tükörjégAz irodalmi kritikát és a képregényt készítette: ŐSZINTÉK - WitchReaders - Püspökladány

Becca Fitzpatrick: Tükörjég

 

 

Becca Fitzpatrick neve nem volt számunkra ismeretlen, mivel a csapatunk összes tagja olvasta már a Csitt-csitt című fantasy sorozatot. Az írónő ezekkel a könyvekkel vált világszerte híressé. Több köteten keresztül magába szippantotta az olvasóit (minket biztosan), ezért is álltunk ehhez a regényhez nagy elvárásokkal. Kíváncsian vártuk, hogy vajon átlépi-e a magasra tett mércénket.    

Nekünk a borító telitalálat, érdekfeszítő gondolatokat ébreszt bennünk önmagában az ember és a táj egysége. A sötét háttér, kontrasztban áll a szinte fénylő hópelyhekkel, melyek megvilágítják a férfi arcát. A jégként ható betűk szintén borzongó hatást keltenek. Ha a fülszöveg elolvasása nélkül választanánk könyvet, ez a kötet biztosan a listánkon szerepelne.

Először is a címre szeretnénk kitérni, véleményünk szerint a fordítás nem egészen pontos, nem is értjük, hogy Miks-Rédai Viktória miért a "Tükörjégként” fordította, ha az eredetiben Black (fekete) szóval jellemezte. A mű vége felől lehet értelmezni a címet, mivel a kemény kaland önismereti jellegű. Mintha Britt egy tükörbe nézve jobban megismerné önmagát. A fordítás több helyen is pontatlan, szemet szúró volt pl.: Tetőn Nemzeti Park, amely valójában Grand Teton Nemzeti Park. Szóhasználata leginkább szociokulturális, mely több stílust is felölel pl.: igényes, néhol durva.

Felépítése tudatos, egymásra épülnek, lendületessé teszik a művet az időbeni ugrálások Britt gyerekkora és a jelen között. Ez szuper ötlet - tekintve, hogy mennyi izgalom van a könyvben - egy-egy ilyen részlet kicsit lenyugtatja a már bennünk tomboló adrenalint. Terjedelme mindössze 380 oldal, ami számunkra is tökéletes, hiszen a történet nincs felesleges információkkal, eseményekkel teleírva, így egy könnyed délutáni olvasásra megfelelő. A mű eleje megtévesztő lehet az olvasók számára, hiszen E/3. személyben íródik, így azokra, akik jobban szeretik az E/1. személyben íródott könyveket, negatívan hathat. Viszont nagy meglepetés, hogy pár oldal után megváltozott a nézőpont, és immáron egy Britt Pheiffer nevű fiatal lány szemszögéből olvashatunk tovább.

A bűntények felderítése mellett egyértelműen szerepet kap a romantika. Míg a visszatekintésekben Britt és Calvin egykori kapcsolatát láthatjuk, a jelenben a Masonnal való egyértelmű vonzódásáról olvashatunk. Nincsenek túldramatizálva a romantikus jelenetek, pont annyit olvashatunk, amennyit egy krimi elbír.

A szereplőkről néhány szót ejtenénk. Britt a mű legkiemelkedőbb karaktere, bátorsága és kitartása tökéletes minta lehet a nők számára. Naivitása és a dacoskodás, amit produkál elenyésző mindazok mellett, amit a krízishelyzetben mutat magából. Jól kezeli a kialakult helyzeteket, tudja mikor mit kell mondania, gondolkodása borotvaéles. Az elejétől kezdve folyamatosan bontakozik ki valódi énje, ami nem a hétköznapi lányokéhoz hasonlít. Az utolsó percig küzd a menekülésért, kerüljön bármibe.

Jude, Mason, becenevén Ász az ,,ütőkártya” az egész pakliban, mindenki fél tőle, de ha nála van akkor biztos magában. Ő volt a legszínesebb, nagyon sok oldalát megismerhettük, a dühös báty szerepétől, a féltő férfiig, a játékos álbaráton át az ellenszenves idegenig. Mindig megőrizte a hidegvérét, és csak a cél lobogott szeme előtt, amiért már több, mint egy éve küzd. AZ IGAZSÁGÉRT!!

Calvin, a manipuláció mestere; sármos kinézete és a családja által biztosított név miatt senki sem tekint rá fenyegetésként. Hazugságokra hazugságot halmoz, miközben gyilkosságokat követ el, minden gyanúsítgatások nélkül. Apja kemény elvárásai és az állandó megfelelés kényszere miatt alakulhatott ki nála egy pszichés betegség. Ez lehet az oka annak, hogy ártatlan lányokat bántalmazott.

A regény bevezetésében Lauren Huntsman egy szörnyű éjszakáját írja le, ami minden lány rémálma. Az, hogy az éjszaka után mi történik, csak a mű vége felé derül ki. Kérdések sokaságát indította el bennünk ez a néhány oldal. Ki a cowboy kalapos férfi? Mi történik Laurennel? Ösztönösen beindultak az előfeltevéseink, melyek olvasás közben vagy beigazolódtak vagy megcáfolódtak. Ezért is volt számunkra nagyon érdekes és megindító.

A történet Britt négy napját írja le, amit a fagyos Teton Parkban tölt. Eredetileg egy hétnapos túrára indultak, de Ő és legjobb barátnője, Korbie nem érnek oda a házhoz egy hóvihar miatt. Két idegen férfi Mason (későbbiekben Jude) valamint Shaun menedéket nyújtanak a számukra. A védtelen lányokat kihasználva fogságban tartják őket, majd arra kényszerítik a lányt, hogy vigye le őket a hegyről. Az út során két gyilkosságnak is fültanúi lehetünk. Az első emberölést Shaun követi el, mikor lelő egy ártatlan vadászt, majd Calvin, Britt exbarátja lép a színre. Ő az, aki megöli Shaunt, végül Britt és Jude ellen tett sikertelen merénylete után öngyilkossági kísérletet tesz. A lány hatalmas megpróbáltatásokon megy keresztül, a túlélésért küzd, folyamatos dilemmában szenved, hisz nem tudja ki az, aki mellette és ki az, aki ellene van. Jude húga, Lauren gyilkosa után kutatott, akit Calvin testesített meg. Britt sohasem említette meg a fiú nevét a hatóságok előtt. Egy év után, mikor már minden lecsillapodott, Jude és a lány újra találkoznak. A vonzalom, ami kialakult közöttük a múltban már szabadon szárnyalhatott.

Britt és Calvin is megemlíti a Stockholm-szindrómát. Ez egy olyan betegség, amely a túszban alakul ki a fogva tartója iránt, eleinte utálják őket, amiért bántalmazzák, esetlegesen kínozzák őket. Ezek mellett, ha néha gyengédebben közelítenek, vagy kapnak egy kis kedvességet elutasítás helyett, empátiával fordulnak feléjük, bántalmazóját védeni kezdi. Amerikai adatok szerint az áldozatok 27%-a érez a szindrómához hasonló tüneteket a fogva tartása során. Nagyon fontos, hogy az írónő megemlíti ezt a betegséget, azok az olvasók, akik esetleg nem ismerik, érdekesnek vélhetik, kutakodnak utána ezzel szélesítve a látókörüket.

Napjaink valós híreiből tudjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok rengeteg nemzeti parknak ad otthont. Ezekből a parkokból évente több száz ember tűnik el nyomtalanul. Rengeteg megoldatlan üggyel állnak szembe a hatóságok; emberrablás, gyilkosság, öngyilkosság. Senki sem tudhatja biztosan, mi történhetett. A könyv egy felhívás is lehet azokra a szörnyű igazságokra, tettekre, melyek a társadalmunkban élő emberek követtek, követnek el. Jónak találjuk, hogy a könyv ilyen fontos dolgokra hívja fel az olvasók figyelmét. A média általában a már megtörtént bajt mondja el, az előzményekről nem sűrűn szerzünk tudomást.

képregény

Azért ezeket a jeleneteket választottuk, mert mindegyik a két fő karaktert ábrázolja, a fokozatos megismerkedésüket.
A mi technikánk egy játék keretein belül valósult meg. A szereplőket próbáltuk az adott a szituációkba belehelyezni, a környezetet is tekintetbe véve. Ezután lefényképeztük, majd a szövegbuborékokat hozzáadtuk.
A képregényen dolgozni hihetetlenül jó volt. Órákat töltöttünk a karakterek létrehozásával, az egész képregény elkészítésével. Élveztünk minden percét, amit ennek a kreatív feladatnak a létrehozásával töltöttünk.