolja. Ez a látásmód viszont helytelen. Geralt igenis képes olyan emberi érzelmekre, mint a vágy, féltés, aggódás, könyörület, lelkiismeretfurdalás, képes mások érdekeit nézni s azok szerint cselekedni, felülbírálni döntéseit, s elgondolkodni azokról. Viszont, ami igazán emberivé teszi az az ösztöne, hiszen Geralt ösztönösen a jóra törekszik, elkerülve az oly sokat emlegetett kisebbik rosszt. A jelleme tehát olyan, mint a lichié. Egy egzotikus gyümölcs, amelynek külseje egy kemény és szúrós páncélréteget alkot, viszont ha valaki mélyebbre ás, egy érdekes, kissé édeskés, de minden ízben szerethető, lágy ízre lel. Ez tehát Geralt, akit minden bizonnyal a mű folytatásaiból jobban megismerhetünk, s megérthetünk. A regény nagyon sok karakterrel büszkélkedhet, a fontosabbak közé tartozik még Yennefer, a misztikus varázslónő, aki különleges szerepet tölt be Geralt életében s végzetében. Kökörcsin, a bárd s egyben Geralt jó barátja; s végül, de nem utolsó sorban Nenneke, Melitele szentélyének papnője, aki képes volt felismerni s megszeretni Geralt emberi mivoltját.
      A regényünk autentikusságát és hitelességét bizonyítja még a nyelvezet. A műben többször elhangzik egy, a nép által megfogalmazott kritika, miszerint Geralt beszédjén érződik származásának helye, Rívia. Sajnos mi ezt nem érzékeltük. Köszönhetjük ezt a fordításnak, vagy talán az eredeti műben sem érződik, ezt már nem tudjuk meg. Viszont, ami megfigyelhető az a társadalmi csoportok rétegződése. Nyelvezetük megmutatja, ki honnan származik, milyen a rangja s a tudása. A legjobb példa az egyszerű emberek beszédje a világ peremén, ezt az akcentust még Geralt sem érti, sőt Kökörcsin egyenesen megmosolyogja így kisebb nehézségek után jönnek csak rá mi az az ördeg, akitől meg kell szabadulniuk.
      Ha össze szeretnénk foglalni a mű mondanivalóját, megint csak Geralt jelleméhez kell visszatérnünk. Ahogy már említettük, szerintünk ő egy meg nem értett karakter. Emberek, főleg tinédzserek százai érezhetik magukénak a karaktert. Végigmennek azon a belső vivódáson, amin Gerlat is. Vajon hol a helyem a világban? Van-e értelme annak, amit csinálok? El tudnak-e fogadni a társaim sőt el tudom-e fogadni saját magamat. S azt a kérdést, hogy tudom-e szeretni saját magamat már nagyon távolinak érzik, avagy érezzük. A történet egy fantasztikus világba repít minket, pont olyan helyre, mint az önmagukat csodabogárnak, avagy másnak tituláló emberek menekülés céljából kialakítanak. Viszont joggal kérdezhetjük, ki is igazából a csodabogár, s mi vagy ki esik bele a normába?
          Mi egyöntetűen megszavaztuk, hogy jogos a mű köré vert felhajtás. Alig várjuk, hogy a második részt a kezünkbe vegyük, s végre betekintést nyerjünk a teljes képbe, s átélhessük Geralttal s Kökörcsinnel együtt a rájuk váró kalandokat. Legfőképpen viszont azt várjuk, hogy kibontakozzanak az első részben bevezetett szálak. A könyveket szerető s olvasó emberként tudjuk, az írott mű minden esetben jobb s teljesebb, mint a film vagy sorozat, avagy bármilyen feldolgozás, s be kell ismernünk itt is kíváncsiak voltunk, mit hoztak ki ebből a történetből a sorozat készítői. Pár rész elég volt, hogy megtudjuk a könyv a nyomában sem érhet a filmes adapatációnak, hiszen lényeges dolgokat hagytak ki belőle, ezért mindenkinek azt üzenjük: Olvassátok el a könyvet, hogy átélhessétek a teljes Vaják élményt.

vaják

A harmadik fordulóban képregényt kellett készítenünk, ami talán az eddigi legnagyobb kihívás volt számunkra. Reméljük, azért jól teljesítettünk. A képregény megtervezése után magát a rajzot egy osztálytársunk készítette, majd az utómunkákat elosztottuk egymás között.

A képek Geralt, a vaják utolsó jelentét ábrázolja, amint akarata ellenére betekintést kap a jövőjébe. Alá kell írnunk, hogy a szerzőtől ez egy aljas húzás volt, hiszen most már nem tudunk nyugodtan aludni anélkül, hogy ismernénk a történet folytatását. Azért is választottuk a befejező jelenet feldolgozását, mivel nem tudjuk kiverni ezt a fejünkből :)