jgA visszajátszott jelenetet és a beavató lapot készítette: ELFAJZOTTAK - NyomiZOO - Budapest

John Green: Teknősök végtelen sora

 

Mindhárman bennragadtak valahol.
AZA a gondolatspiráljai végtelenségében, a saját fejében.
DAVIS az apja befolyásában, egy olyan életben, amit sosem akart ilyennek.
DAISY egy helyzetben, ahol - bár Aza észre sem veszi - legjobb barátnője betegsége kettejük közé áll.

,,Az ember gondolatai jelentik önmagát." Akkor is, ha ezek a gondolatok kettészakítanak, elzárnak a külvilágtól, átveszik az irányítást és az őrületbe kergetnek. Aza nem menekülhet a saját fejéből, az elméjében nincs kapu, amin kedvére ki-be járkálhat. Nem döntheti el, mire gondol, és ha ez tényleg így van, akkor jogosan merül fel benne, hogy lehet ő maga nem is valóságos...De ha mégis, akkor ki mondja meg, mit jelent önmagunknak lenni? Vannak egyáltalán saját döntéseink, vagy már észre sem vesszük, hogy - hiába hisszük is az ellenkezőjét - már nem a festő vagyunk, hanem a vászon? Egy mondat vagyunk, egy regény, de nem tudjuk ki a szerző.

Amikor Daisy úgy dönt, belerángatja Azát Russel Pickett milliomos eltűnésének felderítésébe, Aza újból közel kerül a milliomos fiához, Davidhez, akivel rég megszakadt a kapcsolatuk. Közelebb, mint gondolták volna. Közelebb, még közelebb, amíg Aza betegségekről, baktériumokról és c. diffről üvöltő gondolatai felbukkannak. Ám Davis úgy tűnik, hogy megérti, és türelmes. Úgy tűnik, mindent megért, hiába van nehéz helyzetben. Megtalálja a saját kis kiútját a csillagokkal, szavakkal és idézetekkel teli égboltján, ahol Aza is szerepet kapott. Hát ezt jelenti fontosnak lenni valakinek... Ez már rég nem csak a milliomos eltűnéséről szól, hanem kapcsolatokról, érzésekről, szerelemről, barátságról.
A Fiú. Davis.
És a Legjobb Barátnő, Daisy, aki fanfictjeivel és véget nem érő szóáradataival hatalmas helyet foglal el Aza szívében, de hiába a sok szeretet, ha a lány képtelen kimutatni...
A gondolatok börtönt jelenthetnek, de az elmén kívüli világ is. Kivéve, ha nem vagy egyedül. Ha vannak, akik segíthetnek rádöbbenni, hogy igenis mi irányítjuk magunkat.

,,Van egy kifejezés a klasszikus zenében. Így hangzik: ,,kimentünk a mezőre". Azokra az estékre vonatkozik, amiket csak így lehet leírni: nincsenek falak, nincs kottaállvány, még hangszerek sincsenek. Nincs mennyezet, nincs padló, mind kimentünk a mezőre. Ez egy érzés."
Ha szeretnél te is kimenni a mezőre, nyisd ki ezt a könyvet és vessz el a sorokban. El fognak tűnni a falak és minden körülötted. Ott leszel a mezőn ezzel a lenyűgöző történettel, és egy érzéssel, ami ott tart majd.

teknősök

,,És ha nem mi döntjük el, mit teszünk, vagy mire gondolunk, akkor lehet, hogy nem is vagyunk valóságosak, tudod? Lehet, hogy csak egy hazugság vagyok, amit magamnak suttogok."

,,Azt hisszük, mi vagyunk a festő, pedig csak a vászon vagyunk."

Ezek Azától idézett részletek a könyvből. A lány arra keresi a választ, hogy mit jelent önmagának lenni, ha egyszer nem szabhatja meg, mire gondoljon. De akkor ki határozza meg, mikor mit csináljunk, mit gondoljunk? Aza a fejébe zárva kiszolgáltatottnak érzi magát az elméjének és a világnak, mint a képen szereplő marionett bábu, akit ismeretlen kezek mozgatnak. Az összefolyó zavaros minták Aza kavargó gondolatspiráljait jelképezik.

A kép egy egyszínű fal előtt készült, egyikünk tartotta az egyébként rajzoláshoz modellként szolgáló bábura kötött fonalakat, a másik két csapattagunk fotózott és világított. Utána rászerkesztettünk pár festményről készült képet (azok lettek az összevissza minták), és átállítottuk az alapszínt.

Emellett házi készítésű túró rudit ettünk, és zenét hallgattunk. :)

Barátság: 8
Bátorság: 6
Önfeláldozás: 5
Műveltség: 8
Őszinteség: 7
Elgondolkodtató történet: 9
Erőszak: 2
Izgalom: 6
Mindennapi történet: 4
Nevettem rajta: 5
Szerelem: 8
Sírtam rajta: 5
Tetszett: 10
Varázslatos történet: 8