Gyilkosság az ótvar univerzumban

Orlandói temető 2005. Akkor láttam először apát sírni, ahogy ott álltunk és hallgattuk a pap beszédét. Nekem is legördült egy-egy könnycsepp az arcomon, de apa miatt erősnek kellett lennem, anya sem akarta soha, hogy szomorú legyek. Emlékszem, szerettem anyuval játszani, volt egy saját fantázia világunk, ahol az Ótvarok laktak. Ez volt az Ótvar univerzum. Ő találta még ki, amikor három éves voltam és sok időt töltöttünk együtt. Orlando külvárosában egy kerítéssel elzárt, fákkal teli kertes házban laktunk.De egy nap, amikor anya a munkájából tartott haza autóval. Egy részeg férfi, átvágott az ő sávjába és ütköztek. Anya autója kigyulladt és benne égett. Apám azóta sem heverte ki anya halálát. A munkájába fordult és New Yorkba költöztünk. Aztán itt nőttem fel, reggelenként a gimnáziumban vagyok, de éjszakánként az utcákat járom.

Ez, is mint mindig, csak egy átlagos napnak indult. Felkeltem, felöltöztem, megettem a müzlimet, fogat mostam és elindultam a suliba.

-Hé, Neil!-ordította a legjobb haverom George.-Akkor este Whitéknál?

-Ja. Persze, akkor ott találkozunk.

Este kinyitottam a szobám ajtaját, hogy megnézzem apám alszik-e. Aludt. Felvettem a sportcipőmet és a nappali ablakán keresztül kimásztam a tűzlépcsőre. Onnan futottam egészen Cameron és Demon White házáig. Mikor bementem elsőnek a gyönyörű szép barátnőm ugrott a nyakamba Camille, azzal a szexi rövid hajával és sportos alakjával. Aztán egyszerre megcsapott a fű,az alkohol és az izzadság együttes aromája. A jó öreg buliszag. George éppen a Watson ikrek egyikét, Bellát fűzte a kanapén, söröspohárral a kezében. Elmosolyodtam. George mindig minden buli elején csont részegre issza magát. Velük szemben a fotelben Demon, ölében Beccával a másik Watsonnal ült. Mióta ismerem őket, együtt vannak. Tudhat valamit Demon az ágyban, ha már nem egy géniusz. Hope a konyhában kajákat és piákat készítette ki. Megint ezt csinálja, csak iszik és pakolászik. Különös, hogy Cameront még sehol sem láttam, de nem is érdekelt. Elvettem Elenától a füves cigit és jó mélyen beleszívtam. Az agyamban az unikornisok fetrengtek a mámorban. BULII sikítoztak a szarvas lovak. Mindenki ugrált és táncolt, a Later Bitches ordított a hangfalakból és Camillel összeakadt a nyelvünk. Kiszáradtam. Már a konyha felé indultam amikor Hope idegesen sietett az emelet irányába. Kíváncsiságom miatt imbolyogva, de követni kezdtem, fel a lépcsőn egyenesen Cameron szobájához. Kinyitotta az ajtót és elsápadt. Egyenesen ledermedt. Én is odaértem, és ahogy befordultam a szoba ajtajába, kikerekedtek a szemeim. Cameron, George öccsével Bennel nemi aktust létesített.

-Apám ezt el sem hiszem.-szakadt ki belőlem röhögve. Hope szemei még mindig elképedve ugráltak Ben és Cameron között. Nem akarta elfogadni azt, amit látott. Megalázva, dühösen fordított hátat és elrohant.

- Majd én beszélek vele. – indult utána Ben. Én nem akartam most ebbe belefolyni be kell vallanom nem is érdekelt ez az egész, én bulizni jöttem nem egy rohadt valóság show-t nézni. Az elmúlt tizenöt percre nem gondolva indultam le a földszintre és ittam. Jó sokat. Ment tovább a buli, rajtam kívül senki nem tudott arról, hogy mi történt az emeleten. Az agyamat elöntötte a megnyugvás mikor a mámoros joint végig simogatta a tüdőmet. Szabadság - ezt éreztem akkor.

Egy nagy sikoly és a zene elhalt. Mindenki a hang forrása felé figyelt.

-Hívja valaki a mentőket!- ordította Hope. Odamentünk az erkélyajtóhoz és ott feküdt a kertben. Ben ernyedt élettelen teste. Meghalt. Végül a rendőrök szakították meg a bulit és küldtek mindenkit haza. Nyolcan maradtunk ott, a két ikerpár, Hope, Camille, George és én. Minket kérdeztek ki, hogy mi történt, de senki nem beszélt arról, ami a szobában volt. Cameron és én,Hope-ot gyanúsítottuk. Neki lett volna indoka megölni ráadásul részeg is volt. Aztán gyanakvásunkat félbeszakította az egyik rendőr, azzal, hogy megcsonkították a testet. Sietve rohantunk oda, hogy a saját szemünkkel is megnézzük. A szívem megszűnt dobogni. Ótvar univerzum. Ez volt Ben karjába vésve. Ez nem lehet! Erről senki sem tudott rajtam és anyun kívül.

Másnap,amikor az iskolából jöttem ki, megláttam Őt. Egy fánál állt és tekintete rám szegeződött. Nagyot nyeltem és elindultam felé. Oda érve hozzá a nyakába ugrottam és erősen átkaroltam. Nem tudtam hinni a szemeimnek. Újra gyereknek éreztem magamat.

-Ugye csak álmodom?- vetettem oda.

-Ez nem álom kisfiam!- súgta a fülembe, majd mindent elmesélt. Elmesélte, hogy volt egy ikertestvére, akit azért ölt meg, hogy eltűnhessen. Elmondta, hogy így nem ő égett a kocsiban, hanem a már halott ikertestvére és, hogy mennyire sajnál mindent, amit velem tett. Azt akarja, hogy újra a fia legyek és én meg újra egy anyukát akartam. Ennek érdekében viszont bizonyítanom kell a hűségemet. Apámat egy a már megbeszélt raktárhoz vittem, ahol egy erős nyugtatóval injekcióztam be. Körmeit egyesével letépkedtem, majd jöttek a fogai, aztán a nyelve és végül a szemei, amit gésagolyóként a seggén nyomtam fel. Aztán otthagytam. Anya a bejárat előtt várt már.

-Mehetünk?- kérdezte anyuci. Bólintottam és elindultunk a főúthoz ahol stoppoltunk. Amikor megállt mellettünk egy öreg furgon, beszálltunk.

-Hova tartanak?- kérdezte a sofőr.

-Orlandóba…

Csoport neve
Argents