Forduló
4
Barátság
8
Bátorság
5
Önfeláldozás
5
Műveltség
7
Őszinteség
8
Elgondolkodtató történet
5
Erőszak
3
Izgalom
4
Mindennapi történet
6
Nevettem rajta
6
Szerelem
4
Sírtam rajta
1
Tetszett
9
Varázslatos történet
4
Írj irodalmi kritikát a választott kötethez!

John Green regénye, a Teknősök végtelen sora az írótól már jól megszokott, egyszerű, olvasmányos stílusban íródott. A könyv úgy rejti el az élet fontos dolgait a sorok között, hogy nem akar több lenni annál, mint ami: egy könnyed, barátságos történet kedvelhető karakterekkel és némi mögöttes tartalommal. Nem nyomja le az olvasó torkán a mondanivalót, egyszerűen hagyja, hogy magunktól döbbenjünk rá a lényegre - ha valaki, akkor ehhez Green nagyon is jól ért. 

Az első fejezetben megismerhetjük a kicsit sem mindennapi gondolatokkal rendelkező Aza Holmest és legjobb barátnőjét, Daisy Ramirezt. Ekkor derül ki a történet fő mozgatórugója is: az idősebb Russell Davis Pickett eltűnése. A férfi milliárdos, Aza pedig gyerekként együtt táborozott a fiával, és rengeteg pénzt ajánlanak annak, aki nyomra tudja vezetni a rendőrséget vele kapcsolatban – ez az, ami leginkább motiválja Daisy-t. Aza vonakodva megy bele a nyomozásba, de végül beadja a derekát és ekkor kezdődik igazán a regény cselekménye. Ezek után azt hinnénk, a fiatalok belekeverednek a nyomozásba és krimi keveredik a történetből, de végül egészen más kapunk. 

Teknősök végtelen sora még a nyomozós szál ellenére sem krimi – valójában még a nagy fordulatokat is úgy tálalja, mintha nem lenne akkora dolog. Az izgalmakat a lassan kibontakozó szerelmi szál jelenti, illetve Aza és Daisy barátságának összetörése és újraerősödése, szinte a háttérbe szorul Pickett eltűnése, csak lassan csordogálnak az információk az üggyel kapcsolatban. 

A szereplők közül egyértelműen Aza sikerült a leginkább különlegesre, amiről leginkább paranoiás és hipochonder gondolatai tehetnek – Green egyértelműen fel szándékozta rúgni azt a klisét, hogy a főszereplő átlagos, vagy éppen tökéletes legyen, mint sok mai regényben. A legjobb barátnő, Daisy egy kedves, kissé szeleburdi lány, akit nem lehet nem szeretni a történet alatt. Barátjukról, Mychalról nem sokat tudunk meg, de a fiatalabb Davis Pickettről és öccséről annál többet, hiszen ők fontos karakterei a történetnek. 

A könyv jóval több, mint egy ifjúsági regény. Egyaránt szól barátságról és annak fontosságáról, ahogy arról is, hogyan fogadjuk el a másikat a hibáival együtt. Aza és Daisy barátsága tökéletes példát mutat erre, a Daisy által írt Star Wars-fanfictionök szereplője, a barátnőjéről mintázott Ayala pedig csak színesíti mindezt. A lányokon keresztül az író bemutatja azt is, hogy meg kell becsülnünk, amink van – hiszen észre sem vesszük, amíg el nem veszítjük vagy rá nem jövünk, hogy másnak ennyi sem jutott. A családi kapcsolatokat leginkább a Pickett-testvéreken keresztül ismerteti a szerző: apjuk eltűnése után Davisnek fel kell nőnie a feladathoz, hogy gondoskodjon öccséről, még úgy is, hogy a kétségek mindkettőjüket összeroppantják. 

Ahogy Greentől már megszokhattuk, a happy end elmarad – csak egy keserédes befejezés a könyv vége. Pickett előkerül, aminek a kulcsa végül Mychal és egy modern művészeti kiállítás. Mind sejtetettük, mi a milliárdos sorsa, mégis összeszorul a szívünk, mikor megtudjuk, hogy a fiainak mivel kell szembenéznie. 

Negatívumként róható fel, hogy itt-ott ellaposodik a történet, jobban pöröghettek volna az események, és néha Aza gondolataiból is sok volt. Néha olyan érzést keltett, mintha még a pszichológusa sem vette volna komolyan a problémáit, ami talán elkerülhető lett volna azzal, ha a szerző nem részletezte volna a találkozásaikat. Magáról a nyomozásról gyakran olyan, mintha ő maga is megfeledkezne, és kifejezetten zavaró, hogy nem derül ki, Pickett miért hagyta ott a családját. 

Összességében egy olyan történetet olvashattunk Greentől, ami hibái ellenére is elnyerte csapatunk minden tagjának tetszését.