Bevezetés


David: Horgonyt fel, zászlókat bonts! Északnak tartsd a kormánylapátot!

Rob:  Igenis Kapitány!

David: Az kelet, te hitvány!

Sarah: Minek olyan a fedélzetre, akinek nincs iránytűje?

Zack: Minek olyan a fedélzetre, akinek szüksége van iránytűre?

Oliver: Szikla balra!

David: Éles kanyar jobbra!

Oliver: Á, még, még, nem, nekimegyünk! Uram!  NEKIMEGYÜNK!


 

1.Fejezet

A lagúna


David: Evezz tovább! Nincs sok hátra, már rálátok a sziget ormára.

Sarah: Igen, szigetet én is látok, de hogy lesz ebből majd, hogy hazatalálok? Mit fogunk mi itt kezdeni, egy semmi közepén, ahol csak zátony vesz körül a tenger belsején?

Oliver: Hát, van egy csónakunk, mellyel hazatalálhatunk, de lehetetlenség ekkora távot bejárnunk.

David: Nincs más választásunk, csak egyetlen irányunk, mely előre felé vezet, hogy a tenger ne öljön meg minket!

Rob: Elég már! Fejezzétek be, úgysincs más hátra, mint előre!

***

Sarah: Nah, végre, azt hittem sosem érünk a végére. Ti húzzátok ki a csónakot a partra, én pedig mivel nő vagyok, csak szórakozok majd rajta.

David: Ezt meg hogy gondolod??

Sarah: Ah, a viccet fogod? Attól, hogy még nő vagyok, persze, hogy munkálkodok! Csak majd inkább…tüzifát hozok.

Zack: Engem aggaszt, hogy itt kell maradnunk éjszakára, mi lesz, ha egy hajó sem jár erre mostanában?

 

Egy héttel később…

 

David: Ma van a hétfordulója ittlétünknek.

Rob: Csoda, hogy még semmi nem evett meg minket. Bár most, hogy mondom, egy ragadozót sem láttam erre, talán a sziget belsejében vannak elrejtőzve.

Sarah: Nem is tudom, nekem tetszik ez a hely, csak hiányzik az otthonom, nehéz így élni,...benszülött módon.

Oliver: Viszont van valami ebben a helyben, mintha pozitív energiák áradnának mindenben, a homokban, fákban,... a tengerben. Úgy tudnám jellemezni, mintha mosolyogna, vagy mintha valami lágy, pépes dolog volna.

Sarah: A mosolygó lekvár lagúna. *nevet*

Zack: Ti meg miről beszéltek?

Sarah: Az érzésről, amely betölti a helyet.

Oliver: Nem gondoljátok, hogy ezeknek az energiáknak van valamilyen oka?

David: De, tényleg, biztos az univerzumnak van velünk valami célja.

Ah, hagyjuk a sületlenségeket, és lássunk munkának, gyűjtsük be a tűzifát, mint minden egyes nap….Istenem, de unom már,..de nem csak a szigetet, hanem, hogy ennyit kell legyek veletek!

Rob: De kedves! Ha már így unsz minket, miért nem mész és keresel magadnak más helyet?

David: Ne húzd ki mégjobban a gyufát! Inkább gyere szépen gyűjteni a fát, nehogy már egyedül  én húzzam az igát! Amúgy meg így felkapni a vizet, annyira nem vagytok vészesek.

Rob: Jaa, csak egy kicsit, na jó, menjünk inkább, mielőtt besötétedik, nehogy véletlenül mégis találkozzunk valamivel itt. De jöjjön még valaki, hozzunk többet, és akkor holnap megspóroljuk ezt a menetet.

Oliver: Én megyek!

 

Zack: Khm… Nem fázol?

Sarah: Psst! Te is hallottad?

Zack: Az érdeklődésemet irántad?

Sarah: Nagyon vicces! Várj, már megint!

Zack: Biztos csak valami nyest mászkál kint.

Sarah: Nem, ez nem olyan...

*feláll és a tenger felé siet, Zack utána megy*

Sarah: Wow! Te láttál már ilyet? Mi ez?

Zack: Nem tudom, de elképesztő,...mint egy...ah, ez nem fogható semmihez.


2. Fejezet

Hatalom az agy felett

 

Oliver: Szóval azt mondjátok kék volt, és fényes, de csak helyenként, majd percek múlva az egész tenger felszínén?

Sarah: Igen, olyan volt, mintha a tenger belülről ragyogott volna, mintha az aljzat kettényílt volna.

Zack: És közvetlen előtte hangokat hallott, melyet én is megtudtam, mihelyt közeledtünk a parthoz. Mire visszaértünk a tűz nem égett, s egyszer csak visszagyúlt, mikor a hang megszűnni vélett.

David: Na jó, ha csak egy ócska tréfa nem tűröm a beszédet!

Sarah: Nem! Ez igaz, minden szó!

Rob: Én elhiszem, de ez nem túl jó. Mi van, ha tényleg van itt valami rendhagyó? Valami olyan, mely nem jó értelemben ragyog, valami, ami csak pusztítást hagyott, s tovább szántja az univerzumot!?

Zack: Nyugodj már le, nincs erről szó. Egyáltalán nem volt hátborzongató! Csodás érzés volt ezt látni, egy élmény volt a tengernél állni. Bár mégegyszer láthatám e csodát, melynek ragyogása mellkasomig hatolt át, s szívembe fúrva gyöngyöző világát, álmomban is meglátogatom minduntalan hát!

Oliver: Ennek meg mi baja?

David: Nem tudom, de állítsuk le, úgy beszél, mint aki meg van szállva. Ilyesztő volt e szónoklata, és nem úgy tűnt, mintha ugratna.

Sarah: Hé! Ti árulók! Tengernek habjai oly csodás, mint mondta, nincs ezen semmi furcsa! Kár, hogy lemaradtatok róla, hisz így szívetekbe nem lopta magát ennek csodás hatalma. Oh, mélységes tenger, fogadj be örökre, hű szolgád leszek a tenger mélységébe’, s meglátod, leggyengédebb társad én leszek, csak bocsáss be, ó gyönyörű kék!

Rob: Fogjátok meg, a tengerhez lép!

Zack: Nem! Nem akadályozhatod meg az örök életét! Én is megyek vele, amint téged elintéztelek, nem állíthatsz meg minket, nem veheted el az örök életet! A ragyogást, a fényűzést, a kékséget!

*David Sarah után szalad, leteperi, majd egy indával megkötözi, Oliver pedig rávetődik Zackra, akitől megszabadítja Robot, majd hozzákötözik Sarahval együtt egy fatörzshöz.*

Rob: Mi ütött beléjük? Majdnem meghaltam! Zack egy idióta, ezt mindig is tudtam.

David: Nem, mostmár elismerem, hogy valami van ezen a helyen. Az amit láttak valódi, s következtében az agyukat ez irányítja, az, mi ott lapul a tengerben. Ez az izé olyan, mint a szirének, jót látnak benne, de csak a halált élik meg. Nem tudom mi lesz velük, hogy szabadulhatnak meg, de ha nem gyógyulnak, nekünk a legközelebbi erre járó hajóval el kell mennünk úgy, hogy itt hagyjuk őket.

Oliver: Most ugye viccelsz? Akkor meghalnak! Vagy éhen, vagy szomjan, vagy a tenger csábításában. Nem hagyhatjuk őket itt semmi féle képpen, csak reméljük, hogy jobban lesznek az estében.


 

3.Fejezet

Reggel


Zack: Hé! Hé! Miért vagyunk megkötözve??

Rob: Á, ne ordíts már te lüke! Mit vagy úgy meglepődve azok után, amit tegnap műveltél le?

Zack: Te meg miről beszélsz? Ez valami tréfa? Egyáltalán hol vagyunk, ha tél van? És hogy kerültem ide ilyen hirtelen, mikor tegnap még a Karácsonyfa alatta ültem?

Rob: Te most nem viccelsz? Haver, egy az, hogy nyár van,...kettő, hogy honnan veszed, hogy hülye vagyok, akit átverhetsz?

Sarah: Mi van már, mi ez a hangoskodás? Te jó ég Rob, már itt is megtalálsz? Életem legjobb napján vagyok túl, most meg arra kelek, hogy itt ordibálsz.

*David a fák közül lép elő, a reggeli sétája után*

David: Hahó emberek, miújság, mik ezek a hangnemek?

Rob: De jó, hogy itt vagy, nézd már, hogy szivatnak! Legutolsó emlékeik hónapokra vannak!

Sarah: Milyen hónapok? Mindenre emlékszem, tegnap kint sétáltam a ligetben, s megismertem valakit ott hirtelen. Annál jobb napom aligha volt az éven,...mondom, mindenre emlékszem.

Rob: Na nee! Leesett! David, a tegnapi nap miatt nekik minden kiesett. Az az izé, amit láttak a tenger fenekén, előidézte, hogy napok sokaságát elfelejtsék szépen, s emlékeik az év legjobb napjáig nincsen!


 

4.Fejezet

A merülés


A fények hétfordulóján…

 

Rob: Két hét.

David: Kettő. És már több nem is lesz. Attól tartok a vég minket itt felfedez, s mit hátrahagyunk semmi több pár papírnál, s nincs ember, ki majd gondoljon ránk nemlévő sírunknál.

Oliver: Na, azért ennyire drasztikusan nem áll a helyzet, lehet, hogy tényleg számunkra ennyi volt az élet, de mi döntöttünk úgy, hogy feltárjuk azt a helyet, mely barátainkkal ily módon tett. S alapból a kíváncsiság hajtja fejünket, anélkül nem mennénk, míg ki nem derítjük az ügyet. De amúgymeg mit számít? Úgyis mindegyikőnk itt rekedt.

Zack: Igen, és mi is megyünk veletek, legalább, nem ágyban, párnák közt halunk meg.

Sarah: Mi ez a hang? Ez az, amiről meséltetek általam?

David: Ideje kideríteni. Utánam!

Rob: Oké, bukás háromra, mindenkinek meg van a levegős zacskója? Tartalékoljátok okosan, és a szeme majd mindenkinek nyitva van!

Sarah: Egy, kettő, há…rom.


 

5. Fejezet

A hely


Sarah: Áááá! Miért zuhanunk!?

David: Fogalmam sincs, hisz a tenger alatt vagyunk!

Rob: Most tényleg mind meghalunk, csak épp nem megfulladunk, hanem becsapódunk!

 

….

 

Oliver: Hé! Nem haltunk meg! Ez egy mágneses övezet, a zuhanás után áttértünk ebbe, s itt a közlekedés mód a lebegés eszköze.

Zack: Nézzétek! Mik ezek a kövek?

Mintha a gyémántokról napfény verődne vissza, s smaragdokkal lenne körbefogva.

Vakításuknak nincs párja e Földön, mégsincs semmi, ami miatt szemem másra terelődjön.

Rob: De mi ez? Egy kastély, csillámpor udvarral, és rengeteg cukorral?

A tenger belsejében, egy felfedezetlen helyen ilyen hogy teremjen?

David: Nem tudom, de már nagyon érdekel, hogy mi ez a hely!

*belépnek a ragyogó kapukon*

Sarah: Ilyen nincs! Kérlek csípjetek meg, mert nem bírom a képzeleteket!

Oliver: Nyitsd már ki a szemed! Ez valós, ez itt van, kézzel fogható. Minden egyes pillanat itt gyémántból való. Ezzel mi most komolyan történelmet írunk, kivéve, hogy a Földre vissza már nem jutunk.

Zack: Kit érdekel a Föld, egy ilyen hely után. Itt ezer, meg ezer gyöngyszem van gyémántból készült polcok során.

Nézz már körül milyen hely ez, nem hiszem, hogy nem látod! Álmodni sem lehetne ennél szebb, jobb világot!

Gyémánt kapuk ide vagy oda, arra nincs is szükség, de az, ami idebent várt, mindennel felért.

Hát itt vagyunk a lagúnában, mely csenddel, békével vár, s nem más ez a hely, mint maga a…

Sarah: Könyvtár!

 

Csoport neve
Könyvtolvajok