„Nézd mit tettél! – A sarokban haldokló férfi felé intett. - Szörnyeteg vagy-suttogta.

Csak, ha muszáj-, mondta szomorúan. Furán csillogott a szeme. Küszködve próbálta magasban tartani a kezét. - Téged sosem bántanálak.

Baxter keserűen nevetett.

- Már megtetted.

Wolf arca megrándult. Baxter érezte, hogy mindjárt elájul. Hangos csattanás hallatszott kintről, a fegyveres egységek folytatták az épület átvizsgálását.”

 

- Ide!- kiáltott Wolf. Azt kívánta bárcsak ne így történt volna minden és bárcsak ne követné el újra és újra ugyanazokat a hibákat.

- Mit csinálsz? – kérdezte félig ájultan elhaló hangon Baxter.

- Nem fogom hagyni, hogy még egyszer bárki bántson. Pláne ne én.

- De ha maradsz vége a karrierednek, a bűnös szabad lesz és még több szenvedést hoz majd.

- Egyedül én vagyok a bűnös. Én indítottam ezt az egészet. Báránybőrbe bújt farkas. Ez vagyok én. Próbáltam megállítani esküszöm. – Wolf elsírta magát. – Aznap amikor Annabelle meghalt elkezdetem saját nyomozást indítani ugyanis nem hittem el, hogy a városi legenda igaz lenne. Nem hittem el, amíg meg nem láttam azt a listát. Jóvá akartam tenni. Jóvá akarom tenni.

Baxter másodszor látta sírni oly közeli barátját. Legutóbb a Hamvasztó gyilkos esete után. És most. Nagyon megrémítette, hogy újra át kell élniük az elmúlt pár év összes kínját egyetlen este miatt, amikor is egy összetört lelkű ember,a ki azt hitte már nincs igazság és esély egy meggondolatlan döntés miatt valami olyasmit szabadított el, amire nem is gondolt.

- Menned kell. –kérte Baxter utolsó ereivel Wolfot.

- Nem. Nem mehetek. Nem hagyhatlak itt megint. Szeretlek.

A hirtelen jött vallomás megdöbbentette Wolfot és Baxtert is.  Évek óta barátok voltak, akik mindig számíthattak a másikra. Andreának talán tényleg igaza volt, amikor elvált Wolftól, mert tudta, hogy van a két nyomozó között valami.

- Én is téged pont ezért kell menned.

De már késő volt a meneküléshez. A fegyveresek rárontották az ajtót a félholtra vert Masse-re és a vértócsában fekvő Baxterre és a mellette térdelő, a kezét fogó Wolfra.

- Minden rendben itt leszek melletted.- suttogta Baxter Wolfnak, miközben a rohamosztagosok letartóztatták Wolfot és Masse-t és Baxtert a mentősök hordágyra fektették és kiviharoztak vele a bíróság épületéből.

A sajtó kint állt az épület előtt a kordon mögött és izgatottan várták, hogy a Halállista utolsó áldozatáról, aki időközben az ügy gyanúsítottja lett, mit nyilatkozik számukra és vajon bevallja-e bűnösségét. Wolf megbilincselve a járőr kocsiba ülve még egyszer a tömeg felé nézett, mintha keresne valakit, de csak egy gondolat volt a fejében „a báránybőrbe bújt farkas”.

 

1 hónappal később

Az irodába bebicegő Baxtert mindenki tapssal és jókívánságokkal üdvözölte, mintha valami hős lenne, de egy cseppet sem érezte magát annak. Wolfot szerencsére 48 órás megfigyelés után szabadon engedték a fogdából és utána el sem mozdult Baxter mellől a kórházból. Furcsa változásokon mentek keresztül mind magánemberként mind kapcsolatukat tekintve. Wolf a nőnél aludt a kanapén, hogy betartsa ígéretét miszerint nem hagyja, hogy bármi baja legyen, és innentől nem fogja kizárni semmilyen ügyből.

 

Az iroda lenyugodott minden visszatért a rendes kerékvágásba egyszerű ügyek a bűnösök pedig egyértelműen a megérdemelt helyük a börtönben. A már túlzott nyugalmat egy utolsó őszi meleg napok egyikén egy új ügy veti fel fejét a Metropolitan Rendőrség nyomozói ügyosztályán. Egy nő véres ruhában esett be a kapitányság ajtaján és ájultan esett össze a padlón miután egy nevet kiáltott a nyüzsgő nyomozók közé.

Edmunds

A mentők kiérkezése előtt még elvérzett az ismeretlen nő ezzel rengeteg megválaszolatlan kérdést hagyva Edmunds és társai, Wolf és Baxter számára.