Ifjú kiválasztottakA visszajátszott jelenetet és a beavató lapot készítette: BARÁTSÁGOSAK - Athéné Baglyai - Érd

Marie Lu: Az ifjú kiválasztottak


 

Hősökről szóló mesékből, regényekből rengeteg van. De mi a helyzet a gonosszal?

Adelina Amouteru élvezi, ha szenvedést okozhat azoknak, akik valaha is ártottak neki.

Marie Lu ezúttal valami egészen különöset alkotott...

Alantas szerep ez, mit a Sors kiszabott Neked,
  csodálat helyett, viszolygástól terhes pillantások rabja leszel, 
  s a ragyogó Nap fénye elvakít mindenkit; hűvös szépséged egyszeriben semmivé foszlik.

Zord környék az otthonod,
  hol a tűzhelyek hívogató melegére
  fagyos vaskezek árnyai ereszkednek.

Inkvizítorok sápadt alakjai a pusztítás ködébe vesznek, 
  s majdan hozzád is elérnek.
Félelem, akár egy láthatatlan szörnyeteg
  népeket emészt fel, ám téged ez emel fel.
Jobb korok ezúttal nem mentenek meg;
  a kilátástalanság fekete szurokként lep el.
Új reményt soha nem adsz, 
  csupán a Káoszt hozod magaddal,
  s azok, kik egykor szerettek, most mind búcsút intenek.

Kik félik nevüket, lelkük a rettegés martaléka lesz,
Ifjú Tőrök,
  a kiválasztottak malfettóknak megbélyegezve;
  fém csördül, sebes nyíl szeli át az eget, 
  így a hazugságok fölé kerekednek.
Vádló szavak, mint megannyi jégszilánk, szívükre sötét szálakat varrt, 
  s e hely taszította ki őket.
Ámítás és árulás kéz a kézben jár, s a
Lehelletvékony szirmú rózsák vérvörös ármányban fürdenek, 
  utódaik, ha majdan kikelnek,
  a Mások életére törve küzdenek, 
  bár puszta gyávaságuk hajtja őket.
gyűlölet bennük immár fénylő szálak rezdüléseire hallgat, 
Suttogások lassan elhalnak, homályba burkolóznak, 
  rémületet szítva, elfeledve az igazat.
Zeng, morajlik a hét ifjú haragja, 
  szüntelen lesújtva e hitetlen világra,
Túlélve a jeges irtózatot,
  saját jövőjük kovácsolói ők, heten,
  mikor a hajdani szövetségek kártyavárként dőlnek össze.
Otromba vagy különös bélyegek ezek,
  sebek,fakó hó, élénk lángok ötvözete, melyek
  nyugtalan hullámokat vetnek a tiszta lelkekben.
Társukra kik nem vigyáztak, most céltalan bolyonganak, egymás ellen fordulva.
Trónra áhítozó bosszúszomjas fenevad lelkesen üdvözöl,
  és a sötét mosolyod mindent elárul.
végzet választás elé állít egyszer:
  hagyod, hogy a múlt lidércei győzedelmeskedjenek?
Kárhozatra ítélt ártatlanok, kitörni vágyó álmodozók; általuk lüktet az élet,
  mely ha alábbhagy, a világ fekete-fehér lesz.
 

visszajátszás

"A rózsák olyan gyönyörűek,sóhajtja Violetta a maga ártatlan módján,miközben a könyv képeit csodálja. (...) ... kimerészkedek a kertbe megnézni a rózsabokrainkat. Alaposan szemügyre veszem az egyik rózsát, aztán a görbe gyűrűsujjamra nézek,amit apám tört el egy évvel korábban. Valami furcsa késztetésre kinyújtom a kezem, és megragadom a rózsa szárát. Tucatnyi tüske tép a tenyerem húsába. (...) Végül elengedem,és lenyűgözve bámulom a tenyeremen viruló vércseppeket."

"Elárasztanak az emlékek,minden,amit láttam,ami történt velem,és amit igyekeztem elnyomni magamban. (...) Teren színtelen szeme. A zúgó tömeg, és amikor kavicsokkal dobálnak."

"Sima arca csontos és mozdulatlan,mintha márványból faragták volna,a maga hűvös módján akár még jóképűnek is mondható. A szeme pedig fakókék. Nagyon fakó kék. (...) Van benne valami,amitől a hideg szaladgál a hátamon,őrület látszik ezekben a szemekben,valami erőszakos és kegyetlen."

"Valami olyan ismerősnek tűnik rajta. Aztán a következő pillanatban megismerem szemét- éjsötét,sűrű szempillával. A titkozatos megmentőm. (...) Magas. Bőrének meleg barna színe az észak-kenettraiakra jellemző,homloka magas,az arca keskeny és vonzó. De haja az,ami leginkább felkelti a figyelmemet. Sötét vörösnek látszik a napfényben,olyan sötétnek,hogy az szinte már majdnem fekete,a vérnek olyan fényesen csillogó árnyalatában,amit még sohasem láttam..."

Barátság: 4

Bátorság: 8

Önfeláldozás: 3

Műveltség: 2

Őszinteség: 4

Elgondolkodtató történet: 8

Erőszak: 9

Izgalom: 7

Mindennapi történet: 2

Nevettem rajta: 2

Szerelem: 7

Sírtam rajta: 8

Tetszett: 8

Varázslatos történet: 8