Ahogy teltek az évek Danny emléke úgy erősödött. A kisfiú szép lassan cseperedett és egyre jobban hasonlított apjára. Rafe felfedezni vélte benne gyermekkori barátját. Látta a szemében ugyanazt a kíváncsiságot, kitartást és hősiességet, amit Dannyben mindig is annyira tisztelt. Feleségével, Evelynnel megpróbáltak mindent megadni neki, főként egy szerető családot. Egy szerető apát, aki mellett igazi férfivé válhatott, egy szerető anyát, aki mindig gondoskodott róla és egy kistestvért, akivel legjobb barátok lehettek. Danny emléke sosem halványodhatott el a családi körben, mert Rafe mindig emlékeztette rá, hogy ki is az ő igazi apja. 

"-Apu, mesélsz nekem egy hősről? - kérdezte a kis Danny édesapjától. 
 -Persze, fiam. - felelte Rafe, és elkezdett mesélni a kisfiúnak vér szerinti apjáról."

 A fiú mindig is csodálattal hallgatta az elhunyt édesapjáról szóló történeteket, természetesen fájt neki, hogy nem ismerhette, de Rafetől megkapta mindazt, amit egy édesapa megadhat a gyermekének.

Az évek múltával a fiatal Dan és öccse Henry ugyanolyan jó barátokká váltak, mint egykoron Danny és Rafe voltak. A repülés szeretetét fiai is megörökölték Rafe-től.
"A repülés azért olyan csodás dolog, mert elhiheted, hogy te uralod a Földet." hangzott el az apa szájából ez a mondat minden repüléssel kapcsolatos története elején.  

Egy délután Rafe arra ment be a pajtába, hogy Dan és Henry egy repülőgépmakettet építettek. Ez felidézte benne a gyermekkora legszebb emlékeit, amit Dannyvel éltek át. A emlékek hatására egy kósza könnycsepp futott végig arcán. Még mindig nagyon hiányzott neki legjobb barátja és tudta, hogy ez mindig is így fog maradni.

A pajtában álló régi repülőgépet Danny és Henry felújították édesapjuk tudta nélkül. Amikor olyan állapotba került a gép, hogy fel tudjanak szállni vele, azt meg is tették. Az irányítás eleinte nehézkesen ment, de idővel belejöttek. Amikor a fiúk felszálltak a saját kezűleg felújított gépükkel megtapasztalták azt az érzést, amiről apjuk mindig mesélt nekik. Amint Rafe tudomást szerzett a dologról dühös lett és leszidta a fiúkat, mert akármi bajuk lehetett volna, de azért büszke is volt rájuk.

A repülés rövidesen a fiúk hobbijává vált, és ez az érzés életük végéig elkísérte őket.

Dannyre, amikor fiatal férfivé érett rátalált a szerelem. Úgy érezte, hogy megtalálta a másik felét. "Mintha az egész életem idevezetett volna, ide hozzád. Szeretlek. Annyira szeretlek." Pár éven belül feleségül is vette szíve hölgyét, akivel boldogan élte le az életét.

A kis Dan életét jobban is részletezhetném, de akkor megszületne a Pearl Harbor második kötete... Lehet, hogy sokan nem számítottak a boldog befejezésre, de ennek a történetnek bizony az lett a vége.