Irodalmi kritika és szimulációs játék 5.

mCSOPORTNÉLKÜLIEK - Fehér Királynők, Dunakeszi

Választott könyv: Laura Steven: Minden, csak nem oké



Minden vagy semmi?

Már régebb óta nézegettük ezt a könyvet, mégpedig az ütős borítója, a megnyerő fülszövege és átlag feletti értékelése miatt. Ezek voltak azok a dolgok, amik végül biztosra meggyőztek minket arról, hogy az utolsó fordulóban mindenképpen, elengedhetetlenül és kötelezően Laura Steven: Minden, csak nem oké című könyvét válasszuk.

Izzy O’Neil 5 éves korában elvesztette a szüleit. A nagymamája neveli igen szűkös körülmények között, és rajta, meg két barátján kívül senkire sem tud támaszkodni. Az ég sajátos humorral áldotta meg, amit forgatókönyveiben használ fel. A lány nagyon tehetséges ebben a témában és miután megmutatja egyik kész írását tanárnőjének, az utóbbi benevezi a művet egy versenyre. Izzy élete, mintha kezdene jobbra fordulni. Carson, a helyes kosaras személyében a szerelem is megtalálja, és ő a felhők felett repked. De egyik este elmegy egy buliba, ahol hirtelen felindulásból lefekszik két sráccal is. Ebben a modernizált világban viszont semmi sem maradhat titokban és a lány szennyesét egy újonnan létrehozott blog nagyon csúnyán kiteregeti, ezzel eloszlatva a boldogságot, és a reményt egy jobb életre. Főszereplőnk minden erejét beleadva próbál a felszínen maradni és mindenben megtalálni a kapaszkodót, de egyszer az ő feje felett is összecsapnak a hullámok, ami már minden, csak nem oké.

A könyv nem annyira összetett, a lineáris történetvezetés segíti az olvasót abban, hogy csakis az eseményekre tudjon koncentrálni. A regényt Izzy szemszögéből ismerhetjük meg, blogbejegyzésein keresztül, amit utólagos szerkesztői megjegyzésekkel illet. Ezáltal sokkal jobban be tudunk pillantani a színfalak mögé, amit eleinte elég hihetetlennek gondoltunk. Egy ilyen felelőtlen, meggondolatlan, általunk meglehetősen elítélt döntést, amit a főszereplőnk hozott, mégis hogyan tudja majd az írónő megcáfolni, ráadásul elhitetni velünk, hogy valójában ez nem teljesen az ő hibája. Minket többé-kevésbé sikerült meggyőzni, azonban még mindig biztosan állíthatjuk, és ez lehet egy elég erős állítás, de a gondjainak nagy részét, a botrányhoz vezető legelső lépést ő tette meg. Ő zúdította a bajt saját maga nyakába.

Ha már itt tartunk, mindenképpen kell pár szót ejtenünk Izzy karakteréről is. Ő tipikusan az a lány, aki nem tartozik a legnépszerűbbek közé, mégis általában megtalálja a közös hangot az emberekkel, és lehet a viccein, beszólásain vagy éppen a szerencsétlenebb esetben, rajta nevetni. Elvileg (és ezt ő maga mondja ki) nem valami okos, gyakorlatilag alig csúszott át a legtöbb tantárgyból kettessel, mégis ismer olyan szavakat, mint a lobotómia vagy a homeosztázis. Most lehetne azt mondani, hogy előítéletesek vagyunk, és ez igaz is, mégis: számunkra ez egy óriási ellentét volt, ami meglehetősen kibékíthetetlen. Mint tudjuk, nagyanyja egyedül neveli, minden nap keményen dolgozik azért, hogy az unokájának meg legyen a betevő falatja. Habár nem reménykedhet a nagy kiugrás lehetőségében, azért mégis elérjen valamit az életben, és azt csinálhassa, amit szeret. Ennek ellenére Izzy rengetegszer említi az ő szegényes körülményeit, gyakran poénkodik ezzel, valamint gyakran hátrányként emlegeti, akkor is, ha éppen nincsen semmilyen jelentősége. Mindent a pénz hiányának tulajdonít, azt is, ami például egyszerűen a személyiségéből vagy saját hibáiból fakadó probléma. Nyilván rengeteg mindent befolyásolnak manapság az anyagi javak, ezt a mi generációnk is nagyon jól tudja. Azonban vannak dolgok, amikhez egyszerűen csak a józan ész kellett volna, és akkor utólag ez nem a pénzen múlna.

Ezek után, ami még nagy szívfájdalmunk volt, az nem más, mint a nyelvezet. Nem azt mondjuk, hogy egy karakternek kötelező választékosan beszélni, de amikor már egy oldalon a huszadik trágár szót vagy kifejezést olvastuk, akkor már mi is belepirultunk a sorokba. A modern könyvekben egyre gyakrabban jelennek meg „csúnya szavak”, és ezzel nincs is semmi baj, hiszen hozzátesznek a szereplőkhöz, bemutatják a világot, az ifjúsági regények esetében pedig jobban is tudunk azonosulni a történettel. Azonban itt ez már túl sok volt.

Összességében nem voltunk teljesen meggyőzve. Az egész egy olyan élmény volt, mint egy ínycsiklandónak kinéző csokitorta a cukrászda kirakatában, ami előtt az ember minden nap elmegy és közben arról fantáziál, hogy milyen finom lehet. Majd egyik nap betéved a boltba, mosolyogva kikéri a csokicsodát, de mikor beleharap, az egész olyan száraz és keserű. Igazából ennél a könyvnél is pontosan ez történt, és ami valójában megmentette, az pedig nem volt más, mint a finálé.

Végre egy jól lezárt könyv. Végre Izzy belátja a hibáit, és rájön, hogy cselekedni kéne, és nem csak a szőnyeg alá söpörni az érzéseit, a problémákat, és mindent vagy mindenkit hibáztatni, csak magát nem. Végre kiderül, hogy már nem csak az internetes zaklatásról van szó, már nem csak az a legnagyobb baj ebben a világban. Eljutottunk oda, hogy már tényleg morális kérdéseket feszeget ez a könyv. Elkezdesz kételkedni magadban, elkezdesz kételkedni a saját igazadban. És akkor rájössz, hogy a regény sokkal többet kínál holmi klisés „véletlenül kikerült” intim képeknél. Ezért megérte. Csak kár, hogy ilyen hosszú ideig váratott ez az élmény magára.

 

A Minden, csak nem oké az utolsó könyv, amit a könyvválasztó során olvastunk, egy elgondolkodtató regény, ami bevalljuk nem egy könnyű olvasmány, és ami során talán megkérdőjeleztük saját nézeteinket is. Nehéz volt mindent összefoglalni egy rövidebb kritikában, az érzéseinket leírni a művel kapcsolatban, mégis azt gondoljuk, hogy méltóan búcsúzunk ezzel az utolsó kritikával a verseny ezen nagy szakaszától.

Trailer a könyvhöz:

Be kell, hogy valljuk, eddig ezzel a kreatív feladattal foglalkoztunk a legtöbbet. Rengeteget készültünk órák alatt, suli után, és még hétvégén is. Bevontunk barátokat, ismerősöket, osztálytársakat. Viszont nagyon élveztük a közös munkát, rengeteget nevettünk a felvételek között, és ha lenne egy összevágott "bakiparádénk", legalább háromszor olyan hosszú lenne, mint a kész videó. Egyszerűen imádtuk elkészíteni, itt élhettük ki legjobban a kreativitásunkat, és a csapatmunka is itt vált létfontosságúvá. Örülünk, hogy ilyen jó élményekkel zárhatjuk a kreatív feladatok sorát. 
fk