Könyvajánló

Az első száz oldal mindkettőnknek egy kissé szenvedősre sikeredett, de utána le sem akartuk tenni!
Kisebb korunkban imádtuk a Barbie meséket, és ez a Tizenkét táncoló hercegnő átdolgozás teljesen elnyerte a szívünket.
Eddig egyszer sem olvastunk horrort, ez a könyv pedig rendesen ránk hozta a frászt! Konkrétan borsódzott a hátunk egyes jeleneteknél, máskor pedig meglágyult szívvel olvastunk egy-egy részt.
Először nagyon nehéznek tűnt megjegyezni tizenkét testvér nevét, plusz a többi szereplőjét, de az utolsó száz oldalra már egész simán ment. A karakterek közül szerintem nem árulunk zsákbamacskát, ha kijelentjük, Cassius hódította meg végérvényesen a szívünket. Annaleigh apját meg utáltuk, de ez más kérdés. Nem szerethet mindenki mindenkit…
Lenyűgöző világot teremtett az írónő, látszott, hogy minden apró részletét kidolgozta, emiatt kellemes volt ott kalandozni. Vagyis nagyjából, elvégre egy folytonos haldoklási folyamatnál nem éppen megnyugtató jelen lenni, de a világ akkor is szép volt.
A kedvenc mondatunk: “We are born of the Salt, we live by the Salt, and to the Salt we return.”
A gyilkos/bűnös már az elején is gyanús volt, de hatalmas piros pont az írónőnek, amiért néhány félreérthető jellel manipulálni tudott minket, és elterelte a gyanúnkat. Talán egy kissé megrázó volt a bűneinek megtorlása, de valamilyen szinten megérdemelte.
A könyv utolsó száz-százötven oldalánál annyira kellett figyelnünk, hogy konkrétan belefájdult a fejünk, és már mi magunk is azt hittük, megőrültünk.
Nem szeretnénk spoilerezni, ezért csak annyit mondunk, hogy aki a kezébe fogja ezt a könyvet, az bizony nem fog unatkozni! Rettegés, nevetés, szerelem, értetlenség fog várni rá, és nem akar majd visszatérni a valóságba.

Hogy a következő idézetet értsd, olvasd el a kötetet!

“Létezem.”

Jó tanács útravalónak: Ne kötögess üzleteket, de ha mégis, ajánlott pontosan fogalmazni!

Grátisz

Mivel egy házban élünk, elég könnyű a dolgunk, mikor a feladatmegoldásra kerül a sor, a szerkesztésekre, az ajánló írásra, de igazából sosem olvasunk együtt. Éppezért egy rendhagyó grátisz feladatot hoztunk; kitaláltuk, hogy pizsipartizunk, és együtt olvasunk.
Szombat este az egyikünk átcuccolt a másikhoz, hozta a könyvét (amit a héten szereztünk be), és kezdetét vette a pizsiparti. Nasi, kávé, alma, rántotthús, kb. minden volt, mi szem-szájnak ingere és megtaláltuk itthon.
Egyszer egyikünk olvasott fel hangosan egy fejezetet a saját könyvéből, másszor a másikunk, ami talán egy kicsit rossz ötlet volt, mivel a Titkos történet fejezetei nagyon hosszúúúúúúúúúaak, de hát ki kellett próbálni.

Grátisz