(Előzmény a könyvhöz)

 

-Charlotte- kiabálta Strike, de szokás szerint a  nő rá se bagózott. Folytatta tovább a gyerekes magamutogatást és illegett-billegett a tükör előtt a vőlegényével mit sem tőrődve. 

-Charlotte most már komolyan el kellene indulni-próbálta egy kicsit unszolni a kislányt, hogy tényleg el fognak késni, ha továbbra is a fürdőszobában próbálja elrejteni a kíméletlen ráncait, amelyek kendőzetlenül mutatják meg a kort az emberen. A várakozó férfi már-már ráakarta törni a méregdrága fürdőszoba ajtót, ami egy mintegy varázsütésre kinyilt és megjelent mögötte a legcsinosabb nő, akibe anno beleszeretett. Nem is haboztak tovább indultak is az étterembe, ahol lefoglalták az asztalt kettejüknek, hisz meg akarták ünnepelni azt, hogy nem sokára férj és feleség lesznek. Sok veszekedés volt a hátuk mögött, de áradt mindkettejükből a büszkeség, hogy végre ezt is megélhették. Ám a lefoglalt asztalnál ültek. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtak a meglepetéstől, ezért mihelyt feleszméltek megkérdezték, hogy mi történt itt. Az alkalmazottak szépen elmagyarázták, hogy akik fél órán belül nincsenek itt, akkor annak az asztalát már tovább is adják, mert ez egy elég forgalmas és híres étterem.

-Jajj mondtam neked drágám, hogy igyekezni kéne-Charlotte eléggé dühösen mondta ezt Strikenak, aki felkapván a vizet kiviharzott az étteremből. A nő bocsánatot kért és sietett a pasija után.

-Most örülsz mi? Megint sikerült kitalálnod egy hazugságot...

-Jajj nem értem mi bajod. Csak az igazságot mondtam Striki baba.

-Charlotte mindig ezt csinálod. Hazudozol össze vissza elegem van már a kis történeteidből. 

Ilyen duli-fulin értek haza, ahol folytatódott a szóváltás, majd repült egynhamutartó is. 

-Vége-mondta hirtelen Strike és egy málhászsakba elkezdte pakolni a cuccait. Nem bírta tovább, amit ez a nő művelt vele. Akármennyire is szerette mindig csak a veszekedés volt. Úgy hogy most ő fog elmenni és ezzel mindketten tudták, hogy ennek most más vége lesz mint a többi veszekedésnek.