Forduló
3

A kilenc világ és az emberek létrehozása. Asgard falának megépítése. Loki gyermekeinek bemutatása. Nem éppen olyan történeteknek tűnnek, amik túlzottan izgalmasak, viccesek, vagy hát egyáltalán érdekesek lennének az egyszeri olvasó számára.

És mégis Neil Gaiman-nek sikerült a beporosodott skandináv mitológia legjobb oldalát bemutatni. A saját stílusában írta újra a rége elfeledett meséket. mégsem változtatott rajtuk semmit. Ami izgalmas, vagy epikus volt a régi írásokban, az is maradt, sőt még inkább azzá vált. Nyugodtan fel lehetne adni kötelező olvasmánynak például az Odüsszeia helyére, mivel gyerekek és tinik számára is tökéletesen befogadható. Biztos vagyok benne, hogy sokkal inkább megragadná őket, mint egy poros, túlbonyolított eposz.

Valaki egyszer azt mondta, hogy az istenek, csak addig élnek, amíg van, aki hisz bennük. Az írónak sikerült feltámasztania a skandináv isteneket, akik most élettel telibbek, és emberibbek, mint valaha.

Azért volt jó olvasni, mert az író az ősi hagyomány iránti teljes odaadással és tisztelettel nyúlt a témához, de saját, modern stílusának megfelelően átformálta azt. Az „alapanyag” így egyedi „fűszerezést” kapott, amellett, hogy megőrizte saját „sava-borsát”. Nagyon nehéz megtalálni azt a keskeny ösvényt, ami egy átirat és egy átvett sztori között húzódik, a képregények leegyszerűsítő szövegezése és a magasztos, ódon szavalatok között pedig még inkább.

Nem lennék a regényben főhős, mert mert túl komor, kietlen és rideg nekem az világ, az a környezet, amiben játszódik, túl sok benne a rossz szándék és a háborúskodás. Ha az istenek, az óriások és a törpék is mindig versenyeznek, átverik egymást, hisztiznek, nincs köztük mértéktartó és józan lélek, mégis mit várunk az emberektől?

Annak ajánlom, aki elhiszi, hogy ma is érdekesek lehetnek az akár több ezer éves mítoszok is. Nem egy „bő lére eresztett”, poros és unalmas, de nem is gyerekes könyvet kap a kezébe az olvasó, hanem egy egyéni látásmódú, rutinos meseszövő regényét, ami néhol vicces, néhol komor, de összességében rendkívül szórakoztató. Nem archaikus a nyelvezete, ami fontos egy mai fiatal olvasó számára, a leírások pedig élvezetesek, eszünkbe sem jut átlapozni őket.

Ne olvassa el, aki boldogító mesére vágyik, mert itt bizony nincs mindig happy end, a főszereplők nem tökéletesek, sőt. Thor néha egyenesen ostoba, Odin bölcsessége sem végtelen, Lokit néha az ember szeretné alaposan megrázni… az északi mitológia sokszor groteszk, fanyar képet mutat saját világáról és isteneiről, gigászi alakokról, fennköltségről, a hősi viking kor hangulatáról bizony szó sincsen…

Barátság
5
Bátorság
7
Önfeláldozás
7
Műveltség
10
Őszinteség
7
Elgondolkodtató történet
7
Erőszak
9
Izgalom
6
Mindennapi történet
1
Nevettem rajta
7
Szerelem
5
Sírtam rajta
1
Tetszett
9
Varázslatos történet
8