Charlotte Brontë - Jane Eyre

Forduló
1. forduló
Írj irodalmi kritikát a választott kötethez!

Charlotte Bronté - Jane Eyre

A Jane Eyre ma már egyike a legnevesebb klasszikusoknak, bár kiadásakor, 1847-ben is nagy sikert aratott a regény. A romantikus irodalom meghatározó könyve, amely életrajzi műként meséli el a könyv címét is adó Jane Eyre nevű lány történetét. A cselekmény a 18. század végén, 19. század elején játszódik, a kor angol elitjei és vidéki népei között. Mindkét társadalmi réteg életstílusába és -minőségébe bepillantást nyerhetünk a regény által, széles képet kapva Nagy-Britanniáról és polgárairól.
A könyv főhőse Jane, aki egy szegény sorban élő család árvája lett már kisbaba korában. Anyai nagybátyjának feleségénél nevelkedik 10 éves koráig, és bár bőségben gazdag életet biztosítottak neki, mégse lehetett boldog, mivel nagybátyjának özvegye, és annak édesgyermekei gyűlölték őt. így kerül intézetbe, ami a cselekmény szempontjából az egyik legfontosabb esemény. Személyiségében és értékrendjében is megváltozik a lány, a könyv végére hatalmas karakterfejlődésen esik át. Életének alapvető mozgatórugója a szeretet utáni vágyakozás, hiszen kiskorától kezdve ez hiányzott neki a legjobban. Emellett azonban rendkívül fontos számára a tisztesség és a vallás, illetve az, hogy a társadalmi különbségek ne lehetetlenítsék el őt boldogságától. A könyv számtalanszor leírja, hogy ő egy okos, tehetséges, de csúnya lány, aki kilóg az angol elitből, bár ismeri az etikett szabályait, mégis kinézik őt a társaságokból. Ez ígéretes táptalaj egy erős női karakter felépítéséhez, és a könyv nem okoz csalódást - számtalan női főszereplős olvasmányom közül az egyik legjobban megírt karakter Jane Eyre.
A főhős útját számtalan mellékszereplő kíséri, segíti, vagy éppen akadályozza, ezek közül néhány rendkívül mélyen megírt személyiséggel rendelkezik. Azonban a probléma az, hogy nem csak a belső tulajdonságaik vannak részletesen kifejtve cselekedeteiken keresztül, hanem külső megjelenésük is a végletekig van részletezve - egyszerű leíró bekezdéseken át. Nem hagy esélyt rá a regény, hogy egy-egy karakterét az olvasó képzelete alkossa meg, még a legutolsó, egyszer említett mellékszereplő lábméretét is két mondaton át tárgyalja a mű. Ez számomra zavaró volt, meglassította a cselekményt, megállt az idő 3-4 bekezdés erejéig, amíg minden egyes helyiségben tartózkodó személyről pontos leírást nem kaptunk, akár részt vett a jelenetben, akár csak a háttérben állt. Jót tett volna a történetnek, ha az írónő nem bánik ilyen bőkezűen a leírásokkal velük kapcsolatban, a fontos karakterek ezek nélkül is tökéletesen lettek megírva. Illetve, mivel visszaemlékezésként, E/1ben meséli el a történetet a könyv, valószínűtlen, hogy a kis 10 éves Jane ilyen pontosan emlékezzen minden apró részéletre.
Illetve -persze valahol érthető, 20 év alatt sok ember megfordul az ember életében, de- a rengeteg mellékszereplő nehezítette a történet érthetőségét. Minden fejezetben egyre több és több név bukkant fel, és lehet, hogy csak egy-egy mondat erejéig, de sose tudhatta az olvasó, hogy vajon fontos lesz még később a karakter? A mellékszereplők kapcsolata Janennel szépen ki lett dolgozva, nem tucatra hozta a könyv az egyforma viszonyokat közöttük, azonban nehéz volt kapcsolni az eseményeket a számtalan névhez. Ez akkor kristályosodott ki, mikor egy név 10 fejezeten keresztül nem került újra említésre, azonban egyszer csak hirtelen újra szóba került, és gondolkodhatott az olvasó, hogy ez egy új név? Vagy már szerepelt valahol?
A tájleírásokkal se fukarkodott Charlotte Bronté, azonban ez abszolút csak a javára vállt a regénynek. Rengeteg részletet osztott meg az olvasóval a környezetről, azonban ez a hangulat megteremtéséhez létfontosságú volt. Hiszen ha valaki még nem járt Angliában, honnan is tudhatná, hogy milyen a vidék? A sziklás domboldalak, gazos rétek, tüskés fák sivár, szürke képet festettek föl, magány és elhagyatottság gondolatát sugallva. Ez Jane Eyre életének nehézségeihez passzolt, árnyalta azt. Az író még a legnyugodtabb, legpozitívabbnak tájképet is elnehezítette valami részlettel, hogy ne törje meg a történetet egy gyönyörű látvánnyal, hiszen Janennek volt elég problémája, amin nem egy élettel teli kert, vagy egy hibátlan erdő segíthetett. A cselekmény második harmadától bemutatott belső terek, termek, kerítéssel elzárt gyümölcsösök cifra díszítése, sokszínűsége, meleg fénnyel való elárasztása azonban reményt hozott a kopárság után, mégis távolságot tartva a hősnőtől, akit mindig kies környezetben tudhatott az olvasó a történet elején. Ez jól kihangsúlyozta a társadalmi rétegek elkülönülését a kor Angliájában, hiszen az árva, szegény lány, bár lehetőséget kapott egy jobb élet felé, mégsem lépett a társadalmi ranglétra elitjei közé. A történet utolsó részében került csak Jane olyan környezetbe, amilyen illet hozzá, egy poros kis faluba, szerény viskó falai közé. Ez nagyszerű feloldása volt a korábbi közegek és a főszereplő személyisége és háttere közötti feszültségnek.
A cselekmény egy szálon fut, és durván 20 évet mesél el. Nagy ugrások is vannak az időben, de ez csak hasznára vált a történetnek, hiszen az író a nem létfontosságú eseményekkel csak fékezte volna a történések folyását. Egy ponton még nyolc évnyi időutazást is megengedhetett magának a történet, és ezt Charlotte Bronté tökéletesen oldotta meg - nem hagyta üresen az időszakot, apró leírásokkal színezte a fehér foltot, de nem zavaróan részletesen, így az olvasó se nem unatkozik, se nem érez hiányt az előrelépéssel.
A mű romantikája meglepően jól működött, eltekintve a kibontakozás első szakaszáról. Mikor még én, mint olvasó, nem tudtam, hogy mi a háttere a férfi főszereplőnek szerelmi életet tekintve, elkapkodottnak, túl gyorsnak véltem a karakterek közötti érzelmek kiteljesedését. Ezt a történet később orvosolta egy pár visszatekintés a múltba, de a tüske bennem maradt, hiszen alig pár nap leforgása alatt szinte nulláról felépült a szerelmi szál. Ellenben a kémia működött. Rengeteg szerelmi szál ott van elrontva, hogy a pár túlságosan tökéletes, vagy éppen egyáltalán nem illik össze a két tagja. A könyv az arany középutat választotta, ezzel egy szerethető és komolyan vehető viszonyt kialakítva. A személyiségek összeférhetetlensége és a társadalmi különbségek a kölcsönös megértéssel és az alá-fölé rendeltség sutba vetésével lettek ellensúlyozva. Alapvetően egy problémás, de valóságos kapcsolat, amivel együtt tud érezni az olvasó, és tényleg aggódhat az alakulása miatt.
Értékvesztésben és konfliktusban sem volt hiány, szereplők haltak meg, vagy íródtak ki Jane életéből, viták robbantak ki, konfliktusok épültek a mellékszereplőkkel, meglepő fordulatok tartották fent az olvasó érdeklődését a fontosabb események között. Ezek megfelelően ellátták feladatukat, nem nehezítették a történet érthetőségét, némelyik pedig az előszele volt a következő nagy fordulatnak. Nem komplikálta túl a dolgokat egy-egy mellékszál, ami jól is jött, hiszen így is számtalan karakter nevét kellett fejben tartani az érthetőség miatt.
A Jane Eyre nem hiába lett klasszikus, története, konfliktusai rengeteg későbbi mű alapötleteit alkották. A könyv olvastatta magát, folyamatos volt a történet, és bár nem hibátlan, de lényegében egy nagyszerű olvasmányélményt nyújtó regény. Egy hatalmas zavaró tényezőt tudnék felhozni, ami szemet szúrt: Mégpedig az, hogy mindent, de szó szerint mindent a hit irányított. Nem a szerelem, nem a konfliktusok, nem a társadalom - hanem a vallás. És lehet, hogy ez csak mai szemmel nézve zavaró, hiszen teljesen más világot élünk, de mai fejjel olvasva indokolatlannak találtam egy-két döntést. Nem éreztem jogosnak bizonyos lépéseket, nem tartottam úgy, hogy igen, ez egy logikus cselekedet. Biztos vagyok benne, hogy ezt csak azért van így, mert nem abban a korban születtem, és éppen ezért nem gondolom azt, hogy ez egy rossz tulajdonsága lenne a könyvnek. Igaz, ami igaz, megválogatja az olvasóközönségét, nem ajánlanám mindenkinek. A romantikus műfaj kedvelőinek szinte kötelező, az angol regények kedvelőinek is alapmű, illetve a vallásosabb emberek számára is élvezhető olvasmány. Nem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen tágította a látómezőmet a korral kapcsolatban, illetve egy izgalmas történetet ismerhettem meg.

Barátság
5
Bátorság
8
Önfeláldozás
8
Műveltség
9
Őszinteség
6
Elgondolkodtató történet
7
Erőszak
3
Izgalom
7
Mindennapi történet
2
Nevettem rajta
2
Szerelem
9
Sírtam rajta
2
Tetszett
8
Varázslatos történet
7