BöszörményiAz irodalmi kritikát és a képregényt készítette: BARÁTSÁGOSAK - Athéné Baglyai - Érd

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten


Az 1896-os millenniumi ünnepségek a lázas izgalom leplét borítják a Magyar Királyság minden szegletére. Azonban a nagyszabású esemény első éjszakája egyszeriben végzetes fordulatot vesz Hangay Emma számára.
      Böszörményi műve korhűen mutatja be a korai XX. századi budapesti mindennapokat, vagy éppen a baljóslatú árnyak szőtte életeket. A történet számos pozitívummal rendelkezik, mind a nyelvezet, mind a hangulat szempontjából. Az olvasó könnyen beleszeret a régies világ csodás rezdüléseibe, mely rengeteg akkori szlenggel és kifejezéssel van megfűszerezve. Ráadásul a Hangay lányok olvasmányainak lapjairól még Mikszáth és Jókai is visszaköszön. Az esztétikusan megírt oldalak egyediek a viktoriánus korban játszódó regények tömegében.
      Ambrózy báró esetei pont a detektívregények fénykorának idején játszódik, a második ipari forradalom közepén, mialatt az urbanizáció egyre inkább kiteljesedik. Vidéki tömegek színes kavalkádja áramlik a városokba, hogy szerencsét próbáljanak, illetve, hogy megélhetés után kutassanak; függetlenül attól, hogy Tabánból származó ”rajzolóról”, vagy a ranglétrán feljebb jutni vágyó hivatalnokról van szó. A gombamód növekedő nagyvárosokban jelentősen elszaporodik a kilátástalanság és a társadalmi egyenlőtlenségek szította bűnözések, gyilkosságok száma. Bepillantást nyerhetünk egy tébolyodott szerencsejátékos eltékozolt életébe, és hogy mégis milyen messzire képes elmenni csak hogy bőrét mentse. Olyan társadalmi problémákat vonultat fel, melyek mindig is voltak, vannak és lesznek. Melyek létezésére való felhívás, valamint a látszat mögé való betekintés egyfajta érzékenyítő hatással is bír.
      Az alvilági élet sötét gödreinek kétes alakjai igencsak fejtörést okoznak Ambrózy bárónak, aki nem mellesleg felsőbb körökben is elismert magánnyomozó.
Hangay Emília (alias Mili) egy vásárhelyi könyvkereskedő eszes leánya, aki a korszellemet legyőzve próbálja bebizonyítani, hogy egy fiatal hölgy nem csupán egy jólfésült fejecske és egy jövedelmező házasságra váró csinos arcocska, hanem a külsőségek mögött egy igazán intelligens lélek bújik meg. Mili balszerencséjére avagy szerencséjére csöppen bele a bűnözők szövevényes halójának közepébe, s nem rest segíteni a gordiuszi csomó kibogozásában. Ugyan ténykedése Ambrózy bárónak a legkevésbé sem tetszik, aki ugyan remek elme, neki is megvan a gyenge pontja. Férfi büszkesége nem engedheti, hogy egy tizenhat esztendős vidéki leány hamarább felgöngyölítse ezt a képtelen ügyet, mint ő maga. Bár a néhol meglehetősen szexista kinyilatkozásai hiteles képet adnak egy zsenge kora ellenére zárkózott, mogorva férfiről, aki gyerekkorában a XIX. század végére jellemző neveltetés kapta; mégis sejthető, hogy előítéletes viselkedésének oka visszavezethető egy megrázkódtató történésre a múltban. A báró minden követ megmozgat, hogy távol tartsa Milit a nyomozástól, amihez neki nagyon is köze van, hiszen eltűnt nővére, Emma miatt jött fel Pestre, hogy kibogozza a szálakat. Kettejük konfliktusát kiváltképp a komikus jelző foglalja össze. A történet azon részei, ahol az író rávilágít a női nemről alkotott akkori nézetekre; a főhősnő helyt állt, minduntalan megcáfolva az általános sztereotípiát. Az egyes szám első személyben megírtak arra sarkallják az olvasót, hogy akkor is álljanak ki igazukért, ha éppenséggel csekély esély van az áhított figyelem elnyerésére. A kitartása, makacssága az igazán, ami miatt elérte célját, és némi csodálatot váltott ki a rideg nyomozóból. A közhelyes üzenet remekül lett átültetve egy egyszerű, de nagyszerű módon. Csakhogy a regény során a báró cseppet sem meggyőző érvei rendkívül irritálóan hatottak, legfőképpen, mikor a korrupt nyomozók és az elhallgatások mellett egyszerűen nem jutottak egyről a kettőre. Késleltetésként is felfogható ez a megoldás, bár nem az ügyesebbik fajtából.
      A lábjegyzetek véget nem érő sorai ugyancsak levettek a mű élvezhetőségéből, nem beszélve a töménytelen felvonultatott korabeli valós személyekről, akik mellett még egy kis rövid életrajz is szerepelt. A túlzott bizonyítása annak, hogy hiteles műről van szó, és ez nem pusztán a szerző képzeletének a szüleménye, épp az ellenkező hatást váltja ki a kételkedőkben.
      Leginkább az üresség az, amit a könyv hátrahagy. Való igaz, hogy többkötetes sorozatról beszélünk, ám úgy tűnt, egyes mellékszereplők szerepe nemes egyszerűséggel vakvágányra futott. Nem kiforratlan karakterek ezek, hanem eltűntek. Bízva Böszörményi briliáns történetalkotásában újra felbukkannak, s kitöltik az űrt.
      Annak ellenére, hogy az idő kerekének oda-vissza forgatásának is megvan a maga varázsa, egy idő után felkavarja a tükörsima vízfelszínt, és zavarossá válik a szemszögek váltakozása, ami meglehetősen hátráltatja a gördülékeny olvasói élményt. Pedig a tény, miszerint megismerhetünk más releváns emberi sorsokat is, nagyban segítette a zseniálisan bonyolult cselekményszálak megértését. Többek között emiatt is emlékeztetett az író stílusa Agatha Christie-re, mintha minden csavarban a krimi koronázatlan királynőjének történetéből vett utalás lett volna elbújtatva.
      A regény tökéletlenségei azok, amik miatt az olvasóközönség igazán magáénak érezheti az örökké optimista, leleményes Hangay lány és a zord báró történetét, mely könnyűszerrel válhat nagykorúvá a közeljövőben.

képregény

A jelenet rögtön megfogott minket, mely a tökéletes vizuális megjelenítés lehetőségét kínálta. Meglehetősen komikus a báró és Mili konfliktusa, próbáltunk a megrendítő hír előzményeit könyvhűen visszaadni. Egy élmény volt kettejüket rajzolni, és a gyönyörű helyszíneket minél hűebben megalkotni. Hagyományos módon készültek a képkockák, kézzel rajzolva, és utólag az Ibis Paint X programmal lett megszerkesztve.