angyalA beavató lapot és a képregényt készítette: ŐSZINTÉK - Sastra mustra - Érd

Cassandra Clare: Az angyal




A történet a XIX. század végén játszódik. A főhős, Tessa Gray Amerikából érkezik Londonba a bátyjához, miután elvesztette nagynénjét, aki szüleik halála után anyjuk helyett anyjukként nevelte a testvérpárt. Rögtön, alighogy leszáll a hajóról, egy titokzatos férfi közli vele, hogy Nathaniel nem tudott kijönni érte, helyette őt bízta meg Tessa fogadásának feladatával. Hamar nyilvánvalóvá válik azonban, hogy Tessa nem a bátyjához került.

Cassandra Clare hibátlanul bemutatta a kor felfogását és sajátosságát azokra akkor és ott fektetve akkora hangsúlyt, amikre, amikor, és ahol kellett, de belevitte a saját írói stílusának lazaságát és humorosságát is. Egy lendületes, magával ragadó, szinte lehetetlen könyvet írt, rengeteg alaposan kidolgozott és felépített, színes egyéniségű karakterrel. Az egy teljesen új világba kerülő, és ott helytálló Tessával lélekben könnyű azonosulni, de az már korántsem olyan biztos, hogy mi is ilyen bátran viseltük volna a Sötét Nővérek kiképzését vagy megbirkóztunk volna-e a tudattal, hogy mégsem vagyunk emberek, a családunk mégsem azok, akiket annak hittünk, és hogy az árul el, aki a legkedvesebb a szívünknek. Jem és Will pedig az a két srác, akik között az egész sorozat alatt képtelenség dönteni. Másmilyenek az kétségtelen, de mindketten egyaránt szerethetők. Will megnevettet és felkavar, Jem megnyugtat és támogat. És akármelyiküké is lesz a végén Tessa, csak azt remélheti minden olvasó, hogy ez a szerelmi háromszög nem ver éket a két fiú közé. Az ő barátságuk a szerintünk a legszebb az egész történetben. Nagyrészt nekik köszönhető, hogy bármikor, amikor csak az árnyvadászokra gondolok az első szó, ami eszembe jut, az a hűség.

A lezárásokban majdhogynem utolérhetetlen ez a regény, azt hittem, semmi esélye a szereplőknek, minden kilátástalannak tűnt, és el sem tudtam képzelni, hogy mégis hogyan akarnák ezt megoldani. És mikor ez a szorongás olyan magasságokba ívelt, hogy már teljes egészében lemondtam volna mindenről… akkor kénytelenek voltam rádöbbenni, hogy még sincs olyan vad fantáziám, mint azt eddig hittem - legalábbis nem olyan zseniálisan vad, mint amilyen Cassandra Clare-é.

Ha tetszett anno a Végzet Ereklyéi, a Pokoli szerkezete még jobban fog! De ha még új lennél az árnyvadászok varázslatos világában, ez a könyv a lehető legeslegjobb indítása egy fantasztikus utazásnak!

Azért volt jó olvasni, mert nem volt benne unalmas rész, minden pillanatban történt valami, valami romantikus, valami vérpezsdítő vagy valami félelmetes, valami érthetetlen. A karakterek egy életre a szívünkhöz nőttek, a történet tele volt misztikus és mágikus elemekkel.
Lennénk a regényben főhős, mert ugyan fennáll a veszélye annak, hogy kínok közt halunk meg, de most komolyan, ki ne szeretne árnyvadász lenni? Vagy ha nem is válnánk bátor démonölőkké, a lényeg, hogy ha Will Herondale ott van, akkor már nem is kell magyarázni, miért szeretnénk mi is ott lenni.
Annak ajánlom, aki szereti a varázslatot, a harcot és a rejtélyeket. Mindháromból bőven van benne, s valami azt súgja, a következő kötet sem fukarkodik majd ezekkel…
Ne olvassa el, akit a fentiek valamely érthetetlen okokból taszítják. Aki nem szereti a fantasy-t az valóban  kétszer is meggondolja, hogy megkockáztassa-e az elolvasását, hiszen itt nem csak néhány szörnyecskét, hanem egy egész új bámulatos fantasy világot is kapunk. Akiket a képzelgések nem kötnek le, ők valószínűleg nem fogják élvezni ezt a történetet... ám, ha mégiscsak próbálkoznak vele, elképzelhető, hogy a végén még megszeretik ezt a műfajt!

Barátság: 8
Bátorság: 10
Önfeláldozás: 9
Műveltség: 6
Őszinteség: 6
Elgondolkodtató történet: 7
Erőszak: 10
Izgalom: 10
Mindennapi történet: 3
Nevettem rajta: 8
Szerelem: 9
Sírtam rajta: 1
Tetszett: 10
Varázslatos történet: 10

Azért ezt a jelenetet választottuk, mert szerintünk ez egy elég drámai eseménysor, meg persze ki nem hagytuk volna a lehetőséget, hogy Will Herondale-t és Magnus Bane-t rajzoljunk. Tessa ekkor Camille alakjában van. Az első képkocka Magnus Bane "Itt az idő" mondatával indul, a második a bevonulást ábrázolja, a harmadik de Quincey beszédét, majd Will és Tessa fojtott vitáját az akció sürgetéséről, ezt követi a fogoly kilétének leleplezése, majd Tessa/Camille rémülettől tágra nyílt szeme, ahogy felismeri a vámpírok áldozatában a bátyját, Nathanielt.
kép