bloom Az irodalmi kritikát és a chatbeszélgetést készítette: BÁTRAK - Könyvtolvajok - Sátoraljaújhely

Lylia Bloom: Ne mondd, hogy szeretsz

 



Tényleg vannak problémáink? Hibáink és titkaink?

Igen, persze. De mi van, ha szembenézünk a ténnyel, és rájövünk, hogy a problémáink nem súlyosak?... És mi van, ha arra a szörnyűségre bukkanunk, hogy azok?

Zora, a főhőslány gyermekkori traumái miatt többé senkit sem enged közel magához. Kivéve a nagymamáját.

Régmúlt bántalmazásai nem csak elméjében, de testén is nyomot hagytak, mely minden olvasóban felveti a kérdést: Mi történt?

Dominik, az osztály legmenőbb sráca az egyetlen, akit érdekel Zora titokzatossága. Hiszen a lányt senki sem ismeri, sosem nevet vagy mosolyog, és mindig hosszú, sötét ruhákat visel. Nem beszélve a fekete, jól begyakorolt sminkről, mely kiemeli állandóan fagyos tekintetét.

De vajon ez a valódi arca?...

Pálos Linda, azaz Lylia Bloom fokozatos izgalommal építette fel a cselekményt, ami miatt a csattanót, bár kiszámítható, mégis kellemes meglepetéssel fogadja az olvasó.

A történetet két szereplő szemszögéből ismerhetjük meg, aminek hála, ugyanazokra a helyzetekre kétszer kapunk rálátást. Ez a megoldás egy tanulságra is rávezeti az olvasót: ne ítélkezzünk, míg meg nem ismerjük mind a két oldalról az adott helyzetet.

Bár a fő cselekményszál, azaz a két főszereplő között kibontakozó szerelem története várható volt, mindig meglepett egy-egy fordulat, vagy egy rész kivitelezése.

A romantikus tartalom mögé Bloom a valós életet is elbújtatta. A családon belüli erőszak, a cserbenhagyás és a másnak hátatfordítás érzetét ismerjük meg közelebbről. Ilyenkor leginkább Zora lelkébe tekinthetünk bele, remekül észrevehető a benne kialakult, mások felé irányított bizalom teljes hiánya.

Bár a lány sosem mondta ki, Dominikkal való kapcsolatukban ott lebegett az a jól ismert mondat: Ne mondd, hogy szeretsz! 

Az írónő a történetet egyetlen közös dolog, a tetoválás köré építette fel. Zora abban a tetoválószalonban kap állást, ahol majd rádöbben, hogy a szeretettel nem mindig jár együtt a fájdalom, ahol igaz barátokra lel, ahol közelebbről is megismeri Dominikot, ahol rátalál a szerelemre, ahol ÖNMAGA LEHET.

,,Eszembe jutott, hogy a mama mindig azt kérte, a máz alatt maradjak az, aki voltam, de már nem tudtam, milyennek kéne lennem.”

A szalonon kívül Zora egész világa csalódottsággal teli, ami a könyv utolsó lapján teljesen feloldódik. Zora végre szabad lesz. Kívül is és belül is. Hála Dominiknak,... és persze a tetoválásnak, ami elvezette őt ehhez.

Remek megoldás volt az is, hogy az utolsó történéseket a fiú szemszögéből olvashatjuk:  

,,A körülöttünk ülők azonnal pusmogni kezdtek, de nem érdekelt, mert csak az számított, hogy ő végre semmit sem szégyell magán.”

A világon minden embernek ajánlom ezt a könyvet, mert ha csak páran is, de megértik ennek a történetnek a súlyát, már nyert vele nem csak az egyén, de az emberiség is.

chat