Forduló
4
Barátság
8
Bátorság
8
Önfeláldozás
7
Műveltség
5
Őszinteség
5
Elgondolkodtató történet
4
Erőszak
10
Izgalom
6
Mindennapi történet
6
Nevettem rajta
2
Szerelem
10
Sírtam rajta
1
Tetszett
6
Varázslatos történet
1
Írj irodalmi kritikát a választott kötethez!

Én nagy valószínűséggel jobban utáltam ezt a könyvet, mint ami valójában kijárt neki. De a helyzet az, hogy főként ennek a versenynek köszönhetően, mostanában jóval több – számomra minőségtelen – YA könyv került a kezembe, mint szerettem volna, és ezen a ponton már képtelen vagyok jó szájízzel nekiülni az olvasásuknak. Ennek köszönhetően, bár az Árnyékvilág legjobb esetben is egy közepesre sikeredett, akár-még-élvezhető-is, de nagyon cliché könyv, velem nagyon nem sikerült megkedveltetnie magát.

Alaphelyzetünk a következő: Adam Swanson állítása szerint visszahúzódó – természetesen rendkívül jóképű - színész, éppen sikerfilmje második részét forgatja Vancouverben, és 16 éves tinilány rajongói ennél jobban nem is lehetnének oda érte. Ám az élete közelről sem olyan tökéletes, mint amilyennek látszik – nem elég, hogy úgy érzi, hogy mindenki csak a hírneve miatt keresi a társaságát, de a már hetek óta őt zaklató fenyegető üzenetek és hívások sem tűnnek alábbhagyni. Eközben Camilla, az egyetemista festőművész úgy érzi, semmi sem tehetné boldogabbá. Egy rosszul sikerült kapcsolat elől elmenekülve új életet kezd, legjobb barátnőjével lakik együtt és nemzetközi pályázatokra fest – kitűnő eredménnyel. Így mikor egy Valentino partin találja magát, igencsak meglepődik, mikor egy csöndes sarok keresése közben Adam Swansonra talál. Camilla – természetesen – meglátja Adamben azt, amit senki más nem, és a pár elég hamar egymásra talál. De egy tündérmese sem lehet teljes a főgonosz nélkül – Adam zaklatói minden sarkon próbálják megkeseríteni az életüket, több alkalommal veszélybe sodorva ezzel a filmsztár és hozzátartozói életét.

A szereplők véleményem rendkívül kiszámíthatóak voltak. Adam, a híres – és mellesleg totálisan életképtelen – színész, aki csupán megértésre vágyik, és Camilla, a törékeny művészlélek kapcsolata, ha akarná, sem tudná ennél jobban követni a YA könyvek szakzsargonját – túl sok mindent nem tudok elmondani velük kapcsolatban, mint hogy végtelenül nyálasak voltak. Viszont azt meg kell adnom nekik, hogy egy félreértésen kívül nem kellett végigszenvednem a drámázásukat, ami a legtöbb ilyen könyvre jellemző.   

Julie, a legjobb barátnő, attól eltekintve, hogy ráébreszti mindig mindent túlkomplikáló barátnőjét a valóságra, nem sok mindent csinál a történet során. Hacsak azt nem számítjuk teljesítménynek, hogy elcsavarja Adam – nála kb. 20 évvel idősebb - menedzsere fejét.

Peter, a menedzser, akivel próbáltak valamifajta érzelmi zsarolásos szálat behozni – aminek mellesleg semmi súlya és alapja nem volt a történetben – nem csupán, hogy Adam pótapja, de még egy elég rossz példánya a fajnak, hiszen valahogy sikerül annyira a saját irányítása alatt tartania a srác életét, hogy az egy kávét sem tud rendelni magának.

Még megemlíthetném Adam húgát, vagy nénikéjét, de annyira jelentéktelen szereplők voltak, hogy gyakorlatilag azon kívül, hogy a kishúgnak mániája mindenkit belekényszeríteni egy házasságba, nem nagyon tudok mást elmondani róluk.

Az igazat bevallva nekem egy nagy problémám volt a könyvvel – az, hogy megpróbált komoly témákkal foglalkozni, de igen kevés sikerrel. Nem állt rosszul hozzájuk, de én úgy éreztem, hogy szinte az összesnél csupán megkapargatta a felszínt, aztán mindenféle következtetés nélkül továbblépett. Mert oké, hogy feldobja a könyv például a háztartartáson belüli erőszak problémáját, de a történet felétől az egész valahogy elfelejtődik, viszont úgy, hogy két értelmes mondatot nem hallottunk a témáról.

A könyv stílusa – mint ahogy szerintem várható volt -, rendkívül hétköznapi. Ez nem is lenne baj, viszont emellett még E/1-ben is íródott, amivel amúgy nem lenne bajom, de jelen esetben nagyon zavart. Valahogy teljes mértékben elvette a történet súlyát, és nem lehetett komolyan venni. Emellett engem az is zavart, hogy annak ellenére, hogy ez a regény nem más, mint egy könnyű délutáni olvasmány, a könyv megpróbálja magát komolyan venni – ami persze nem jön össze neki.

Összeségében azt tudnám mondani, hogy voltak jó pillanatai, és tényleg nem a világ legrosszabb könyve – bár indulhatna a legátlagosabb címért – de én képtelen voltam élvezni, és jó szájízzel letenni a történet végén. (És azért lássuk be, hogy bárki bármit mond nekem erről a könyvről, azért a Robert Pattinson-os jelenet a végén kicsit sok volt.)