Gyilkosság az Ótvar Univerzumban  

  

  -Nézd, milyen helyes az a pasi! - mondja vigyorogva a bátyám sógornője, Maya. Abba az irányba fordulok, amerre az állával bökött. A férfi egy fekete bőrkanapén terpeszkedik, kezében egy pohárral, és láthatóan a barátnőmet vizslatja.  
-Valóban az - mondom és rámosolygok. Vesd be a csáberőd, csajszi! - súgom oda, majd a pultos sráchoz fordulok, hogy rendeljek két italt. Te mit kérsz? Kérdezem a mellettem helyet foglaló Mayától. 
-A vodkanarancs tökéletes, és végre te is ihatnál valamit, amiben van alkohol.  
-Akkor egy vodkanarancsot és egy Sprite-ot kérnék-mosolygok a pultosra, majd ismét Mayára fordítom a tekintetem.  
-Köszi, maradok az antialkoholista nézeteimnél, de tudod, hogy igyis jól érzem magam, miattam ne érezd magad rosszul, és amúgy is vigyáznom kell rád, különben Maggie kinyuvaszt -mondom nevetve. Az italainkkal a kezünkben egy üres asztalhoz ülünk, majd miután elfogyasztottuk, a táncparketten kötünk ki. Pár perc után felbukkan a pasi, és Maya derekára csúsztatja a kezét. A barátnőm arcán látom az elégedett mosolyt. Még két számot végigtáncolok a tömegben és visszaülök az asztalunkhoz. Kis idő múlva Maya jelenik meg, és leül velem szemben. 
-Ez a pasi eszméletlen! Robertnek hívják, és őrülten jól néz ki. Már két piára is meghívott, olyan udvarias.  Megyek is, nem várakoztatom meg. Ha gondolod, hazamehetsz én még maradok egy kicsit, majd hívok egy taxit jó?  
-Maya, nem szívesen hagylak itt. 
-Vanessa! Már nagy lány vagyok és tudok vigyázni magamra, és a lovagom is biztosan kikísér majd a taxihoz. Tudod, hogy nem megyek bele egyéjszakás kalandokba! Ez egy kis flört, semmi több.  
-Na jó! Hívj fel, ha hazaértél! Szeretném tudni, hogy biztonságban megérkeztél rendben?  
-Igen is, anya! - mondja nevetve. -Vigyázz magadra! Akkor holnap találkozunk ebédnél. 
-Rendben. Na menj, mert még valaki más lecsap Robertre!  - mondom viccelődve. Sarkon fordul, és a bárpultnál ülő férfihoz megy, aki egyből a kezébe ad egy italt. Felállok, és a kijárat felé veszem az irányt. Amikor becsukódik mögöttem a fémajtó, csak akkor tűnik fel, hogy milyen hangzavar volt bent. Jól esik a csönd, és a hideg levegő, ami megcsapja az arcom. Sétálok egy saroknyit, majd hívok egy taxit. Pár perc múlva leparkol előttem egy sárga autó, gyorsan beugrok és megadom a címet. Kifizetem a fuvart, hagyok egy kis borravalót, majd elindulok a lakásba. Jól esik a meleg, mikor beérek. Úgy, ahogy vagyok bedőlök az ágyba, majd reggel lezuhanyozom. 
   -Brrrrr! Te jó ég ki feküdt már rá a csengőre?! Megnézem a telefonom, 10 óra múlt. Mi a fene? Legalább 20 nem fogadott hívásom, sms-em és hangpostaüzenetem van. Miközben az ajtóhoz botorkálok, megnézem, kitől érkeztek. A sógornőmtől és Gabe-től, a bátyámtól. Már nem csak a csengőt nyomja ilyen átkozottul, hanem az ajtót is dübögtetni kezdi. Kinyitom, Maggie és Gabe rontanak be.  
-Megőrültetek? Mi bajotok van? - csattanok fel és bevágom az ajtót mögöttük. Mikor megfordulok, és meglátom a sógornőm arcát, a szívem kihagy egy ütemet és a vér is megfagy bennem. A szeme vörös, az arcát könny áztatja. A haragom elpárolog, és rettegés váltja fel. Nem! Az nem lehet!  
-Mi történt? - kérdezem a kelleténél gyorsabban. A bátyám magához von, és szorosan átölel.  
-Hála az égnek, hogy te életben vagy! - mondja zokogva, mi.. mi az, hogy én?  
-Mi a franc folyik itt? - kérdezem, a hangom éles, de mégis megremeg. 
-Maya, Mayát ma hol.. holtan találták az Ótvar mellett. - zokogja Maggie, majd térdre esik. Nem.. Neem.. Neem!!!!! Ez nem történhet meg! Maya, a rohadt életbe, Maya, miért kellett ott hagynom, Istenem! Én is térdre esek Maggie mellett, szorosan átölelem.  
-Annyira sajnálom, az én hibám! - zokogom a nyakába. -Istenem! - üvöltök fel fájdalmamban. -Ez nem lehet igaz! Maggie, kérlek, bocsáss meg nekem, én tehetek róla. Nem! Nem lett volna szabad egyedül hagynom. A szívemre, az elmémre sötét köd borult, észre sem vettem, hogyan kerültünk a nappaliban lévő kanapéra.  
-Nem a te hibád Vanessa! - súgja a sógornőm, és megszorítja a kezem. A könnyei még mindig patakokban folynak le az arcán. Hangjába próbál egy kis erőt vinni. -Most be kell mennünk az Őrsre, vallomást kell tenned! Megvárunk itt, siess! 
     20 perc múlva már mindhárman Gabe kocsijában ülünk és a rendőrség felé száguldozunk. Közben Maggie kérdésekkel bombáz, hogy mi történt, miért jöttem el hamarabb, ki volt az a fickó, aki, Mayával volt, miközben válaszolgatok, ő gyorsan jegyzetel. Az épületben mindenki részvétét nyilvánítja Maggnek. Az egyik irodába belépve egy magas, szakállas férfi vár, vélhetőleg minket.  
-Vanessa, ő itt Peter Hooks, gyilkossági ügyekkel foglalkozik, ő fog nyomozni, én.. én nem tudom, én nem csinálhatom, nem engedélyezett - mondja Maggie összetörve.  
-Köszönöm, hogy idefáradt, kérem foglaljon helyet!  Sullivan nyomozó, kérem hagyjanak minket magunkra - hadarja Hooks. Gabe átkarolja a felesége vállát és kisétálnak az irodából.  
-Kérem, meséljen el mindent részletesen a tegnapi éjszakával kapcsolatban! Én pedig belekezdek, attól a pillanattól kezdve, hogy beléptünk a szórakozó helyre. Fél óra múlva, miután minden részletet legalább háromszor átrágtunk, elhagyjuk az épületet. Maggie addig információkat gyűjtött a kollégáitól, mivel ő nem vehet részt a nyomozásban. Délután egykor megsemmisülten ülök a nappaliban, még most sem fogtam fel, mi történt. Megnyitom a telefonomon az első cikket, ami a hajnalban történtekről szól. „Gyilkosság történt az Ótvar Univerzumként ismert szórakozóhelyen. Az áldozat egy 20 éves lány.” A cikkben arról írnak, hogy megerőszakolták, majd megfojtották a lányt, és az Ótvarhoz közel lévő szemetes mellett találtak rá. Nem bírom tovább olvasni, kinyomom a hírportált és a Mayaval váltott beszélgetéseket kezdem el olvasni. Forró könnyek csurognak végig az arcomon, miközben az idétlen selfiket nézem, amiket küldött magáról. Végtelen ürességet érzek a szívemben. Lezuhanyzok, és az ágyba zuhanok. Egész éjjel nem jön álom a szememre.  
     Két hét telt el a tragédia óta és 7 nap, mióta végleg búcsút vettünk Mayától. A gyász okozta fájdalmak nem szűnnek meg, sőt egyre rosszabb. Egyre elviselhetetlenebb a barátnőm hiánya. Ami még az egészet borzalmasabbá teszi, hogy nincs meg az az átkozott tettes. Azon a szörnyű éjszakán, Maya egy ártatlan áldozat volt, bedrogozta, megerőszakolta, majd elvette az életét egy férfi. Egy férfi, akit azóta sem találnak. Az Ótvarban nincsenek kamerák, amik rögzíthettek volna a pasast. Az utcai kamerák sem szolgáltak semmi biztatóval, az éjszaka folyamán rengetegen jártak a szórakozóhely előtt, és csak töredékének látszott az arca. Egyik sem volt az a férfi, akinek a képe beleégett az agyamba. A személyleírás, amit adtam, nagyon hiányos, de mégis kaptunk egy olyan fantomképet, ami messziről hasonlított arra, aki elcsábította Mayát. Maggie rengeteg információ birtokába jutott, de mégsem elegendőhöz, hogy megtalálja a gyilkost. A nyomozásban abszolút nem vehet részt, ami nagyon megviseli, pláne, hogy eredménytelen minden. Most viszont kaptam egy SMS-t tőle. “SOS! Gyere az irodámba!” Semmi utalás, hogy miért, de remélem, van valami fejlemény. Öt perc múlva már a rendőrőrs felé száguldozom. Útközben a rádióban megszólal a kedvenc zenénk Mayával, legördül egy könnycsepp és még egy. 
- Esküszöm, hogy addig nem nyugszok, míg meg nem lesz a tettes kishúgom! Esküszöm neked! -ordítom zokogva. A parkolóba érve, megtörlöm az arcom és besietek az épületbe. Maggie az irodájában ül, vele szemben egy barna hajú lány foglal helyet. Megállok az ajtó előtt, de a sógornőm int, hogy menjek be.  
-Sziasztok! - köszönök. 
-Vanessa, bemutatom neked Kate Parkert. Kate, ő pedig a sógornőm, Vanessa Smith. Ő volt a húgommal azon a szörnyű éjszakán. Kezet rázok a lánnyal, majd leülök a mellette lévő székbe. 
 -Kate, kérlek, mesélj el mindent részletesen még egyszer! 
-Fél éve, november 19-én a barátnőimmel elmentünk egy szórakozóhelyre, ittunk, de én közel sem annyit, hogy ne tudjam, mi történik velem. Aztán jött Ő, David, aki.. 
-David? Mi köze ehhez bármilyen Davidnek is? Aki Mayával volt, Peternek hívják. - vágok közbe. 
-Akit ti Peterként ismertek, valójában David Halls. Ő volt, aki elcsábított azon az éjszakán. Én nem akartam semmit, semmi többet egy kis flörtnél, aztán a srác meghívott egy italra. Mikor fizetett, akkor láttam a jogosítványán a nevét. De nekem egészen más néven mutatkozott be. Nem árultam el neki, gondoltam, csak nem akarja, hogy megtudjam, mi a valódi neve. Nem foglalkoztam vele, csak jól akartam érezni magam. Aztán egyik pillanatról a másikra, szédülni kezdtem, ki akartam menni a friss levegőre. Martin, azaz David, persze ki akart kísérni, megengedtem neki, aztán mikor egy kis sikátorba értünk, megcsókolt és a falhoz szorított. Először viszonoztam, de ő többet akart. Elutasítottam, de már nem volt erőm ellökni magamtól. Összeestem. Egy elcseszett motelben ébredtem, minden porcikám fájt, nem emlékeztem semmire. Aztán végignéztem magamon, teljesen meztelen voltam, hirtelen érezni kezdtem a lüktető fájdalmat a lábam között. Megerőszakolt, míg én eszméletlenül feküdtem, bedrogozva. Könnyeim patakokba hullanak, miközben Kate történetét hallgatom. 
-Mi... Miért nem jelentetted fel? - kérdezem a könnyeimet törölgetve. 
-Egyből tárcsázni akartam a rendőrséget, de akkor megláttam egy üzenetet az ágyon. Megfenyegetett, hogyha bárkinek is elmesélem a történteket, meg fogja bosszulni. Azt írta, tud rólam elegendő információt ahhoz, hogy sakkban tartson. Nem hittem neki, felöltöztem, a rendőrségre tartottam, mikor kaptam egy SMS-t egy ismeretlen számról. Egy kép volt benne a kisöcsémről meg a húgomról, amint sétálnak haza. A következő üzenetben csak annyit írt, hogy Ők lesznek ezentúl az ő biztosítékai. Annyira megijedtem, hogy senkinek sem beszéltem róla a mai napig. Pár napja láttam a fantomképet, mindeddig vacilláltam, hogy mit tegyek, de annak a lánynak a halála annyira megrendített, hogy tudtam, tennem kell valamit. Így hát eljöttem, hogy vallomást tegyek.  
-Jézusom! - a hangom erőtlen, az agyam még dolgozza az információkat. Ezt a védtelen lányt megrontották, akárcsak Mayát, a szívem összeszorul, ha erre gondolok. - Annyira sajnálom! - hirtelen felindulásból átölelem a lányt, aki viszonozza. -Akkor most szólsz a nyomozónak? - kérdezem Maggie-től. -Vagy már tud róla?  
-Szerencsére, én botlottam Kate-be, aki akkor még csak annyit mondott, hogy vallomást akar tenni Maya Sullivan halálával kapcsolatban. Senki nem tud róla, és nem tervezem, hogy bárkinek is elmondom. Ez már egy személyes ügy! - fakad ki a sógornőm. -Ne haragudj Kate, és arra kérlek, hogy bízz bennem, nem szeretném, ha ez az információ más birtokába jutna! Én magam akarok véget vetni ennek az egésznek. - düh és végtelen szomorúság tükröződik a szemein.  
-Rendben, tudom, hogy nem követelőzhetek, hisz mégis csak egy hatósági személy vagy, de szeretnék kérni valamit. Bármit is tervezel azzal a rohadékkal kapcsolatban, szeretnék a részese lenni. Fél éve másra sem tudok gondolni, csak, hogy visszafizessem egyszer azt, amit velem tett. Bármit megteszek, hogy rácsok közt tudjam. BÁRMIT! - hangsúlyozza ki. Egy ilyen eset után én is így tennék, nem lenne nyugodt a lelkivilágom, habár most sem az.  
-Maggie, ugye tudod, hogy rám is számíthatsz? Mindent elkövetek, hogy a segítségedre legyek. -mondom határozottan. -Muszáj, hogy részese legyek! 
-Rendben, én még nem tudom, mit akarok tenni, de nem szeretném bevonni a rendőrséget, mármint a kollégáimat, senkit sem! Katie, kérlek kezeld bizalmasan ezt az ügyet, sok minden forog kockán! 
-Megbízhattok bennem, komolyan! A testvéreim biztonsága mindennél fontosabb! Nem szeretnék félelemben élni, hogy mikor akar egy újabb alkalmat. Zsarolható vagyok, ha nem megyek bele semmibe, akkor is. Mint mondtam, akármit megteszek. -Az arca komoly, sokkal érettebbnek tűnik a korától. 
-Jó, rendben, hiszek neked. Most pedig át kell néznem pár ügyet, amit most szereztem meg. Ha fejlemény van, szólok. Felállok a székből, és az ajtó felé megyek. 
-Szia, Maggie! - köszönök el. Kate is elköszön, majd a parkoló felé vesszük az irányt.  
-Mivel jöttél? - kérdezem a lányt. 
-Busszal. 
-Elviszlek, szállj be! - intek a kocsim felé.  
-Köszönöm. - mondja. Beszáll mellém az autóba, elviszem a lakására. Mindössze 10 percre lakik az én otthonomtól. Útközben beszélünk egy pár szót, megtudom, hogy mindössze 21 éves, és most fog végezni az egyetemen. Szabad idejében pedig egy kávézóban dolgozik. Rendes lánynak tűnik, el sem tudom képzelni, hogy vészelte át azokat a napokat, amikor megtörtént vele ez a szörnyű dolog.  
     Négy nap telik el a találkozásunk óta. Mikor Maggie felhív, és megkérdezi, hogy nem jöhetne-e át Kate-tel. Természetesen azonnal beleegyezek. A hívása óta folyamatosan pörög az agyam, hogy mit deríthetett ki, mit akar tenni. Vagy egyáltalán van-e új fejlemény? Kilenc óra után pár perccel szólal meg a csengő. Azonnal ajtót nyitok, és beterelem őket a nappaliba. Kate és én egymás mellé telepszünk. Maggie velünk szemben foglal helyet. A kezemet tördelem, mikor belekezd végre, hogy miért hívott minket össze. 
-Rengeteget kutakodtam az elmúlt napokban. Eredményesen. David Halls egy valós személy. Büntetlen előéletű, sohasem bukott le, bármit is követett el.  Miután 2017. február 19-én többször megerőszakolták, megölték a feleségét, a férfi összeroppant. A munkahelyéről kirúgták, 2017. augusztus 19-én, fél évvel a felesége halála után, megerőszakoltak és meggyilkoltak egy Miranda Jenkins nevű 25 éves nőt. A tettest sosem fogták el, ahogy Vanda Cruger, Jessica Romers, Felicity Parks és Cinthya Garcia gyilkosait sem. Az ügyeket különböző megyék nyomozói vitték, ezért valahogy sosem kerültek összefüggésbe az esetek. Ezeket a lányokat különböző hónapok 19. napján ölték meg, ahogy Mayát is, és ahogy Kate-et is. Az, hogy téged miért hagyott életben, fogalmam sincs. - néz Kate-re. - Az elméletem szerint, miután a felesége meghalt, olyan depresszióba eshetett, ami miatt, megőrült. Ezért kezdett el nőket erőszakolni, ahogy a feleségével is tették. Ezeket a nőket szintén bedrogozták és megfojtották. Nem értem, hogy nem vették észre az összefüggéseket?! Most már csak ki kell dolgoznunk valamit, hogy elkaphassuk és bosszút álljunk mindenkiért. 
-Maggie, ugye nem akarod megölni? - kérdezem remegve.  
-Gondolkodtam rajta, hogy ez lenne a legjobb megoldás, de akkor mivel lennék különb ettől a féregtől? Rá fogjuk venni, hogy tegyen vallomást, ez a tervem.  
-Mégis, hogyan? - kérdezi Kate. -Nem fogja csak úgy bevallani a tetteit, ha három nő sarokba szorítja! 
-Ezért fogjuk az ő fegyverével elkapni! Jövő héten, 19-én a környező szórakozóhelyekre elviszünk róla egy képet, azzal a szöveggel, hogy meglepetést szervezünk neki, és ha felbukkan, hívjanak fel. Tudom, elég rossz ötlet, de beválhat. 
-Szerintem is! - helyeslünk egyszerre Kate-tel. - és utána?  
-El kell csábítanod. - néz a szemembe Maggie. - Tudom, hogy a legkevésbé sem akarsz a közelébe kerülni, de Kate nem mehet, mert őt már ismeri, én meg nem tudnék higgadtan egy szót se váltani vele, amúgy is férjem van.  
-Jó, benne vagyok. Kapjuk el azt a mocskot! -Az adrenalin végigkúszott az ereimben, pedig még ott sem vagyunk. 
-Kate és én itt fogunk várni téged. Ide kell hoznod! Rámenősnek kell lenned, olyan csajnak, akit nem kell csábítgatnia! Beadod a derekad, vagy te dobod fel a labdát, és meglátjuk, hogy le csapja-e 
-Jó, mindent elkövetek! - egy halvány mosoly kúszik az arcomra.  
-Most pedig mennem kell, a férjem már vár. Kate, elvigyelek? -teszi fel a kérdést neki Maggie.  
-Igen, az jó lenne. Miután elhagyják a lakást, csak a 19-e jár a fejemben. 
     A képeket beadtuk a környező szórakozóhelyekre, mindenhol biztosítottak arról, ha látják, egyből üzenni fognak. Fél 10 és még semmi! Kate, Maggie és én a nappaliban ülünk. Mindannyian idegesek vagyunk. Tényleg beválik a tervünk? Rossz volt a feltételezésünk? Talán ez a 19-e kimarad? Lehet, hogy most meghúzza magát? A kérdések közepette felüvölt Maggie telefonja, abban a pillanatban felkapja.  
-Igen tessék? Igen én vagyok. Tényleg? Szuper, Köszönöm! További szép estét! - A sógornőm láthatóan ideges,miközben válaszolgat. -Felbukkant! Hogy lehet, hogy megint az Ótvarba ment? Nem fél? -teszi fel a kérdéseket. -Jézusom, tényleg bevált a tervünk! - mondja hangosan. -Indulnunk kell! - összekapkodjuk a cuccainkat, beszállunk Maggie autójába, aki tövig nyomja a gázt, 10 perc múlva már a bejáratnál állok. Nagy levegőt veszek és belépek az Ótvar Univerzumnak nevezett szórakozóhelyre. Micsoda név ez, igazából még sosem gondolkoztam azon, hogy miért ezt a nevet kapta. Talán azért, amiért ilyen környéken van, és kívülről tényleg lepukkant? A gondolataim szertefoszlanak, amikor meglátom a pultnál a férfit. Ideje berobbanni Vanessa! Megérintem a fülembe a kis fülest, és megkérdezem, hogy hallanak-e a lányok. Miután minden stimmel, levetem a kabátom, és úgy helyezkedek el a pultnál, hogy rálássak Davidre. Kérek egy alkoholmentes koktélt! Míg készül, folyamatosan Maya gyilkosát fürkészem. Mikor a szemembe néz elmosolyodik. Viszonzom a mosolyát. Feláll és felém jön. Ez gyors volt. Leül a mellettem lévőszékre. Mikor a pultos átadja a koktélt, a férfi megszólal. 
-Ezt én fizetem a hölgynek, - mondja, majd odatesz egy bankjegyet, hogy kifizesse az italomat. 
-Köszönöm, igazán nem kellett volna! - nevetek rá, majd megérintem a karját. -Vanessa vagyok, és Ön? 
-Kérem, tegeződjünk, mindkettőnk számára kellemesebb, Richard vagyok. -Nincs kedve esetleg táncolni? - kérdezi egy csábosmosoly kíséretében.  
-Benne vagyok!  
Felállok, és a táncparkettre sétálok a nyomomban a férfival. A teste az enyémhez simul miközben táncolunk, undort érzek, de muszáj végigcsinálnom! Legszívesebben itt helyben leütném egy üveggel, hogy aztán a puszta kezemmel tépjem szét a bőrét.  Elhessegetem a gondolataimat, és visszatérek Davidre, meg a tervünkre. Miután végigtáncolunk pár számot, átkarolom a nyakát és a fülébe suttogok.  
-Nincs kedved feljönni hozzám Richard? -mosolygok rá. -Van otthon egy fantasztikus borom, szívesen felbontanám veled.  
Végigsimítok a karján és lágyan megcsókolom a száját. Sokkal jobban bírom, mint gondoltam. Emlékeztetem magam, hogy Mayáért teszek mindent, mielőtt lehánynám ezt a férget. Bólint, és levezet a táncparkettről.  
-Indulhatunk, ha gondolod. - mosolygok rá.  
-Mehetünk! - a derekamra csúsztatja a kezét, és kimegyünk az épületből. -Hívok egy taxit. -mondja, majd arrébb áll, hogy megejthesse a telefont.  
-Nagyon jól csinálod, itthon várunk - hallom a fülembe Maggie hangját. Kitartást, mindjárt vége! 
-Öt perc és itt a fuvar szépségem -búgja David, majd átkarol.  
-Úton a lakás felé szétvet az ideg, de nem mutatom a jelét, inkább Davidet próbálom jobban elcsábítani. A kezem a combjára simítom, mire rám néz, én pedig beharapom az alsó szám, mint aki nem tud várni. Mikor kiszállunk a lakásnál, a szívem egyre gyorsabban kezd verni, szinte már a fülemben hallom a vérem pulzálását.  
-Vanessa, te gyere be először! - kapom az utasítást a fülesen keresztül. Kinyitom az ajtót, és belépek. Mögöttem a pasi. Két lépés után egy hangos pukkanást hallok, hátranézek és David szétterülve fekszik a padlón, körülötte üvegszilánkok. Maggie leütötte egy üveggel. Végül is még mindig jobb, mintha lelőtte volna. 
-Most mit csináljunk? -kérdezi Kate makogva. 
-Kikötözzük, de előtte le kell vetkőztetni. Addig kínozzuk, amíg könyörögni nem kezd az életéért.  Maggie megragadja a karját és vonszolni kezdi a padlón a nappaliig. Levetkőztetjük, és kikötözzük egy székhez. A sógornőm egy pohár hideg vizet önt az arcába, hogy felébredjen. Addig Kate bekapcsolja a zenét, hogy elnyomjon minden hangot. Lassan magához tér és ránk emeli tekintetét ez a szemétláda. 
-Mi a francot műveltek velem? - kérdezi fennhangon. -Normálisok vagytok? 
-Ezt kérdezhetném én is tőled. - sziszegi az arcába Kate. 
-Te? - gúnyos mosollyal méri végig a lányt. 
-Igen én! Hogy tehetted azt velem te patkány? Hányingerem van, ha rád nézek! - köpi a képébe a szavakat. 
-Akkor este nem ezt mondtad. - röhög. Hogy képes ebben a helyzetben így viselkedni? Valami tényleg nincs rendben vele!  
-Hány lánnyal csináltad még ezt meg? - kérdezi tőle kemény hangon Maggie 
-Én nem csináltam semmit, nem kenhettek rám semmit -vigyora még mindig letörölhetetlen. Kezdek egyre dühösebb lenni. Láthatóan a sógornőm is, aki elővesz egy kést az övtartójából.  
-Mi a fenére készülsz? - a mosolya már nem olyan gúnyos, mint az előbb volt. 
-Meglátjuk, mennyire vagy együttműködő, hátha ez egy kicsit ösztönöz, hogy kinyisd a pofádat. - szűri a fogai között. 
-Nincs mit bevallanom! Nem érted, te ribanc? 
Maggie meglóbálja előtte a kést. 
-Rossz válasz! -suttogja, majd egy vágást ejt a férfi bal vállán. 
-ÁÁÁ, elmebeteg vagy! - köpi a szavakat. 
-Azt mondtam rossz válasz! - Maggie-ben felszökik az adrenalin és még legalább 4 vágást ejt a férfin, aki még ennek ellenére sem hajlandó bevallani a tetteit. -Most már ideje lesz egy kicsit keményíteni. -mondja. -Kate, hozz egy kis sót a konyhából, kérlek! Lehet, hogy beteges, amit csinálunk, de az még betegesebb, amit ő csinált. Ez a legkevesebb, amit érdemel. 
-Azt úgysem mered megcsinálni, - fröcsögi a pasas, miközben rángatózni kezd, de hiába, a kötelek nem engednek.  
-Hány nővel csináltad meg azt, amit Kate-tel és a húgommal, te rohadék! Valld be! Tudom, hogy te voltál! A feleséged miatt? Ő érte állsz bosszút más nőkön?  Válaszolj, ha kérdezlek!  
-Honnan tudsz te a feleségemről?  
-Nem ezt kérdeztem! Belemarkol a sóba, és egyszerűen a testére szórja. A férfi szemei kitágulnak a fájdalomtól. Maggie még egyet markol, de mielőtt rászórná a férfi ordítani kezd. -Tízen voltak, nem többen, esküszöm, csak hagyjatok már békén! - ordítja és jajgat a fájdalomtól, amit a só okoz. 
-Mennyien? - kérdezzük egyszerre, ledöbbenve.  
-A feleségemet nem én öltem meg! Őt soha nem bántottam volna! 
-De más ártatlan nőket igen? Képes voltál 10 nőt megölni te patkány?  
Kate a kezében tarott sót mind rászórja majd behúz neki egyet.  
-Ezt azért kapod, amit velem tettél! A vallomását három telefon rögzíti. Bevallotta, hogy mindent csak a feleségéért csinált, és hogy miután az elsőt elkövettem már tudta, hogy nem ez volt az utolsó. Tényleg pszichiátriai eset! A rendőrség mikor megérkezik a lakásra, döbbenten mérik végig a férfit. Bilincsbe vágják, majd kivezetik a nappalimból. 
 Maggie főnöke ordítozott, hogy miért nem szólt neki a férfiról, és miért folyamodott ilyen drasztikus módszerhez. Úgy gondolom mivel tíz nő gyilkosságára fényt derített a sógornőm, egy dicséret lett volna a legkevesebb, amit kaphat! Na de legalább nem rúgták ki. Hamarosan mindenki elhagyja a lakásomat, és egyedül maradok. 
     -Látod, Maya, betartom az ígéretem - mondom hangosan, és megsimogatom a képét, ami a szekrényen van. A mellkasomhoz szorítom. Az üresség még mindig iszonyúan fáj! 13 éves volt, mikor a nővére és a bátyám összejöttek, azóta a legjobb barátokká váltunk. Igaz, hogy én 3 évvel idősebb voltam, de ez sose zavart. Egy idő után már a kishúgomként tekintettem rá. Végtelenül hiányzik! Elsírom magam, ismét, de nem tudok gátat szabni az érzéseimnek. Lefekszem, és álomba sírom magam. Az álmomban Maya és én egy hegy tetején ülünk, egy régi padon, a narancsszínbe boruló naplementét nézzük. Hirtelen felpattan és átölel, a fülembe az suttogja, hogy mennyire szeret, és hogy nem haragszik rám, mert nem az én hibám. Nem értem, miért mondja ezeket nekem, hisz nem is vesztünk össze. Értetlenül nézek utána, mikor elindul a hegy széléhez. Aztán eltűnik. Felriadok az álmomból. Abból az álomból, ahol elbúcsúzott tőlem Maya. A lelkem egy kicsit megkönnyebbült, ránézek a képére, ami a szekrényemen van. 
-Én is szeretlek - suttogom, és halványan elmosolyodom. 

Csoport neve
WitchReaders