elidegenítveA beavató lapot és a fanfictiont készítette: BARÁTSÁGOSAK - Hibbant-sziget harcosai - Pécs

Melissa Landers: Elidegenítve

 



A könyv középpontjában egy rakat tini áll, akik részt vesznek egy cserediák programban. Eddig semmi extra nincs a dologban, de most kezdjük el hozzáadni, hogy 1.: ez egy intergalaktikus cserediák program, 2.: a tinik egyik fele ember, a másik fele l’eihr.  Most még adjuk hozzá, hogy itt „semmi sem az, aminek látszik”, pontosabban nem az, aminek elsőre látszik. Izgi, nem?

Téma: Amikor nem a szomszéd országba mész tanulni
Amikor láttam, hogy ez a könyv is űrlények körül forog, először arra gondoltam, hogy mi újat lehetne még erről elmondani. Nos, jelentem, hogy lehetséges: Melissa Landers fogott egy klisés témát, szabott rajta itt-ott, belekerült egy bolygók közötti cserediákprogram, egy csomó technológiai újítás, és ezek következményei mindkét világban, meg persze elkerülhetetlenül előkerültek a különbségek a 2 faj, az egyes országok, de legfőképp a különböző nézőpontok között. Ebből következően a könyvben az emberi (vagy nem annyira emberi) érzelmek széles tárháza felvonul: félelem, kíváncsiság, ragaszkodás, szeretet, gyűlölet, remény…

Szereplők: A földiek meg a földönkívüliek
A jó irányból megközelített téma mellett talán a szereplők voltak a könyv legjobban eltalált részei.
Cara, aki a Midtown Középiskola jeles tanulója, imád vitázni, és még jobban imád nyerni. Kiválasztásra kerül erre a szokatlan programra, ám kezdetben koránt sem örül ennek a váratlan fordulatnak, sőt…  Mivel az édesanyja az életét köszönheti a l’eihreknek, végül beadja a derekát, és részt vesz a programban. Habár Cara végül meglátja a dolog jó oldalait is, a környezete ezt a helyzetet többnyire negatívan reagálja le, s igazán csak a szülei támogatják.
Aelyx karaktere tetszett talán a legjobban, azt is megmondom, hogy miért: mert bármennyire is ironikus szerintem az összes szereplő közül ő volt a legemberibb, a legélőbb. Kezdetben nagyon elzárkózó és előítéletes, lenéző, sőt, többnyire kifejezetten ellenséges az emberekkel szemben. Aztán egyre jobban megismeri őket…

Amit elmond nekünk, rólunk, meg másokról
Nekem végig úgy tűnt, hogy az emberek és a l’eihrek, egy érem két oldala: egyszerre nagyon hasonlóak és elképesztően különbözőek. Tetszett ez a felfogása a könyvnek, mert olyan mintha mindenki egy görbe tükörbe nézne, amikor olvassa. Mert héjj, ha tényleg lenne élet a földön kívül mi vajon hogy reagálnánk le?! Félnénk, kíváncsiak lennénk, tetszene az ötlet, hogy szorosabb ismertséget kössünk vagy teljes mértékben ellene lennénk? Szerintem az a könyv legnagyobb előnye, hogy ezeket a kérdéseket felveti az olvasóban, és hogy megmutatja, hogy a félelem mekkora gyűlölet tud szülni, és ez mennyire ki tudja fordítani az embereket magukból, míg a végén már ott tartunk, ahol kezdtük: ember embernek lesz a farkasa.

Összeségében tetszett a könyv, bár nem volt hibátlan, és kedvenc sem lett, mégis mindenképpen érdemes elolvasni tulajdonképpen mindenkinek, mert a sorok között megtanítja, hogy egy-egy elejtett szónak és meggondolatlan cselekedetnek mekkora ára lehet.

Azért volt jó olvasni, mert egyszerre szórakoztatott és elgondolkodtatott. Tetszett, hogy volt benne szerelem, de az a lassú víz, partot mos típusú, és az is, hogy a romantikus szál mellett megjelentek olyan témák is, mint a kirekesztés.
Lennék a regényben főhős, mert dacára minden mellékes következménynek nagyon király lenne megismerni olyan életet, ami nem földi, de mégis ennyire hasonlít hozzánk.
Annak ajánlom, aki szereti, ha egy történet nem csak cuki, de a sorok között van mondanivalója is, és persze nem ódzkodik a sci-fi-től.
Ne olvassa el, aki nem szereti ha a határait feszegetik vagy nincs oda azért, ha dolgok gyorsan igen borússá fordulnak.

fFanfiction az Elidegenítve című műhöz:

Eron sorsa - E/1.
Az ököl újra felemelkedett, hogy kíméletlen erővel csapódhasson a gyomromba. A fájdalom erős volt ugyan, de közel nem kibírhatatlan. Úgy sajgott mindenem, hogy ahhoz képest már igazán nem tudtak nagyobb fájdalmat okozni.
Hogy hogy kerültem ebbe az irigylésre cseppet sem méltó helyzetbe? Úgy, hogy helyrehoztam valamit, amit el sem kellett volna követnem. Tudtam, hogy vadásznak rám, de a Föld érdekében kénytelen voltam kijavítani a hibámat. Így hát elszöktem az engem őrző katonáktól, hogy kiássam a sh’aleart. Nem volt nehéz meglépni - az őrök a támadókat akarták kint tartani. Az eszükbe sem jutott, hogy esetleg én szöknék ki.
A fanfiction IDE kattintva olvasható tovább.

Barátság: 9

Bátorság: 9

Önfeláldozás: 8

Műveltség: 8

Őszinteség: 5

Elgondolkodtató történet: 9

Erőszak: 7

Izgalom: 8

Mindennapi történet: 4

Nevettem rajta: 7

Szerelem: 8

Sírtam rajta: 4

Tetszett: 9

Varázslatos történet: 4