Átlagos keddi napnak indult az egész. De valami örökre megváltozott, amit soha nem fogok elfelejteni. A        New Yorki Egyetem folyosóján lépkedve megláttam az új irodalom professzort. Első ránézésre is ledöbbentő volt. Egy valóságos pasi isten. Jégkék szemével mélyen az enyémbe nézett, és én álltam a tekintetét. Volt valami, ami megfogott benne. A szívem hevesen dobogni kezdett, pedig még soha életemben nem láttam őt ezelőtt. Pár másodpercig figyeltük egymást, de óráknak tűnt. Végül elkaptam a tekintetem, és rohantam az angol nyelvi előadóba. Ez történt két hónapja. Utána jobban megismertük egymást, és nagyon jó barátok lettünk Jasonnel. Volt, mikor együtt töltöttük a délutánjainkat, elmentünk fagyizni, moziba, jókat sétáltunk a parton. Egy jó barátság kezdetének tűnt a viszonyunk.

Megérkeztem Michiganből egy tanulmányi útról. A repülőről leszállva realizáltam, hogy ma éjszaka nincs hol aludnom, mert az albérletet a távollétem alatt kiadták másnak.  Rögtön tudtam, hogy kihez fogok menni. Fogtam egy taxit, és megérkeztem Manhattanbe. Becsengettem Jasonhoz. Egy nő nyitott ajtót, aki fehérneműben volt. Szőke haja volt, és óriási, kék szemeivel bámult rám kérdőn.

-Maga ki, és mit keres itt éjfélkor?

-Ezt én is kérdezhetném. Jasonhoz jöttem, maga ki?

-Jason barátnője. De amúgy nem sok köze van hozzá.

Egy világ tört akkor össze bennem. Akkor, ott jöttem rá, hogy amit Jason iránt érzek, több, mint barátság. A szívem megszakadt, amikor belegondoltam, hogy más nővel töltötte az éjszakát.

Sírva rohantam le a lépcsőn. Egy hotelben kivettem egy szobát. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Folyton a történteken kattogott az agyam.

Másnap reggel összeszedtem magam, és bementem az iskolába. Egész nap kerültem Jasont. Volt egy fiú, aki régóta nyomult rám. Samnek hívták. Nagyon helyes volt, de nem az én ideálom. Elhívott ebédelni, aztán egy együtt töltött előadás után a folyosón sétáltunk, és olyan dolgot tett, amit mindketten megbántunk. Szorosan a fémszekrényhez nyomott, és hevesen megcsókolt. Nem ellenkeztem. Gondoltam, ha Jason megteheti velem, akkor én is vele. Arra eszméltem fel, hogy Samet hátrarántotta valaki, és jókorát beütött neki. Minden olyan hirtelen történt. Ijedten próbáltam Samet lefogni, amikor megláttam, hogy Jason volt az, aki verekedni kezdett. A döbbenettől lesokkoltam. Claus igazgató úr volt, aki végül szétszedte a fiúkat. Mindhármunkat az igazgatói irodába tessékeltek. Ott töltöttük a délutánunkat. Jasonnek ez volt az utolsó figyelmeztetése. Engem viszont nem érdekelt. Hogy tehette ezt velem? A tárgyalás után kirohantam az épületből. Jason utánam kiáltott, de nem is figyeltem rá. A parkba siettem. Leültem egy padra. Jason leült mellém. Egyikünk sem szólt semmit. Előtörtek mindkettőnkben az érzelmek. Felém fordult, a két tenyere közé fogta az arcomat, és ennyit mondott:

-Rohadtul szeretlek téged, Spencer Lewis.

És megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekamat fogta. Végig mélyen egymás szemébe néztünk, amikor feltettem az első kérdésemet hozzá.

-Ki volt az a lány a lakásodban?

-Az exem, Olivia. – sóhajtott Jason.

-Mi történt köztetek?

A tekintete mindent elárult. Csalódottan néztem a szemébe, amiben megbánást és fájdalmat láttam. De nem tudtam mit tenni. Egyből máshoz fordult, amikor én elmentem, és nem viszonoztam az érzéseit. Megkért rá, hogy este menjek fel hozzá, és akkor mindent elmagyaráz. Pont ideért a buszom. Annyit mondtam, hogy átgondolom a dolgokat. Otthon végül úgy döntöttem, hogy elmegyek hozzá. 3 órám maradt, hogy elkészüljek. Lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, és egyebek. Elindultam, összeszedtem a gondolataim. Mikor megérkeztem, fél óráig álltam az ajtaja előtt. Gondolkoztam, hogy elmenjek, vagy maradjak, de hirtelen kinyitotta az ajtót. Felcsillant a szeme.

-Hát eljöttél – mosolygott huncutan.

-Úgy tűnik. – flegmáskodtam még egy darabig.

Sosem tudok rá haragudni. A francba.

-Gyere be! – mondta Jason.

Jason később mindent elmagyarázott. Elmesélte, hogy kettőjük közt semmi nem történt, csak Olivia akarta visszaszerezni Jasont, de Jason azt mondta, van valakije. Óriási kő esett le a szívemről. Borozgattunk. Élveztük egymás társaságát. Éjfélt ütött az óra.

-Felkérhetlek egy táncra, szépségem?

-Bolond vagy? – nevettem fel.

-Tudom, hogy szeretsz táncolni. – nyújtotta felém a kezét.

Végül beadtam a derekam, és lassúztunk. Nem szóltunk egy szót sem, egy hullámhosszon voltunk. Finoman csókolgatni kezdte a nyakam, én pedig beletúrtam a hajába. Egyre lejjebb értek a forró csókjai. Gyengéden egymáshoz simult a testünk, és nem akartam várni.

-Biztosan szeretnéd?

-Mindennél jobban. Szeretlek, Jason.

-Én is téged.

És együtt töltöttük az éjszakát.

2 éve történt ez, és itt ülök a kórházi ágyban, eljegyezve, karjaimban a gyermekünkkel, Sophieval. Így ismertem meg a világ legjobb férfijét, és legjobb apukáját. Ez lett volna a mi történetünk.

 

Csoport neve

kiscsibék

Csoport neve
Kiscsibék