A kis gondolattérképünkön a neveket összekötő vonalak jelentésének megértéséhez az emotikonok nyújtanak segítséget. A nevek azért kaptak más-más színt, mert, amikor eszünkbe jut a szereplő, az adott színt tudjuk hozzá társítani. Pl. Lily, akinek a vezetékneve virágzást jelent, ezért rögtön a rózsaszínt kapcsoltuk hozzá.
A kapcsolattérképen kívül több kis olyan motívumot, képet szúrtunk be, amait csak az érthet igazán, aki valóban olvasta a könyvet, pl a hűtőmágnes, vagy a szív.
Egyikünk már olvasta korábban a könyvet, de szívesen vette kezébe újra. A másikunk pedig azért nem olvasta korábban mert… mert lusta.
Nehéz szavakba önteni egy ilyen élményt, de lássuk…
Azon emberek táborát erősítettük, akik nem értették, miért fogadja vissza az a nő a párját, aki bántalmazza őt. Nagyon lesarkítottunk mindent, úgy ítélkeztünk, hogy fogalmunk sem volt a helyzetről, és ez nagy hiba volt. Azzal, hogy elolvastuk a könyvet egyrészt szörnyen szomorúak lettünk (egyikünk ismét), másrészt végre felnyílt valamelyest a szemünk.
Nem egyezett meg a véleményünk. Mivel mindig azt hittük, rögtön véget vetnénk egy olyan kapcsolatnak, amiben bántalmaznak, érdekes volt belehelyezni magunkat Lily helyébe.
Egyikünk undorodott Ryle-tól, mint oly’ sokan mások is. A másikunk pedig naivan hitt abban, hogy minden jóra fordul, habár esélyt nem igen látott rá. Hisz ugyan mit tesz egy ember, aki megszeret, megszán valakit, és látja, amint az rosszat követ el? Reménykedik, nem?
Ha már Ryle… Mindketten hamar megszerettük őt, és hatalmasat is csalódtunk benne. Míg az egyikünk már teljesen feladta a harcot érte, a másikunk még kitartott. Épp ezért volt olyan fájdalmas a vége, mikor Lily a kezébe vette az irányítást.
Lilyről nemigen tudunk sokat mondani. Talán épp azért, mert ő fogott meg minket a leginkább, és olyankor mindig kevésnek és fakónak tűnik a szó, amivel körül szeretnénk írni.
Az bizonyos, hogy hatalmas tisztelettel vagyunk iránta. Irigylésre méltóan erős, ambiciózus, jószívű és realista volt.
Atlas a szívünk csücske, és miatta voltunk a legtöbbet szomorú. Csak úgy játszadozott az érzelmeinkkel ez a férfi! És imádtuk miatta. Hihetetlenül erős és tiszteletre méltó személy.
Azt a helyzetet, amibe olyan fiatalon került, senkinek sem kívánjuk. Tudjuk, hogy a világ tele van hajléktalan emberekkel, és mindig, amikor eszünkbe jut, rettentően elszégyelljük magunkat. Még nincsen saját keresetünk, de ha lesz, nagyon szeretnénk majd adakozni, még ha csak egy kicsit is.
Lily édesanyja. Róla is annyit tudunk mondani, mint a lányáról. Lenyűgöző. Mert habár eleinte mi sem értettük meg őt, úgy, ahogy Lilynek is felnyílt a szeme, nekünk is.
Lily édesapja. Róla nem mondunk semmit. És ez többet ér minden szónál.
Ezt a könyvet olyanoknak ajánljuk, akik bírják a mélabús történeteket, akik szeretnének változtatni a gondolkodásukon, akik hasonló helyzetben vannak, akik tanulni akarnak, akik készek egy olyan utazásra, amit sosem felejtenek el.
Ússz és evezz!
