Budapest Off - Kovács Eszter, Péczely Dóra

  Budapest. A név maga is ihletet ad. Elég csak körülnézni, hogy rájöjjünk, mennyi történetet rejt magában. Annyi öröm, szomorúság, szerelem, csalódás, remény… Minden. És ez a sok érzés meg hangulat mind megtalálható ebben a novellagyűjteményben.

   Novellák, amik a mindennapi helyszínek fontos szerepét írják le az életünkben. Mindegyiktől egy kicsit máshogy látjuk a városrészeket. Mindegyiktől egy kicsit jobban felfigyelünk a minket körülvevő tájra. Mindegyiktől egy kicsit letesszük a telefonunkat és kibámulunk a buszablakon, hogy mindent, amit eddig csak néztünk, meg is lássunk, és még is megjegyezzünk.

   A kötetben a számunkra legkedvesebb novella a Buddha-fok volt, Gévai Csillától. A sors nagyon aranyosan hozza össze két ismeretlen teenagert, miközben megismerjük a szívmelengető történet helyszínét, Budafokot, mint helyet, mint valakinek az otthonát, akinek emlékei és élményei fűződnek a helyhez, és valakinek a szemszögéből, akinek a hely csak egy turisztikai látványosság, hogy milyen Budapest huszonkettedik kerülete egy külföldi kamasz fiúnak, aki sosem hallott még erről a részről ezelőtt. Különleges volt amiatt, hogy két szemszögből jeleníti meg a cselekményt, ezáltal érdekesebbé tette, jobban megismertette az író a szereplőket. Izgalmas látni mindkét szereplő gondolatát. Vicces, ahogy Csenge kimondja Sergio anyanyelvén a kék szót, anélkül, hogy tudta volna, hogy a fiú ezt szeretné. A történet úgy ér véget, hogy mindenki arra vágyik, hogy tudjuk meg, mi következik ezután…

   Kiemelnénk ezen kívül Totth Benedek írását, melynek címe Albi. Ezt azért emeltük ki, mert Óbudára járunk iskolába és ráismertünk a környékre. A hangulata olyan, amit könnyet lehet érezni, pontosan jeleníti meg maga előtt az első kerületet.

   Ami a legkevésbé tetszett az Tasnádi István novellája volt, aminek címe A nagy Oculus-teszt. A cím találóan összefoglalja a történetet, aminek az alapja mindenkinek nagyon tetszett. Negatívuma azoknak tűnt fel leginkább, akik olvasták az Időfutár nevű sorozat néhány részét, hiszen a szereplők ugyan azok voltak benne. Ez azért nem tetszett nekünk, mert ez nem túl kreatív megoldás, ezen felül, akik tudnak egy keveset a könyvről, jól ismerik a szereplőket, akik pedig nem, azoknak nem mutatja be a novella eléggé őket az olvasóknak. A hangulata nagyon ugyan olyan, mint a könyveké, és azon a véleményen voltunk, hogy az a sorozat már le lett zárva és ennek a novellának új szereplőket kellett volna ismertetnie.

   A könyv tele van gyönyörű leírásokkal, hasonlatokkal. Az teszi különlegessé, hogy minden történetnek más stílusa van. Elsősorban a fiatalokat szólítja meg, az ő nyelvükön beszél. Mindenki tud benne találni minimum egy olyan történetet, amivel azonosulni tud önmaga, beszédstílusa, az érzései annak köszönhetően, hogy minden író máshogy ír, máshogy jeleníti meg a másmilyen környékeket.

   A rajzok segítettek lefesteni a helyszíneket, jobban láttuk magunk előtt, hogy hol járunk képzeletünkben, hogy hová követjük az abroncsos szoknyát viselő lányt, hogy hol beszélgetett Cézár és a hipnoterapeuta és ahogy Fanni köszön a kéményseprőnek. Az illusztrációk vonalakból állnak, mégis nagyon részletes és igényes ábrázolása a valódi képnek. A borítón is ugyanez a grafika található meg és a piros háttértől nagyon figyelemfelkeltő lett.

   Összességében nagyon jó gyűjtemény, bemutatja Budapest hangulatát, helyszíneit.

Scrapbook-kép