A lebegő Unikornis szappanbuborék könnyei

A szülők idegesen néznek körbe és körbe, mindenki a saját gyermekét figyeli. Nagy Mihály is így tesz, aggódik. Aggódik, mert félti gyermekeit, akik a vidámpark sok játékát kiakarnák próbálni. Az aggódását, apai szeretete, szíve sem tudja felülírni. Ebből adódóan feleségével úgy döntenek, hogy ketté válnak. Júlia az ikrekkel megy körhintázni, Mihály pedig Larát és Borit kiséri az óriás csúszdákhoz. Menetközben rengeteg színes, vibráló játék mellett mennek el.

Amikor Bori meglátja, ahogyan elindul az óriáskerék, egyből elfelejti még a csúszdák gondolatát is. Igyekszik meggyőzni apját, hogy inkább oda menjenek. A családfő tisztában van azzal, hogy idősebb lánya, Lara legjobban a csúszkálást várta és várja most is. Nem akar csalódást okozni egyik lányának sem. Nem tudja mi tévő legyen, mit csináljon..

- "Oda megyek egyedül, nagylány vagyok már! "- hangzik Lara szájából. Mihály azonnal gondolkodni kezd, hogy vajon mennyire lenne jó ötlet ez. Lara nem rég töltötte be a 9. évét, azonban azt is tudja, hogy lánya nem egy átlagos gyerek, gondolkodása egy érett felnőtt gondolkodásával vetekszik. Azzal próbálja magát győzködni, hogy egy vidámparkban semmi rossz nem történhet, de ha mégis történne, Lara tudná, hogy mit kell tenni, hiszen 4 éves kora óta tanul Krav Magát. Elég jól fel van készítve a lány a zűrös helyzetekre.

Mihály egészen a csúszó játékokat jelző tábláig kíséri csemetéjét, majd egy biztató mosoly kíséretében indítja útra kis lurkóját. Nagyon jól tudja Mihály, hogy ez a mosoly csak azért volt, hogy lánya semmit ne érezzen az ő aggodalmából. Majd a családfő és Bori az óriáskerék felé veszik az irányt.

Lara egyre csak közeledik az óriás játékok felé, nagyon boldog, hiszen erre a pillanatra várt azóta, mióta megtudta szüleitől, hogy vidámparkba jönnek.  Egyre gyorsabban kezdi szedni aprócska lábait, hogy minél hamarabb csúszkálni tudjon. Amikor már egészen közel kerül a hatalmas piros és sárga pöttyös csúszkákhoz, megáll és a szája is tátva marad az ámulattól.

-"Hűűű..."- sóhajt egy nagyot és érzi, hogy apró kis törékeny testén ismeretlen, de közben jóleső borzongás szalad át.  

Még a tavalyi évben hallott először erről a játékról, Piroskától, a legjobb barátnőjétől. Most is emlékszik, hogy milyen irigység lett akkor úrrá rajta, miközben barátnője felhőtlen boldogsággal mesélt neki az élményeiről. Biztos benne, hogy ez most fordítva lesz, Piroska lesz teljesen sárga az irigységtől. Lara alig várja, hogy így lássa a lány arcát.

Lara a csúszda lépcsője felé indul, ám először egy hosszú folyosón kell végig mennie. A séta alatt érdekes gondolatai támadnak, olyan mintha gondolatai megelevenednének, és ezeket valaki kivetítené azt, ami a fejben van.

Nem érti, hogy miért gondol egy férfira, akit még sosem látott és még csak nem is hallott róla korábban. Majd hirtelen a valóságban is meglátja ezt az alakot.

A férfi nagyjából 34 év körüli, de lehet még ennél is fiatalabb. Szakmája ismeretlen, de az egyértelműen látszik az alkatából, hogy kétkezi munkát végez.

Lara szeme előtt hirtelen megjelenik egy másik férfi is. Korosztályban és testalkatban megegyezik azzal a férfivel, akit már gondolataiban is látott. Ha kicsit jobban megfigyelné őket a kislány, talán arra is rájöhetne, hogy testvérek. Azonban volt egy hatalmas különbség a két alak között, az első egy jó kiállású, ápolt ember, míg a másik szakadt ruhákban van és mindene piszkos. Még Lara is érzi azt a bűzt, ami árad belőle. Lara korábban is látott már ehhez az úrhoz hasonló embereket. Terka mama azt mondta, hogy ők szegény emberek, és nem tudnak hol lakni, ezért utcán sétáló emberektől kérnek segítséget. A kislány azt gondolja, hogy ez a bácsi is ilyen lehet.

Mielőtt Lara ezt teljesen végig gondolhatná, a piszkosabb férfi elővesz egy kést és leszúrja a vele szemben lévőt, a jóvágású urat.

Lara felsikít, majd a két férfi egyszerre fordul felé, majd hirtelen eltűnnek. Lara teljesen össze van zavarodva, mintha álmodna. Sosem történt vele korábban ilyen.

Ha rémülten is, de a kislány folytatja az útját a csúszda felé. Nagyjából semmi nem lenne, ami elvenné a kedvét ettől a kalandtól. Lara már a sokadik kört teszi meg a csúszdán és már alig gondol erre a különös „álomra”.

Az utolsó kör előtt, mielőtt elindult volna megkeresni a papáját, hangos kiabálásokra lesz figyelmes, a gyermeki kíváncsiság miatt úgy dönt, megkeresi a hangok forrását. Elindul, sétál egy pár métert majd a piros csúszda mellett lévő Vattacukros bódé mellett befordul a sarkon. Két férfit lát meg. Igen azt a két férfit, akiket nem rég látott, az álmában, látomásában, valóságban… Ő maga sem tudja mi volt az. A következő másodperctől kezdve minden úgy történik, ahogyan az már Lara elméjében megtörtént. A hajléktalanszerű alak előveszi a kést és a másik férfiba döfi azt.

A lány most nem sikít – egy hang nem jönne ki a torkán – csupán csak végig nézi, ahogyan az ápolt férfi lelke, mint egy lebegő Unikornis szappanbuborék könnyei felszáll az égbe.

Amikor a kábulatból kicsit felocsúdik, észre veszi, hogy nincs egyedül. Nem csak ő látta a történteket, de azt biztosan tudja, hogy csak Ő látta előre, hogy mi fog történni. Vagyis ezt gondolja... Lara ekkor még csak sejteni, sem sejtette, hogy ezek a vele egykorú gyerekek lesznek számára a biztospont, a menedék. Ezek a gyerekek pont olyanok, mint Ő. Látók mindannyian. Ezen a napon egy soha meg nem szakítható szövetség lett közöttük.

Csapat neve
A Hármak