Kietlen kikelet

A megszokottnál kicsit hűvösebb tavaszi reggel volt. Martin motorja megállt a házunk előtt és kissé rosszallóan nézett rám.

-Öltözhettél volna melegebben is - mondta összehúzott szemmel.

Akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz a legkisebb gondunk.

Felpattantam mögé és a csípős tavaszi napon elindultunk a suliba. Igaza volt, tényleg pirosra festette arcomat a hideg. Közelebb húzódtam hozzá és fejemet a hátára hajtottam. Megtehettem, hiszen három éve jártunk, amolyan igazi diákszerelem volt a miénk. Nagyon meghitt volt a kapcsolatunk, jól megértettük egymást. Talán ötszáz méterre lehettünk az iskolától, amikor hirtelen megcsúszott a motor, és irányíthatatlanná vált. Rohamosan haladtunk a nagy gesztenyefa felé, és nem tudtunk mit tenni, csak sodródtunk az úton. Láttam magam előtt a világomat másodpercek alatt rommá dőlni.  Lehet, hogy ez az utolsó pillanat az életemben. Mi van, ha nem láthatom többé a családomat. Nem ölelhetem meg a szüleimet mégegyszer, utoljára. Nem mondhatom a szeretteimnek, hogy mennyire fontosak nekem. Nem láthatom többé a kutyámat, a tengert, a havat, a virágokat, a csillagokat. Ha nem érezhetem többé a nap forró sugarait a bőrömön. Az összes eddigi gondom egy másodperc töredéke alatt semmivé vált és az életem került kockára. És csönd. És feketeség. Mintha Martin hangját hallottam volna, a nevemet ismételgette.. Luca, Luca, tarts ki, mindjárt jönnek a mentők! Annyit még éreztem, hogy a lábam magam alá csavarodott, majd a fájdalomtól újra elvesztettem az eszméletem. A kórházban ébredtem. Senki nem volt mellettem, de a szüleim kétségbeesett suttogását halottam a folyosón. Martinnak hűlt helyét sem láttam, nem tudtam mi történt vele, de féltem hogy elvesztettem. Nem birtam megmozdítani a lábam, nem volt benne erő. Kétségbeestem, ez az állapot megrémített. Fel akartam kelni, de nem tudtam. Mozdulatlanság, csak ennyit észleltem. Talán jobb lett volna ha nem ébredek fel, talán sokkal jobb lenne minden. Az életemből semmi nem maradt, csak kétségbeesett próbálkozás. Mennyi esélyem van így a boldogságra, ha ez állandó és nem múló állapot?! Semennyi, gondoltam magamba. A szüleim bejöttem a szobába. Elmondták hogy két napig kómában voltam. Azt is megtudtam, hogy Martin jól van, pár karcolással megúszta a balesetet. Azt üzente a szüleimtől, hogy sajnálja.. és hogy nem tud megbírkózni a helyzettel. Reméli, hogy rendbejövök. A szüleim készen álltak, hogy hazavigyenek. Bepakoltak a táskámba, beültettek a kerekes székembe és már csak a papírokat kellett kitölteniük.

-Várj meg minket a folyosón kicsim, mindjárt jövünk -mondta anya.

Odagurultam az erkélyhez és vártam, hiszen mást úgyse tudtam volna csinálni, soha többé nem tudok már. Csak várok, de nem tudom mire. Lenéztem az udvarra, láttam a gyerekeket hintázni és fogócskázni, láttam hogy boldogok, és tudtam, én már soha nem leszek az. Láttam a madarakat szállni az égen, és tudtam hogy járni sem fogok már soha. Láttam a virágokat nyílni a kertben, és tudtam, hogy az életem már örökre így marad, mozdulatlanul. Szomorú voltam és csalódott, vagy inkább talán dühös. Semmi nem maradt az életemből. Elvesztettem a szabadságom, elvesztettem azt a személyt, aki a mindent jelentette nekem, és nem maradt semmim, csak a kerekes székem. Csak néztem lefelé, és eljátszottam a gondolattal. Minden jót és rosszat felraktam a képzeletbeli mérlegemre, és a mérleg a rossz felé billent. Becsuktam a szemem, összeszedtem minden erőmet és megfogtam a korlátot. Szorítottam amennyire csak tudtam, mérges voltam magamra és mérges voltam az egész világra. Már csak egy kis lendület kellett volna és minden rossznak vége lenne. Cikáztak a fejembe a gondolatok, majd nagy levegőt vettem, kinyitottam a szemem és elengedtem a korlátot. Visszadőltem a tolókocsimba és visszagurultam a folyosóra. Rájöttem, hogy nem dobhatom el az életem, nem tehettem meg ezt a szüleimmel és legfőképp saját magammal nem. Szép tavaszi nap volt ez a halálra, de nem ma és nem nekem. Előttem állt az egész élet, és nem hagyom, hogy a kerekek megállítsanak. Elengedtem a rossz gondolatokat és örökre a kórházba hagytam őket.

Csapat neve
A három beavatott