Lisa Heathfield - Papírpillangók

Forduló
6. forduló
Írj irodalmi kritikát a választott kötethez!

Lisa Heathfield Papírpillangók című könyvét ajánlásra olvastam el, mert az egyik barátom kedvencévé vált. A cím és a fülszöveg alapján szkeptikusan kezdtem neki az olvasásnak, mert semmi kapcsolatot nem találtam a kettő között. Aztán elkezdtem olvasni. 

Már az első oldalak után nyomasztónak találtam a történetet, és nem voltam benne biztos, hogy folytatni szeretném. Nem olvastam még hasonló témájú könyvet, és kicsit megszeppentem a sötét hangulattól.
Azzal, hogy semmi bevezetés nélkül rögtön a dolgok közepébe csapott, nagyon meglepett az író. Hiányoltam a szereplők bemutatását, kissé elveszett voltam az események közepette, de érthető, hogy miért in medias res kezdte Heathfield a regényt. A feszült, tehetetlen légkör nem csak a cselekményben volt jelen, hanem a történet elmesélési formája is ezt sugallta.
Az alaptörténetet nagyon érdekesnek és egyedinek találtam, abszolút nem volt klisés. A részek és az események jól egymásra voltak építve, nem volt zavaró az időben való ugrálás sem. A leírásokat azonban néhol már túl aprólékosnak és részletesnek találtam. Főleg akkor, ha még a mondatok is hosszúak voltak, és mire a végére jutottam, nem emlékeztem az elejére. Éppen ezért nem értettem, hogy az egész történet legnagyobb fordulatát egy, maximum két oldallal le is tudta. Itt hiányoltam a részletességet. 
A helyszínek közül csak a legfontosabbakat ismerhetjük meg részletesen, minden más főleg a képzeletre van bízva, így kiemelve a fontosabb helyeket. Ez a történetet is kontrasztolja, hiszen főleg egy tragikus eseménysorozat belső hatásai a könyv témája, szükségestelen lett volna a nagy körítés.
A szereplők személyiségét teljesen logikusnak és életszerűnek gondolom. A hátterük és korábbi tapasztalataik indokolták a viselkedésüket. A főszereplőket alaposan megismerjük és kiismerjük a könyv végére, talán csak az apa intenzívebb részvételét hiányoltam az egész történet folyamán. Bár egyértelműen egy főbb karakter, gyakran csak beszéltek róla, és nem vett részt a cselekményben.
Az biztos, hogy June hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül, a szemünk előtt bontakozik ki a jelleme. A történet elején csak egy megszeppent lányka, aki nem meri hallatni a hangját, fél bármi olyat tenni, amiért elítélhetnék őt. A végére azonban felnő és megkomolyodik, addig, hogy megbocsátani is képes lesz, magának is, és azoknak is, akik mindvégig rosszak voltak hozzá.
A mellékszereplőkről jellemzően pont annyit tudat az író, ami nem túl sok még ahhoz, hogy elveszítsük a fonalat, és nem túl kevés ahhoz, hogy ne legyen elég színes a történet. Néhány név csak egy-két alkalommal villant föl, kicsit az űrben lebegtek, nem lehetett mihez kapcsolni őket. A történet viszont visszatekintésként van elmesélve, és ha belegondolok, én is nevekkel adnám elő, még ha nem is szerepel többet a karakter. 
Annyit még meg kell jegyeznem, hogy bár a könyv egésze nagyon tetszett, a végére nem számítottam. Lezáratlannak és befejezetlennek éreztem. Hiányolom, hogy nem tudjuk meg pontosan, mi történt a hősünkkel, így számtalan kérdéssel hagy magunkra az író, amit kegyetlenségnek tartok egy szóló regénytől. 

Barátság
7
Bátorság
8
Önfeláldozás
9
Műveltség
1
Őszinteség
4
Elgondolkodtató történet
8
Erőszak
10
Izgalom
7
Mindennapi történet
2
Nevettem rajta
3
Szerelem
6
Sírtam rajta
8
Tetszett
9
Varázslatos történet
1