Még nem bontották le a sátrat, de csak órák kérdése volt, mikor rakodják újból fel a vonatra. A fiú az édességstand mellett állt, ami furcsán üresnek hatott a mindig körülötte nyomorgó tömeg nélkül. Nem is mellette, inkább mögötte bújt el, hisz nem bukhattak le. Ha valaki rájön arra, mit csinálnak, mindkettőjüknek vége.

Nem aggódott. Egyedül Walter sejtette hol lehet, de ő Tevére ügyelt és Királynővel játszott, így nem eredhetett a nyomába. Na meg persze amúgy sem tenné, hisz tudja jól, ez az ő magánélete.

Már vagy tíz perce ácsorgott, mikor halk neszezést hallott. Óvatosan kilesett a bodega mögül, miközben fejében tucatnyi magyarázat fogalmazódott meg, mégis mi a fészkes fenét csinál itt éjnek évadján. Bár egyértelmű volt, kinek kellene bejönnie, félt, a lány nem kapta meg az üzenetet, vagy esetleg más olvasta el helyette, például az a féreg August.

-Jacob? - törte meg a feszült csendet egy halk hang, ami bár egércincogásnak is beillett volna, szinte üvöltésnek hatott. A fiú előmerészkedett a porond közepére, ahol a lány is állt.

-Marlena, kedvesem. Hát eljöttél -suttogta az ifjú doktor. Nem ment pontosan a szépség elé, hisz nem tudhatta, milyen véget ér az est, így megtartotta a tisztes távolságot.

-Nagyon veszélyes itt találkoznunk - fúrta Marlena a tekintetét a fiúéba. A besugárzó holdfény megvilágította világosbarna haját, ami groteszkül ezüstösnek hatott, mintha évtizedekkel idősebb lett volna. -Sőt, akárhol máshol is. Ha August erre rájön...

-De nem fog - vágott közbe Jacob. -Olyan kevés az időnk, kérlek, ne ilyenekkel fecséreljük el.

-Mit szeretnél tőlem?

-Megismételni, ami Chicagóban történt. Marlena, tudom jól, hogy kölcsönös a vonzódásunk, csak nem értem, miért állsz nekem ellen - sóhajtott mélyen. Sok érzés kavargott benne, mégtöbb gondolat, de fogalma sem volt, melyiket zúdítsa előbb a nyakába.

-Nekem férjem van. De ha ez nem lenne elég, túl sok kockázatot vállalnék azzal, ha elhagynám őt. A karrierem, a lovaim, Rosie... Én nem élném túl, nekem a porond az életem - sütötte le a szemeit. Jacob ezt a pillanatot látta a legmegfelelőbbnek, hogy a nő elé lépjen, megszűntetve a közöttük lévő kínzó űrt. Kezét az arcára simította, enyhén megemelvén, hogy a szemeibe nézhessen.

-Szereted de Augustot? Szerelmes vagy belé Marlena? - kérdezte fájdalmasan, az előre várt csalódástól rekedt hangon.

-Hogyan is lehetnék? August kegyetlen és egy zsarnok. Nem tisztel ő semmit. Ráadásul elrabolták a szívemet -ingatta a fejét.

-Szökjünk el. Menjünk át egy másik cirkuszhoz - ajánlotta fel Jacob, arcát felderítette a remény. -Te vagy a legfőbb produkció, más helyeken csak úgy kapkodnának érted. Hát nem lenne tökéletes? Letelepedhetnénk, gyermekeink lehetének...

-Túlzásokba esel - intett csendre.

-Marlenám, egyetlenem, szeretlek. Jobban, mint bárkit ezen a világon. Adj egy esélyt nekünk. Muszáj megtenned.

-Jacob, miét teszed ezt velem? – gördült le egy kósza könnycsepp az arcán. -Mindennél jobban veled akarok lenni, de nem tehetem.

-Akkor legalább egy csókot adj – hajolt közelebb hozzá, és a lány nem húzódott el. Pillanatokon belül találkoztak az ajkaik, és óvatosan egymásra találtak. Jacob nem csókolózott túl sok nővel, de Marlena csókja mindegyiket felülmúlta, abban biztos volt. Olyan édesek és puhák voltak az ajkai, mintha méz és bársony lettek volna. Nem merte átölelni, mert félt, hogy csak ábrándozott és a gyönyörű női alak hirtelen szertefoszlik, ha a karjaiba veszi.

-Megszöktetlek. Rosie hátán megyünk el ebből a porfészekből, és vissza sem nézünk – búgta a lány arcára.

-Rendben – egyezett bele Marlena, de mindketten érezték, ez csak tréfálkozás. Nincs lehetőségük megvalósítani ezt a badarságot, bármennyire is vágynak rá.

-Gyönyörű vagy ma éjjel – tette még hozzá Jacob, majd egy utolsó csók után kiosont a sátorból, magára hagyva az összezavarodott lányt, akiben ugyanúgy dúltak az érzések mint benne.