tükörjégAz irodalmi kritikát és a képregényt készítette: ELFAJZOTTAK - Fantastic Beasts - Érd

Becca Fitzpatrick: Black ice- Tükörjég

 

 

A Black Ice, vagy magyar fordításban Tükörjég című regényben tinédzserek készülnek a szünetre. Britt, a főszereplő nagy kalandba vág, azt tervezi, hogy legjobb barátnőjével végigtúrázza a Teton-hegység gerincét. Társaságukhoz csatlakozik még Korbie barátja, Bear, illetve Britt exe, Calvin, a tapasztalt túrázó is, így úgy tűnik, semmi baj sem történhet velük. Csakhogy a váratlan hóviharnak köszönhetően a lányok a hegyen ragadnak, majd rövidesen nem csak a hó fogságából kell szabadulniuk.

Bár a regény kevés szereplős, ez semmiképpen sem jelent hátrányt, hisz így a karakterek részletes kidolgozására bőven jutott idő, csekély számuk pedig csak még inkább kihangsúlyozza a bajba kerültek világtól és a segítségtől való elszigeteltségét.

A főszereplő, Britt az édesanyja nélkül, de egy szerető családban nőtt fel, biztonságban, tudva, hogy a körülötte élőkre bármikor támaszkodhat. Eddig jóformán mindent megcsináltak helyette, semmiért se kellett felelősséget vállalnia vagy önállóan elvégeznie. Környezetének épp emiatt semmiféle fogalma sincs a lány képességeiről, így bőven alábecsülik, és ez a hozzáállás bizony Brittre is átragad. Épp ezért óriási bizonyítási vágy dolgozik benne, ezért is pattan ki a fejéből a túra terve.


A könyv fókuszában Britt jellemfejlődése áll. Egy eleven, kvázi gondtalan tinilányból érik csupán pár nap alatt felnőtt, önálló nővé. A hegy metaforával az írónő tökéletesen ábrázolta, min megy keresztül a lány attól a pillanattól fogva, hogy elhatározta az utazást, hogy készült rá, egészen addig, míg sorra jelentkeznek a komolyabbnál komolyabb megoldandó problémák. Hogy haladjunk tovább a kocsival? Hol keressünk menedéket? Hogy mentsük meg a barátnőnk életét? Hogy szabaduljunk ki az túszul ejtőink keze közül? Hogy jussunk el a házig egyedül? Hogy mentsünk meg mindenkit az őrült pszichopatától? Britt nemcsak hogy megoldja mindezeket a nehézségeket, de – miközben lassanként felküzdi magát a hegy csúcsára - önmagával kapcsolatban is sok kérdésre választ talál, rengeteget fejlődik. Azzal, hogy hazudik Korbie betegségéről, valószínűleg a barátnője életét mentette meg, és ezen kívül még rengeteg szituációban fény derül rá, hogy Britt bár retteg, mennyire józan tud maradni stresszhelyzetben, mennyire okos, gyors észjárású és kreatív. A könyv végére igaz barátokat és szerelmet talál magának, megtanulja, hogy nem kell másoktól függeni ahhoz, hogy teljes életet éljen.

Mason (majd, ahogy később kiderül, Jude) szerepe sokáig nem tiszta, előbb Britt megmentője, majd fogva tartója, végül pedig a társa lesz. A rejtélyes, megfontolt férfiról rögtön a könyv elején kiderül, hogy remek megfigyelő és profi színész, hiszen pillanatok alatt összerakta, hogy a benzinkút parkolójában melyik autó kié, és minden probléma nélkül vállalja, hogy eljátssza Britt új barátjának szerepét. Épp ezért a lány második találkozásukkor értetlenül áll a hirtelen hűvössé és titkolózódóvá vált Mason előtt, akiről innentől kezdve lehetetlenné válik megmondani, mi jár a fejében, és hogy melyik oldalon áll.

Azt ekkor még senki se sejti, hogy a Mason tulajdonképpen csak állnév, és hogy Jude igazi és egyetlen célja megtalálni a húga gyilkosát, hogy revánsot vegyen a testvére elvesztése miatt, így mindent hátrahagyva az elkövető keresésére indul. Amikor Britt és az olvasók is találkoznak vele, már jó ideje együtt dolgozik Shaunnal, a kisstílű bűnözővel, akit az igazi gyilkosnak vél. Higgadt és türelmes játékával a bizalmába férkőzve kitartóan próbál konkrét bizonyítékot szerezni, hogy igazolja gyanúját; addig nem akar végezni Shaunnal, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy tényleg ő-e az, akit keres, nem akar hirtelen, ok nélküli döntést hozni.

Jude küldetését, hogy megbosszulja a húgát, csak látszólag hajtja a harag és a bosszúvágy, az igazi motiváció a férfi bűntudata. Amikor arra kerül sor, hogy végezhetne Calvinnal, nem teszi meg, ami egyrészt utal az emberségére, másrészt arra, hogy a bosszú és az erőszak sosem jelenthetett volna neki megnyugvást. Tudat alatt Brittben a húga képmását látta, az ő megmentésével akarta kompenzálni azt, hogy anno Laurenen, a húgán nem volt képes segíteni.

Jude jellemrajza tökéletes és részletes. A jelen történései mellett a múltjába is betekintést nyerünk. Egy ponton a férfi elmeséli Brittnek, hogyan is határozott úgy, hogy a szülei ellen lázadva túlélőtáborba ment nyaralni. Csakúgy, mint a lányban, benne is ott munkálkodott a bizonyítási vágy, az érvényesülni akarás és a fejlődésre való igény – Jude ezzel a lépésével azt akarta magának bizonyítani, hogy a családja pénze és befolyása nélkül, csak úgy önmagában, emberként is ér valamit. Ezenkívül a regényben az is bemutatásra kerül (például a benzinkutas jelenetnél vagy az epilógusban), hogy békeidőben, mikor épp nincs ekkora krízishelyzet, és se hó alá temetni, se lelőni, se megkínozni nem akarják, Jude egy humoros, játékos és nagyon is könnyed személyiség, aki mellett az ember mégis biztonságba érzi magát. Tökéletes párost alkotnak Brittel.

Míg Britt fejlődését épp folyamatában, Calvin jellemének alakulását már kész állapotban látjuk, de ez nem jelenti azt, hogy ne kapnánk lenyűgözően részletes leírást ennek a háttértörténetéről is. Calvin Korbie, Britt legjobb barátnőjének bátyja. Az apjának óriási elvárásai voltak a fia felé, míg a lányára semmilyen terhet nem helyezett. Ha Calvin nem tudott megfelelni ezeknek az elvárásoknak, az apja kíméletlenül megverte.

A családon belüli erőszak és a gyerekkori bántalmazás hatalmas hatást gyakorol az egyén mentális állapotára és fejődésére, pszichológiai kutatások is alátámasztják, hogy az egytől tizenkét éves korig megtapasztalt dolgok sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az ember jövőbeni értékrendszerének kialakulásában. Ezek után tehát nem csoda, ha Calvin jóról és rosszról alkotott fogalma teljesen eltér a normától. Kegyetlensége és torz, már-már groteszk értékrendszere annak eredménye, hogy gyerekkorában az apja azt és olyan eszközökkel sulykolta belé, hogy jobbnak kell lennie, mint bármely lány, hogy a férfi az erősebb nem, stb. A lelepleződése után elkövetett öngyilkossági kísérlete bizonyíték arra, hogy se a mentális, se az érzelmi állapota nem stabil a gyerekkorában elszenvedett traumák miatt.

Calvin további személyiségjegyei a hirtelenség és az arrogancia. Gondolkodás nélkül, hidegvérrel lövi le Shaunt, mikor azt látja, már semmi használhatóval nem tud szolgálni számára, a gyilkosság olyannyira nem zavarja meg a lelkét, olyannyira hidegen hagyja, hogy még a bizonyítékok szakszerű eltüntetésére is szán elég időt. Amikor a hegytetőn újból bepróbálkozik Brittnél, annyira biztos önmagában és a sikerében, hogy eszébe sem jut az elutasítás, mint válaszreakció lehetősége. A Brittel való kapcsolata és a lányhoz való viszonyulása kimondottan érdekes, és teljes egészében csak Calvin érdekeit szolgálja. Még abból az időből, mikor ők ketten együtt voltak, Calvin úgy tett a haverja előtt, mintha már rég lefeküdt volna Brittel, annak ellenére, hogy nem így történt. Különösen érdekes, ahogy a hegyen viselkedik. Amikor hírt kap a lányok eltűnéséről, azonnal Korbie keresésére indul, vagy a testvéri szeretettől vezérelve, vagy attól hajtva, hogy ha Korbie-nak valami baja esik, aki rá volt bízva, őt veszik elő. Viszont amint megtalálta a húgát, esze ágában sincs Brittet is felkutatni, elücsörgött ott nyugiban, és Idlewilde-ben akarta kivárni a vihar végét. Hogy miért? Egyszerű. Ha Britt-et megölik a fogva tartói, Calvin titka biztonságban van. Ha Britt valahogy mégiscsak megszökik tőlük, de a viharban nem éli túl vagy az erdei állatok végeznek vele, Calvin titka biztonságban van. Ha Britt esetleg nemcsak hogy elmenekül, de sértetlenül, vagy legalábbis viszonylag egy darabban lejut a hegyről, akkor sincs semmi probléma, mert Calvin titka még mindig biztonságban van. Amíg Britt nem jut el Idlewilde-ba, addig nem láthatja a bizonyítékokat, így Calvin sem kerül veszélybe. Joggal tehető fel a kérdés, hogy a kiskori diszkrimináció felett érzett haragon és az önteltségen kívül vannak-e Calvin-nak emberi érzései.

Korbie, a húga, egy tipikus elkényeztetett liba. Számára csak a külsőséges dolgok számítanak, úgymint a pénz, a szépség, no meg a pasik. Éretlen, gyerekes a viselkedése, teljesen életképtelen, ellentétben Britt-tel. Valószínűleg emiatt is féltékeny rá (napló helyett egy összehasonlító listát vezet kettejük jó és rossz tulajdonságairól). Bátyjához hasonlóan önző, de bővíti tündéri személyiségét kicsinyességével és áskálódásával (Britt ne járjon Calvinnal, hogy ne kelljen osztoznia vele).

És végül (majdhogynem utolsósorban) Bear. A könyv nagybetűs mellékszereplője, Korbie barátja. Nem tudunk meg róla semmit, csak említés szintjén fordul elő a könyvben. Az egyetlen dolog, ami miatt bekerülhetett az az, hogy ábrázolja az írónő, Korbie felszínességét. Na de akkor is. Legalább egy fél mondatot elejthetett volna arról, hogy hol van? Mi történt vele? Hisz a lányok után indult volna a hegyre. Kereste őket egyáltalán? És ha már itt tartunk, Britt apja és bátyja miért nem keresték őt? Biztosan ők is aggódtak.

A könyv, azon kívül, hogy letehetetlenül izgalmas, bűnügyi- és túlélő regényként is lehet olvasni, szól a felnőtté válásról, bemutatja a különböző viselkedési formákat stresszhelyzet és életveszély esetén, rávilágít a családon belüli fizikai bántalmazás egzisztenciaromboló hatására, elemzi az emberi kapcsolatok őszinteségét és azt, hogy miben is rejlik a valódi értékük. A történetvezetése izgalmas, pörgős, képes fenntartani a figyelmet és a végletekig fokozni az izgalmakat. A stílusa pont a megfelelő érzelmeket közvetíti. Arányos, egyszerre képes szórakoztatni, komoly témákat boncolgatni és mondanivalók széles tárházával szolgálni – egy ilyen kombináció a kulcsa annak, mi tesz egy regényt kortól és nemtől függetlenül mindenki számára tartalmas és tartós olvasmányélménnyé.

 

blackice

Mindenki igyekezett a legjobb tudásával hozzájárulni. Volt, aki festett, volt, aki rajzolt, volt, aki ezt is, azt is csinálta. Ez a könyv egyik csúcspontja, itt látunk bele először Calvin lelki világába.