álom A beavató lapot és a kalligramot készítette: ELFAJZOTTAK - Ninja Cats - Eger

Amy Plum: Álomcsapda


Figyelmeztetés: A kritika spoilereket tartalmaz!
Amy Plum Álomcsapda című regénye egy rendkívül érdekes témához nyúl: a rémálmokhoz. Ez az alap már magában is egy erős figyelemfelkeltő elem, hiszen a való életben sem tudunk sokat ezeknek az álmoknak a miértjeiről. A könyv mind a 332 oldalán keresztül izgalmas és érdekes. Végig hajtotta valami a kíváncsiságomat: vagy a szereplők háttere, vagy pedig a következő rémálom tartalma. 
Az írónő stílusa nagyon olvasmányos, a fordítás is jóra sikerült, a szlengek nem hatnak erőltetettnek, ez külön dicséretre méltó. Ami még nagyon tetszett, az Jaime karaktere és az, hogy igazából rajta keresztül ismerjük meg azoknak az alvászavarral küszködő fiataloknak a hátterét, akik a kezelésen részt vesznek. Itt jelenik meg azonban az első negatívum. Hét karakter ragad az úgynevezett Álomcsapdában, viszont ez a hét kicsit soknak tűnik. Nem igazán ismerjük meg őket eléggé ahhoz, hogy kötődjünk hozzájuk, és igazán izguljunk értük. Pont ezért a könyvben bekövetkező első haláleset nem ért sokként, és még csak annyira nem is sajnáltam a lelőtt lányt. 
A szereplők közül Hangya, Earl és a könyv befejeztével Sinclair tűnik érdekesnek. 
A történetet több karakter szemszögéből olvashatjuk. Jaime, aki a külső szemlélődő szerepét tölti be, Cata és Fergus, pedig akik a rémálmokat élik át. Néhányszor előfordult, hogy a Cata-Fergus váltás egymás után volt, és maguk a szereplők is közel voltak egymáshoz, így ez egy kis zavart keltett az olvasásban (főleg, hogy a karakterük is hasonló, így az olvasás hevében nem feltétlenül tűnik fel elsőre, hogy új karakter szemszögéből látjuk a történéseket).
A rémálmok a központi elemei a történetnek, ezért fontos, hogy ezek milyen minőségben vannak kivitelezve. Erről is vegyes a véleményem. Egy-egy álom elég erőltetetten félelmetesnek akar tűnni, ami persze azt eredményezi, hogy cseppet sem lesz az (pl. Cata szobros, szerzeteses álma). Az alapos leírásoknak, érzéseknek a hiánya is ehhez még hozzátesz. Az egyetlen álom, ami igazán tetszett, az a Sinclairé volt. A koporsóba zárt klausztrofób élmény, és az ott fekvő halottak elképzelésétől kirázott a hideg. Ez az élmény viszont a többi álomnál elmaradt. Főleg, hogy egy idő után kicsit monotonná válik a szerkezet, miszerint a szereplők az Űrben vannak, utána bekerülnek egy rémálomba, majd megint az Űrben beszélgetnek, és így tovább. Közben az író be-be szúrogat egy-egy Jaime szálat, amin keresztül a külvilág eseményeit láthatjuk.
Úgy gondolom, egy újabb pozitívumnak tudató be a könyv végén lévő csavar, ugyanis Sinclair „titkának” kiderülése arra késztetett, hogy újra átgondoljam az egész regényen keresztülfutó eseményeket. Emellett ez egy hatalmas ösztönzés a következő rész elolvasására, ugyanis mindjárt máshogy tekintünk a történetre, ha a csapat a rémálmok közti Űrben sincs biztonságban. 
Összességében ez egyáltalán nem egy rossz könyv, már az elképzelés miatt sem, ezen kívül pedig voltak benne izgalmas, megragadó jelenetek. A hibái ellenére megéri elolvasni, ám annak, akit a horror történetek már megedzettek, nem szökik majd fel az adrenalin szintje a rémálmoktól. 

Az Álomcsapda c. kötethez készült kalligram megtekinthető IDE kattintva.

Barátság: 6
Bátorság: 8
Önfeláldozás: 9
Műveltség: 7
Őszinteség: 5
Elgondolkodtató történet: 5
Erőszak: 6
Izgalom: 8
Mindennapi történet: 3
Nevettem rajta: 3
Szerelem: 2
Sírtam rajta: 4
Tetszett: 8
Varázslatos történet: 4