Forduló
3

Ez volt az első könyv a versenyen, aminek kiválasztásánál nem volt gond és kétely, mind egyetértettünk abban, hogy a Setét Tornyot kell hazavinnünk.

Mindenki ismeri Stephen Kinget. Ha nem a fenti regénysorozathoz, akkor az Az-hoz vagy a Hasznos Holmikhoz kötik a nevét. Róla még azok az emberek is hallottak, akik egyáltalán nem olvasnak. Mindenhol ott van.

Roland és Walter csatája időtlen időkre nyúlik vissza, és talán már maguk sem emlékeznek, hogy is kezdődött történetük. A fekete ruhás ember a sivatagon át menekült, a harcos pedig követte. Ennyit tudunk, és azt, ami ezután történt, valamint amennyit Roland láttatni enged a múltjából.

Főszereplőnk joggal nem bízik senkiben. A mágus mindig hátrahagy egy csapdát, keserédes, ravasz akadályokat, amiket nem lehet elsőre észrevenni, hiába figyelünk, és a vége mindig öldöklés lesz.

Roland akar valamit Waltertől, de nem tudni mit. Szüksége van rá, hogy az első véghezvitele után a második - az eredeti, mindent elindító - célt is teljesítse.

Elvakultan megy és megy előre. Biztos van, aki azt kérdezi, miért nem adja fel, mikor lába nyomát csak holttestek alkotják. A remény táplálja, mondanám, de ez sem teljesen igaz. Éppen az áldozatok miatt megy tovább - többek között. Ha az egész sikerrel zárul, az elesettek halála nem volt hiábavaló, és ez vígasztalja.

Jake Chambers, aki akkor jelenik meg és úgy, ahogy senki sem számít rá, a maga módján ugyanakkora rejtély, mint a harcos, vagy a feketeruhás ember. Van benne valami töretlen elszántság, akaraterő, és a találkozásuk után ezekhez hozzákapcsolódik az egyre fokozódó bizonyítási vágy. Van valami Jakeben, ami ha nem is nagyon, de egy kicsit megváltoztatja Rolandot, hiszen a maga módján felrúgja saját szabályait, mégha ez nem is olyan szembetűnő.

A Setét Tornyot, csakúgy, mint például a Faragott követ, ízlelgetni kell, lassan haladni vele, újra és újra átrágni magunkat a szavakon és oldalakon. Magával ragadó, "még egy fejezet" típusú könyv, ami nem engedi, hogy letegyük, hogy feladjuk, és a filozófikus gondolkodásúaknak is millió üzenetet rejt.

Azért volt jó olvasni, mert a döcögős kezdés ellenére mindvégig bennem volt az, hogy tovább kell olvasnom. Felkelti az érdeklődésedet, és mindvégig fenntartja. Szórakoztató, izgalmas, és legfőképp letehetetlen.


Nem lennék a regényben főhős, mert nemcsak magamnak, senkinek sem kívánom azt, amin Roland keresztülment. Hiába éri el a végén a célját, a holttestek látványa, a tudat, hogy ártatlanokkal is végzett, mindvégig kísérni fogja. Mindenkit kísért, ha miatta hal meg valaki.


Annak ajánlom, aki szereti a pörgős, izgalmas történeteket és Stephen King stílusát. Nem fog csalódást okozni.


Ne olvassa el, aki nem szereti a trágár nyelvezetet illetve az erőszakot, ugyanis a célközönség korából kiindulva a szerző nem fogta vissza magát ebből a szempontból. Nem áll minden oldal csak káromkodásokból, de ezek, valamint az igen részletes harci jelenetek nem gyerekeknek lettek írva. A nyelvezet néhol az arra érzékenyeknek elronthatja az olvasási élményét, de kár lenne csak emiatt abbahagyni, hiszen amúgy egy zseniális könyv.

Barátság
4
Bátorság
10
Önfeláldozás
5
Műveltség
6
Őszinteség
10
Elgondolkodtató történet
3
Erőszak
10
Izgalom
10
Mindennapi történet
1
Nevettem rajta
1
Szerelem
2
Sírtam rajta
1
Tetszett
10
Varázslatos történet
10