Carsten Henn A könyvsétáltató című műve nálam nem lett „kitűnő” csak „jó”. Izgalmas elgondolások gyöngyeit az írónak nem sikerült zökkenőmentesen egy egységes lánccá felfűznie – többször is ez volt az érzésem olvasás közben, miközben „ugrott egyet-egyet” a történet. Nem áramlott. Ennek ellenére voltak benne határozottan szép részek. Nehezen bírok napirendre térni afölött, hogy kissé elégedetlen vagyok a könyvvel. Könyvtárosként és könyvolvasóként is kicsivel többet vártam: mesés és valósághű tekintetben egyaránt.
Szerintem ez a könyv érthető már egy általános iskola felső tagozatába járó gyerek számára is, ettől a korosztálytól kezdve szívesen ajánlom bárkinek.
Az biztos, hogy ebbe a kellemesen langymeleg, kényelmes (és meglehetősen unalmas) világba, amit Carl Kollhoff úr élt, kellett már valami izgalom, ami megfűszerezi az életét. Jó emberismerőként, az emberek szabadságát és egyéniségét messzemenően tiszteletben tartva, mindenkinek a „szájíze szerint” ajánl könyveket és viszi azokat házig, nagyon szolgálatkészen. Eredeti a regényben, hogy Carl a megbízóit regényalakokról nevezi el, eredeti nevüket is mellőzve.
Carl úr érzi, hogy a munkája bizonytalan talajon áll, mióta a könyvüzlet vezetése az öreg barátjának (egyben előző főnöke) lányának, Sabine Grubernek a kezébe kerül a könyvesboltban.
És amikor ez az öregúr már olyan könyvnek kezdi érezni magát, melyből már annyi lap kiesett, hogy nemigen maradt benne, összetalálkozik egy fekete hajú, szeplős, tengerkékszemű, nagyon cserfes és rendkívül eredetin öltözködő kislánnyal. Sasa megjelenéséig is jelen van azonban Carl úr életében a könyvek szállításkor egy hasonlóan különös figura. Ő Kutyus, a háromlábú macska, aki nevéhez híven inkább kutyaként viselkedik. Ez a macskafigura a kedvencem a könyvben. Barátsága és szeretete nem megvehető, ahogy a szabadsága sem. Sasa pedig előnyben van a macskával szemben: beszélni tud. Tud és szeret. Kettejük sétái nyomán változik meg minden ember élete, akikkel addig Carl úr kapcsolatba kerül könyvszállítói tevékenysége során, mert Sasa-nak mindegyikükkel kapcsolatban vannak tervei.
Még a Sasa-val történő találkozás előtt, magányos könyvszállításai során Carl úr „saját” nevet ad ügyfeleinek, az ügyfelei benne kirajzolódó képe alapján. Így is nevezi őket magában, igazi nevüket el is feledve. Nem akármilyen nevet kapnak ám ezek az ügyfelek, hanem regényhősök neveit, mert valamiért rájuk emlékeztetik Carl urat. Így lesz Andrea Cremmer-ből, a bántalmazott feleségből „Effie Briest”. Így válik a szójátékokat kedvelő nyugdíjas tanárnőből „Harisnyás Pippi asszony” és a dúsgazdag, magának való, visszavonult életet élő, Christian von Hohenesch-ből „Mr. Darcy”. Az analfabéta, de fejlődésre vágyó kedves izompacsirta, Mike Tröffer a „Herkules”, Maria Hildegard nővér pedig, aki az utolsó bencés rendi nővér a zárdában és a krimikért rajong, az „Amarillisz” nevet kapja Carl úrtól. Találunk még az ügyfelek közt „Faustus doktort” és „Felolvasót” is. Persze ezek titkos nevek, csak Carl úr tud róluk, egészen Sasa megjelenéséig. Szerintem ez egy nagyon kedves és eredeti gondolat ebben a regényben: könyvszereplőkről elnevezni szereplőket egy könyvrajongó részéről.
Sasa beavatkozása a könyvsétáltatás folyamatába és Carl úr életébe jelentős és jó irányú változásokat hoz. Ezt a poént azonban már nem lövöm le, hiszen nem tartalmat írok, hanem ajánlást a könyv olvasásához.
Könyvtárosként szeretek olyan könyvet olvasni, ahol a könyv, a könyvtár van a középpontban. Az elmúlt 2 év járványos időszaka alatt én is „sétáltattam” számos könyvet kis falunkban, hogy az elzártságban ne legyenek könyvek nélkül azon kevesek, akik továbbra is ragaszkodnak a könyvtári könyvek olvasásához. Kicsit Carl úrhoz hasonlónak éreztem magam olvasás közben, miközben felidéződtek az elmúlt évek. Más színben tűnt fel előttem a saját „könyvsétáltatásom”: színesedett, gazdagodott, több lett így a saját munkám, nem egy egyszerű „házhoz szállítás”. Jó volt erre így gondolni, még akkor is, ha Carl úr példaképem lehet ezen munka során.
Amit elviszek magammal a könyvből a kedves „átkereszteléseken” és a könyvsétáltató társak, Sasa és Kutyus eredeti jellemrajzán túl, az két idézet a KÖNYV-ről:
„A könyv tápláló és sokkal tovább eltartható. (…) gyógyír néhanap olyasmire is, amiről az ember addig nem is tudta, hogy gyógyítható.”