*1 hónap múlva…*

R: - Miért játszod meg magad? Miért nem tárod fel a lapjaidat? Hisz nálad az aduász! Oda lenne, ha megtudná!

K: - De tudta, hogy mennyire ellene vagyok ennek a gyerek témának, aztán teherbe esem, és nem mellesleg itt ez az esküvő dolog is. Eszednél vagy te egyáltalán? El tudod képzelni, hogy ÉN gondját viseljem valakinek? Még magamra sem tudok vigyázni, ha tudnék nem terítene valaki csak úgy le a lábaimról. És a címkémen amúgy semmiképpen sem állna a gyerekbarát jelző, ha meg igen, gyűlne egy kis gondom a fogyasztóvédelemmel.

R: - Épp ideje ezen változtatni. És tudod, hogy egy szavadba telik és itt vagyunk mind!

K: - Sss…valaki közeledik. A lényeg, hogyha elmondod neki, megöllek és tudod, hogy ezt nem csak viccből mondom. A hangszálaiddal kezdem, amiket puszta kézzel tépek ki a torkodból előtte pedig örömmel hallgatom az utolsó kétségbeesett sikolyodat, mintha csak egy kellemes melódia lenne.

Ezt követően a látásodat vesz…

R: - Jó-jó értem! Végleg elhallgattatsz, ha most nem tudok hallgatni. Kösz, de nem kérek további elemzést. Ne aggódj, a titkod nálam jó helyen van.

K: - Köszönöm. Tényleg nem szeretném, ha Pongor idő előtt tudomást szerezne a dologról…

 

*Pongor belép*

P: - Khm..miről is nem kellene ennek a kedves és abszolúte jóképű Pongornak tudomást szereznie?

R: - Már ennyi az idő? Ha megbocsátanak, éppen nagyon sietek egy találkozóra…

      Úgy pár kilométernyire innen!

K: -

+ Az egész életem lepereg a szemem előtt. Próbálok nyugodt maradni és csak az örömteli dolgokra összpontosítani, nem a kisba… RÁ semmiképpen sem. Mély lélegzet Katsa! Érezd a szél simítását a bőrödön, a sejtjeiden átszaladó szabadságot. Ez nevetséges, hisz egy szobában vagyok!+

P:-

K:-

P: - Ugye tudod, hogy az a garabonciám, hogy látom az emberek velem kapcsolatos gondolatait?

K: - Igen. Pont ezért próbállak meg kizárni az elmémből.

P: - Kérlek, ha ilyen szinten küzdesz ellenem, biztos nagyon fontos dologról lehet szó. Egyenesen a TE ajkaid közül szeretném hallani.

K: - Pongor, én…

P: - Mondd csak.

K: - … én TERHES vagyok.

P: - Mármint, gondterhes?

K: - Őrült, a te gyerekedet hordom a szívem alatt!

P: - De hát ez a legjobb hír, amit valaha hallottam! Mi itt a gond?

 

K: - Az, hogy nem szeretném megtartani…

     +Egyszerre van elegem és hányingerem, egyszerre szédülök, és érzem, mérföldeket lefutnék megkönnyebbültségem miatt. Egyszerre feszít a kíváncsiság, és bódít a tudatlanság gyönyöre. Egy dolog bizonyos: a nehezén még korántsem vagyok túl.+

 

*Katsa elájul*