A mosolygó Lekvár-lagúna mitológiája

Az ablaktörlő folyamatosan söpörte a szélvédőről az esőt, miközben a régi Volkswagen megfontoltan haladt az éjben.  A jármű volánnál ülő utasa hátrapillantott mögötte ülő dédunokájára, aki félálomban nézte az ablakon elfolyó esőcseppeket.

Az autó vezetője az órájára pillantott.

- Mindjárt otthon vagyunk. –szólalt meg rekedtes hangon. - Ha akarod, mesélhetek egy régi történetet, míg hazaérünk.

A kisfiú átfordult a másik oldalára, és halkan nyögött egyet. Az öreg megköszörülte a torkát és belekezdett:

- Sok évvel ezelőtt, még amikor fiatal voltam sorozatgyilkos tizedelte a lakosságot.  Az iskolában már biztos pletykáltak a kisvárosi gyilkosságokról, hát most már elég nagy vagy, hogy megtudd az igazat. Huszonöt ember esett áldozatul, köztük legtöbb barátom és szerelmem, dédanyád is. A bűntetteket sokan egy régi legendához kötik. Megjegyzem nem alaptalanul.

-A mítosz szerint – fordult hátra, el-elbóbiskoló dédunokájához. – volt egy időszak, amikor itt mindig sötét volt. Apóphisz a sötétség istene uralta ezt a földet, s emiatt sosem kelt fel a nap. A sötétség miatt az ottani narancsligetek, amiről a lagúna elhíresült, pusztulásnak indultak.

-Köztudott, hogy a narancslekvárukról nevezték el a várost és a tengerpartot is.

Így a népnek hamar elege lett az elnyomásból, ezért egy délután összegyűltek, és arra jutottak, áldozatot mutatnak be Ré-Harathinak, a felkelő Nap istenének, hogy segítségét kérjék. Nagy háború tört ki a két isten között, és hosszas viszálykodás után Ré-Harathi kerekedett felül, s huszonöt szúrással harcképtelenné tette ellenségét. A Nap hosszú idő után újra felkelt. Elbukott Apóphisz mielőtt elmenekült volna, kimondta szörnyű ítéletét, miszerint ráküldi a településre utódját, a gyilkost, aki bosszút áll érte.

-Tudod, én hiszek a legendában. Nagyon is.

Az eső időközben jóformán elállt, így tisztán ki lehetett venni az útszéli táblán álló „Welcome to MarmaladeLand ” feliratot.  A sötétben a táblán a sebesség miatt elmosódott narancsok olyan bizarrul vigyorogtak, hogy a szemlélő már szinte hallani vélte Dante híres sorait:

                                    „ Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! ”

-Eltelt pár ezer év, és az emberek szinte meg is feledkeztek Apóphisz sötét ígéretéről. Viszont ötven évvel ezelőtt egy holttestet találtak az öbölben. A dédnagyanyád volt az. Az első áldozat. Egyedül maradtam pár hónapos lányunkkal. A rendőrségi nyomozás hiábavaló volt, egyre több és több halott került elő, többségük a parton, vagy a saját házukban. Sok gyanúsított volt, de indíték hiányában végül senki sem gyanakodott a helyiekre. Huszonöt gyilkosság történt, de ezt a számot rajtam kívül senki nem látta jelentőségét, tehát az ügy megoldatlan maradt, a lakosok pedig megkönnyebbültek, hogy a hullák száma nem gyarapodott tovább.

A papa szeme a múltba révedt, így csak az utolsó pillanatban eszmélt fel, és taposott a fékre egy pirosra váltó lámpánál.

Egy ideig csendben ültek, aztán a dédpapa ismét beszélni kezdett. Monoton hangja betöltötte a csendet. Inkább már csak magának beszélt, mintsem a fiúnak.

-Huszonöt évvel később azonban minden újrakezdődött. Lányomat és férjét megölték huszonhárom másik emberrel együtt, és én újra egyedül maradtam, az újszülött unokámmal. A rendőrség tanácstalanul állt az újabb gyilkosságsorozat előtt, ezért elmondtam nekik azt, ami számomra egyértelmű. Beszámoltam nekik mindenről, amiről tudtam, hogy az utód visszatért, ahogy Apóphisz ígérte.

-Én figyelmeztettem őket. De ők semmibe vették a szavamat. Bolondnak neveztek, és rám csapták az ajtót. Az ügyet újból félelmeik alá süllyesztették, majd megint huszonöt év telt el gyilkosságok nélkül. És most itt tartunk.

A kocsi lelassított, majd megállt egy régi, elhagyatottnak tűnő kínai kajálda előtt. A bejárat fölött foghíjas felirat állt:   Az   Áld..tt    Bék…ség   H..za.

Az öreg kicsatolta magát, és kiszállt az autóból. Felnézett az épületre, egy pillanatra elmerengett: eszébe jutottak az idők, amikor még a szülei üzemeltették a helyet. Mindig frissen sült szezámmagos csirke illata töltötte be a hétköznapokat. Annyi idős lehetett, mint a dédunokája amikor elcsent három adagot, majd a padláson elbújva ette meg.

Megrázta a fejét, hogy kiűzze belőle a szentimentális gondolatokat, és betámogatta a kisfiút a házba, aki ezt motyogta:

-Olyan fura szag van itt…

A dédapa rejtett mosollyal óvatosan a konyha felé tekintett, miközben lefektette a kisfiút a bőrhuzatú kanapéra, ami az egykori étterem kiszolgálópultja helyén állt, és zavartalanul folytatta tovább a történetet.

-Tudod, én próbáltam rá vigyázni az édesanyádra, de a gyilkosságok utáni bűnözésben nem számított ritka esetnek, ami vele történt. Egyik nap szórakozni ment a barátnőivel, és szokatlanul későig kimaradt. Próbáltam elérni, de sokadik hívásra se vette fel. Amikor végre megcsörrent a telefon, a rendőrség hívott, és elmondták, hogy az unokámat egy elhagyatott sikártorban találták meg fél órával azelőtt. Kilenc hónappal később megszülettél te, itt az Áldott Békesség Házában, ahol már generációk óta üldöz minket a bűn. Hát nem ironikus?

A kisgyerek, mintha végtagjai ólomsúlyúak lettek volna, fordult a mostanra már közömbösnek, szinte teljesen érzelemmentesnek látszó öreg felé.

-Papi, hoznál egy kis vizet? Nehezen kapok levegőt – zihálta falfehér, elgyötört arccal.

Dédapja a karórájára pillantott, majd átvágott az egykori étkezőn a mosdóba. Megcsapta a jellegzetes, fémes vérszag.

Fütyörészve siklott át a tekintete a kádban fekvő, vérbe fagyott női holttesten. A hulla világos haja, és határozott vonalú szemöldöke egy az egyben a kisfiú vonásait idézte. Az öreg ahelyett, hogy a csaphoz indult volna vizet tölteni, a vécéhez lépett és kabátja belső zsebéből elővett egy apró üvegcsét, amelyben pár cseppnyi gyanús folyadék lötyögött. A lefolyóba ejtette, eltüntetve a terhelő bizonyítékot.

Egy másodpercre eltöprengett, hogy érdemes-e vizet töltenie, de a óramutatók szerint már felesleges lett volna.

Visszament a kanapéhoz, leguggolt a fiú mozdulatlan testéhez, és kezébe fogta vékony csuklóját.

 Ütőeréhez szorította az ujját.

Semmi.

Elmosolyodott.

 

 

 

 

                                                                                                                                   NyomiZOO   :)

Csoport neve
NyomiZOO