Visszajátszás kép
Body

"A rózsák olyan gyönyörűek,sóhajtja Violetta a maga ártatlan módján,miközben a könyv képeit csodálja. (...) ... kimerészkedek a kertbe megnézni a rózsabokrainkat. Alaposan szemügyre veszem az egyik rózsát, aztán a görbe gyűrűsujjamra nézek,amit apám tört el egy évvel korábban. Valami furcsa késztetésre kinyújtom a kezem, és megragadom a rózsa szárát. Tucatnyi tüske tép a tenyerem húsába. (...) Végül elengedem,és lenyűgözve bámulom a tenyeremen viruló vércseppeket."

"Elárasztanak az emlékek,minden,amit láttam,ami történt velem,és amit igyekeztem elnyomni magamban. (...) Teren színtelen szeme. A zúgó tömeg, és amikor kavicsokkal dobálnak."

"Sima arca csontos és mozdulatlan,mintha márványból faragták volna,a maga hűvös módján akár még jóképűnek is mondható. A szeme pedig fakókék. Nagyon fakó kék. (...) Van benne valami,amitől a hideg szaladgál a hátamon,őrület látszik ezekben a szemekben,valami erőszakos és kegyetlen."

"Valami olyan ismerősnek tűnik rajta. Aztán a következő pillanatban megismerem szemét- éjsötét,sűrű szempillával. A titkozatos megmentőm. (...) Magas. Bőrének meleg barna színe az észak-kenettraiakra jellemző,homloka magas,az arca keskeny és vonzó. De haja az,ami leginkább felkelti a figyelmemet. Sötét vörösnek látszik a napfényben,olyan sötétnek,hogy az szinte már majdnem fekete,a vérnek olyan fényesen csillogó árnyalatában,amit még sohasem láttam..."