célvonalA beavató lapot és a fanfictiont készítette: ÖNFELÁLDOZÓK - V.É.G.E.D. - Vásárosnamény

Paola Zannoner: Célvonal

 



TABU könyvek lényege, hogy olyan témákat dolgozzon fel, amiről nem szívesen beszélünk akárkivel, és olyan személyes dolgokat tár fel, amelybe a társadalom bele sem gondol, pedig minden nap érintkezésben áll egy-egy ilyen esettel. Paola Zannoner rövid regénye egy olyan problémát dolgoz fel, ami bárkivel, egy rokonnal, egy legjobb baráttal, egy osztálytárssal vagy VELÜNK is megtörténhet.

Úgy gondolom, a borító alapján nem nagy spoiler, ha elárulom, hogy főszereplőnk a 15 éves focista, Leo, akinek mindene a sport, a mozgás és a bizonyítás. Egy balesetet követően kerekesszékbe kényszerül előreláthatólag élete végéig. Ez önmagában is egy hatalmas tragédia. Nemcsak az érintett személynek, hanem a családjának, barátainak is, de Leo kénytelen felfogni, hogy saját dühe miatt ilyen helyzetbe kényszerült sportoló létére. Ez hatalmas mentális fájdalmat okoz minden ember számára, könnyen depresszióba sodorhat minket. Hogyan fogok így közlekedni? Hogy fogok így a barátaimmal szórakozni? Mi lesz így az iskolával? Elférek a kerekesszékkel a lakásban? Hogy fogok bármit is egyedül csinálni?
Ez a könyv lényege. Bemutatja milyen is lehet így élni, mit érezhet minden nap egy mozgássérült ember, egy kamasz, és hogyan viszonyul ehhez környezete.
Leo-t is nehezen érinti, nem szereti az így szerzett figyelmet, az állandó gondoskodást, amire szüksége van. Ráadásul az iskolából is kimarad, amit nem igazán bán, ám ekkor jön képbe Viola. Viola, a lány, akit ki nem állhat, az osztály strébere, pedig neki is rengeteg problémája akad. Az apja elhagyta őt és anyját egy másik nőért, ami miatt anyja beláthatatlan végű depresszióba zuhan, így a lány saját magát látja el, neveli, gondozza, mindössze 14 évesen. Versenyeire egy családtagja sem jön el, egyedül edzője támogatja. Ráadásul még ezt a bunkó, sötét, önfejű, ám eléggé helyes Leo-t is neki kell oktatnia, amíg vissza nem tér az iskolapadba. 
Aki látja még a fényt az alagút végén, a kiutat, az Malino, Leo fociedzője, aki betuszkolja a makacs fiút a mozgáskorlátozottak kosárlabda edzésére, és edzeni viszi, hogy fitt maradjon. Aki viszont teljesen elveszti a reményt, az Enrico, a fiú apja. Rá sem bír nézni ilyen állapotba a fiára, akire korábban olyan büszke volt, ugyanis megtestesítette mindazt, ami ő szeretett volna lenni ilyen korában. Most viszont, már nem tehet semmit, nyomorult lett, és ezt apja nem tudja feldolgozni, még csak hozzá sem ér a kerekesszékhez.
Igazából az egyetlen, akivel Leo őszintén beszélni tud, az Viola. Az új Leo meglátta benne a szépséget, a megértést, a közös pontot, és úgy érzi minden barátja közül ő az egyetlen, akivel mindent megoszthat. Viola is így érez. Az a fiú, akit pár hónappal ezelőtt még utált, hirtelen megváltozott, gyökerestől, ami nagyon is tetszik neki. A két fiatal kölcsönösen támogatja egymást, mindketten szörnyű dolgokat élnek át, és úgy érzik, magukon kívül senki másra nem számíthatnak, aminek meg is lesz a végeredménye...

Az olasz írónő tökéletesen elénk tárja ezen fajta életnek a sötét valóságát, érzéseit, amire azért is van szükség, hogy mindenki rájöjjön, milyen is kerekesszékben kényszerült embernek lenni, ugyanis ismétlem, ez bárkivel, VELÜNK is megtörténhet.

Azért volt jó olvasni, mert megismerhettük a mozgáskorlátozottak életét, érzéseit és problémáit. Beláthattuk milyen az, ha nem vagyunk türelmesek, engedékenyek velük. És legfőképp megtanultuk, miért is legyünk nagyon óvatosak, ha nem akarjuk egész életünk hátralevő részében folytonos elnyomásban élni.
Nem lennék a regényben főhős, mert nem szeretném átélni, milyen is lehet, ha balesetet szenvedsz, ha nem érzed a lábaid, ha elveszíted a szenvedélyed. Leo soha életében többet nem focizhat, pedig ennek élt, erre készült, és csalódott. Minden álma egy pillanat alatt szertefoszlott, ami borzasztó megrázkódtatással jár.
Annak ajánlom, aki türelmetlen. Aki állandóan siet, és nem tolerálja az ilyen problémával küzdő embertársait, szűk látókörű, és értékeli, ő milyen jó helyzetben van velük szemben. Hátha belátja, milyen is lehet így élni, és lojálisabb lesz, amivel javíthatóbb lenne társadalmunk, közösségünk.
Ne olvassa el, aki nem szereti a mentális problémákkal foglalkozó könyveket, amik egy-egy példán keresztül mutatják be a szemléltetni kívánt helyzetet. Ez nem egy fordulatokkal teli, izgalmas vagy szerelmes regény, hiába van benne szerelmi szál, ennek a regénynek nem ez a célja. Inkább az, hogy megismertesse a világgal ezt a helyzetet, egy TABU-könyv, amely nem mindennapi témát dolgoz fel.

fFanfiction a Célvonal című műhöz:

Hogy? Hogy lehettem ilyen? Tényleg emiatt hanyagoltam el magam, a szeretteim és legfőképp a lányom? Egy férfi miatt, akit szerettem, és viszonzásképp csak egy búcsút kaptam, válás és megcsalás formájában?

Túl gyerekes voltam. Vergődtem, lusta, nemtörődöm voltam, pont mint egy 6 éves kisgyerek, és depressziós, vak, félrevezetett, mint egy kamasz. Pedig az, aki igazán ebben a korszakban van, az a lányom. Drága Violám. Mindent megtett annak érdekében, hogy jobbá tehesse helyzetemet makacsságom ellenére.
A fanfiction IDE kattintva olvasható tovább.

Barátság: 8

Bátorság: 8

Önfeláldozás: 8

Műveltség: 3

Őszinteség: 9

Elgondolkodtató történet: 10

Erőszak: 6

Izgalom: 4

Mindennapi történet: 10

Nevettem rajta: 4

Szerelem: 8

Sírtam rajta: 5

Tetszett: 9

Varázslatos történet: 4