Nagyon féltem ettől a fordulótól, mert a töménytelen mennyiségű 19.századi romantikus irodalom után valami más műfajt kellett magamévá tennem.
Vér és Hamu I. kötetére esett a választásom, a sok rossz közül, a legkevésbé rossznak tűnőt választottam.
Legalábbis így gondoltam.
Aztán elkezdtem olvasni és a szerelmi szál annyira magával ragadott, főleg a főszereplő Hawk kisugárzása, hogy teljesen hidegen hagyott az a tudat, hogy én most egy misztikus lényekkel teletűzdelt könyvet forgatok.
Szóval teljesen megbabonázott ez a Hawk, aki nem az, akinek mondja magát. Már a könyv elején rájöttem, hogy kicsoda ő. Vagyis nagyon reménykedtem benne, hogy igazam van.
Ez a sötét romantikai vonal azóta nagy kedvencem lett. Pozitívan csalódtam a könyvben és nagyon várom, hogy elolvashassam a második részét is.
