Irodalmi kritika és visszajátszás 8.

péczelyBÁTRAK - NyomiZOO, Budapest

Választott könyv: Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát

 

 

 

A Szívlapát a magyar kortárs költészet egyik legújabb antológiája, azaz csak élő költők műveit olvashatjuk az elmúlt negyven évből, szóval egyértelműen nem egy generáció verseinek válogatása. A kötet a megjelenése után elhunyt Kányádi Sándortól a 22 éves Vida Kamilláig 150 verset foglal magába. A gyűjtemény csupán egy kóstoló a kortárs költészetből, célja hogy a mi korosztályunk is kedvet kapjon a mai költészethez, bár nem feltétlenül nekünk íródott.

A versek kétharmada prózai vagy szabadvers és értelmezésük többnyire élettapasztalattól függ.
A versek öt nagy ciklusra vannak osztva, minden ciklusban téma szerint 30-30 vers található. Az öt téma pedig: szerelem, élet, hit, művészet és haza. A művek könyvbeli elhelyezkedése sokszor csak útmutató, a versek nagy része több kategóriába is beilleszthető.

Az első rész, amelyben a szerelem kapja a fő hangot, kihangsúlyozza a bennünk élő ellentmondásokat ezzel az érzéssel kapcsolatban, és azt, hogy minden ember másként viszonyul hozzá, másképp gondolkodik róla. A szerelem kisebb nagyobb momentumaiban rejtőző feszültség és múlandóság végig jelen van a sorok között, és legtöbbször hasonlatokban és metaforákban nyilvánul meg.

Az élet, mint témakör egyértelműen elég tág foglom ahhoz, hogy több életszakaszon végig tudjanak vezetni a versek, születéstől halálig, nosztalgián keresztül a meghatározó fordulópontokig, a gyászig és a rossz emlékekig. Minden, ami egy ember életének a része. Az elvont képekben megjelenik a körforgás és az állandó változás, az idő megállíthatatlan folyása. A versekben érezhető a mégis-morál - ami végigkíséri az egész antológiát.

A hit köré íródott versekben egyaránt felfedezhető a vallást vitató, elbizonytalanító, vagy épp megerősítő versek, néha még a spiritualitás is, az elmúlás toposza pedig itt is végigkövethető a sorokon.

A következő ciklus a művészet, ahol több ars poetica-szerű vers jelenik meg és mellettük a versforma és versjelentésen való töprengés. A rímek és hangsúlyok fontosságát átveszi a jelentés, itt nem a nézőpont az érdekes, hanem hogy mit nézünk. A költők a gondolatmeneteikben újra és újra elbizonytalanítanak és kérdéseket tesznek fel, amikben magunkban kell dűlőre jutnunk.

Az utolsó jelentős téma a haza, és azon belül, mint ahogy az előző részekben is, az egyén viszonyulása hozzá. A történelmi visszatekintések sorozata sokszor negatív emlékekkel teli, ahol a menni-maradni kérdés mellett olyan gondolatok is beleszövődnek a sorokba, amiktől a versek nehezen kategorizálhatóvá válnak.

Szeretnénk említést tenni Dániel András hihetetlen illusztrációiról, amik végig tükrözték a versek bennünk keltett érzéseit és még teljesebbé tették a kötet iránti rajongásunkat.

A gyűjtemény 85 különböző hangot szólaltat meg, ebből adódóan nem tetszhet mindenkinek mindegyik, de valamennyiünknek akadtak kiemelkedő kedvencei. Magával ragadtak minket a metaforák, hasonlatok, ám néhol nem éreztük, hogy az adott vers egy egészet alkotna, viszont akadtak olyanok is, amiknek épp a lezáratlansága ragadott meg minket, mikor szabadon hagyatkozhattunk a fantáziánkra. Azért szerettük, mert a saját érzéseinkre ismertünk, néhol meg azért, mert újakat mutatott nekünk. Volt, hogy egy beteljesült szerelembe, idilli álomba csöppentünk, máskor zavaros, erőteljes, összetett helyzetekbe bonyolódtunk, mintha csak a jéghegy csúcsának képét látnánk, és egy utalást arról, ami alatta van. Arról, ami felszakítja a gyógyuló sebeket.  Emellett hiteles képet adott a fiatalok és idősek problémáiról, nehézségeiről, belső világáról. Néhány vers csak halkan fülekbe suttogott titoknak tűnt, amelyeket még a cél előtt elfújt a szél.

Persze csoporton belül is megoszlottak a vélemények a Szívlapátról, de egyikünk sem tudott elmenni a versek mellett anélkül hogy legalább egy ne okozott volna katarzist. Az biztos, hogy meghatározó volt és mindennapjaink részévé vált. Ez abból is látszik, hogy csapatunk két tagjának is már kiemelt helyet foglal el a könyvespolcán (egy csapattagunknak pedig a falán).

Egy kis kiegészítésként megjegyeznénk, hogy a kortárs versek megértését szerintünk Simon Márton Polaroidok című verseskötetének fülszövege segíti a legjobban:

,,Uram, íme a szakadék, amit rendelt.”

:)

Barátság: 6

Bátorság: 5

Önfeláldozás: 9

Műveltség: 10

Őszinteség: 8

Elgondolkodtató történet: 10

Erőszak: 3

Izgalom: 2

Mindennapi történet: 10

Nevettem rajta: 1

Szerelem: 10

Sírtam rajta: 6

Tetszett: 10

Varázslatos történet: 8

 

Elég sokat szerencsétlenkedtünk a fotó elkészítése alatt, a modellünk nem volt nagyon megbékélve a helyzettel és idegességében egy teljes zacskó cukrot betolt. 

Egyébként a kép Rakovszky Zsuzsa - Másnaposan c. verséhez készült. Próbáltuk megfogni és minél hűbben átadni az írónő által megteremtett hangulatot, az ébredés pillanatában megjelenő hol vagyok bizonytalanságot, és az előző este hatását.

Visszajátszás KÉP
 

szívlapát