"Ayala mindig mindent elszúrt, minél jobban idegeskedett, annál inkább. Erkölcsi felsőbbrendűségét annak köszönhette, hogy még sosem éhezett, és állandóan kritizált engem meg Csubit azért, ahogy megteremtettük a megélhetésünket, és észre sem vette, hogy ő is a mi munkánknak köszönheti a napi betevőt és a tetőt a feje fölött.
Ayala azt motyogta:
-Valami bűzlik.
Kényszercselekvés, de hát neki minden tette az volt."
Aza igazán igyekezett. Nincs semmi különös abban, hogyha az ember aggódik a fél testét alkotó idegen életformák miatt. "Elkaptad, már benned is van, meg fog ölni és kieszi magát belőled." Egy gyors fertőtlenítés megoldja. Talán még egy, a biztonság kedvéért.
Normális. Vannak barátai. Vagyis jelenleg csak egy, de elválaszthatatlanok. Daisynek hívják és imádja a Star Wars-t.
Aza és Daisy a pénzjutalom reményében nyomozni kezd David Pickett eltűnésének ügyében. De Azának egy másik ügyet is meg kell oldania, mégpedig azt ami a saját fejében zajlik.
John Green realisztikusan mutatja be, hogy milyen érzés mentális problémákkal küzdeni. Tökéletes arányban osztja el a jó és rossz pillanatokat, egyszerre fut a történetben a főszereplő szerelmi kapcsolata és a nyomozás szála. Barátság, izgalom és érzelmesség, a könyvben minden benne van, ami egy élvezhető történethez szükséges
