Az Univerzum a világmindenséget összefoglaló egész, de vajon ki mondja meg, hogy nincsenek-e párhuzamos Univerzumok? Pedig most éppen az egyik ilyenbe fogunk elutazni méghozzá az ótvar Univerzumba. Az ótvar szó mind egy betegséget, mind pedig egy igénytelen, rossz minőségű, esetleg undorító akármit takar. Most mi az utóbbi jelentést használjuk az ótvarnak, ugyanis ebben az Univerzumban minden igénytelen, gusztustalan és undorító.

Azzal szerintem nem mondok semmi újat, hogy az ótvar Univerzumban van egy bolygó, amelyen a szén alapú élet kialakulhat. Teljesen hasonló klímájú, mint a Föld csak itt Ótvarbolygó a neve. Ótvarbolygó lakói a lehető leggusztustalanabb, legundorítóbb és legocsmányabb lények az egész multiverzumban. Szemetelnek, nem fürdenek és még az orrukat is piszkálják, sőt ha éhesek még el is fogyasztják azt. Itt a Földön rendkívül undorítónak, mi több ótvarosnak találnánk ezt a viselkedést, de az Ótvarbolygón ez a természetes és a Tiszták a rendkívüli lények. A Tiszták nem turkálnak az orrukba, tisztán tartják a környezetüket és ami leginkább szétválasztja őket az ótvaroktól, még fürdenek is! A Tiszták nem érintkeznek az ótvarokkal. Félrevonult kis közösségekben élnek és nem foglalkoznak a többiekkel, hiszen ők ott elnyomva vannak tekintve, hogy ők a kisebbség.

Most hogy belepillanthattunk az Ótvarbolygó társadalmába talán emeljünk is ki egy mitugrász kis ótvart, Fikuszt. Fikusz még gyereknek számít a maga 12 évével, hasonlóan a Földhöz. Úgy telik egy napja, hogy reggel felkel, aztán eszik, majd eltölti a délelőtti sziesztát, majd ebédel és következik a délutáni szieszta, majd sétál egyet,de olyan büdös és undorító minden, hogy inkább eldobja a műanyagflakonját, amelybe addig a víz volt, hisz már nem kell neki. A legtöbb ótvarnak így telik egy napja. Nem csinálnak semmi önfejlesztő dolgot, csak élik a tönkretett környezetükben, számunkra rendkívül szánalmas, mindennapjukat. Fikusz egy nap úgy döntött elmegy a múzeumba, hisz ott van tőlük egy köpésre, amit persze indulás előtt le is ellenőrzött. Miután megbizonyosodott, hogy kellően büdös és koszos útra kelt. Amerre ment szeméttel találkozott, melyet az ótvarok szórtak szét. El is ért a múzeumig, ami kívülről elég undorítónak tűnt, de ha beléptünk minden makulátlanul tiszta volt. 

Nos meg kell állnunk és szót kell ejtenünk a Múzeumról, ismétlem a MÚZEUMRÓL! Ugyanis ez Ótvarbolygó egyetlen múzeuma, amelyet a tiszták üzemelnek. Az ótvarokat nem különösebben érdekli a történelem ők a jelenben élnek és sem a jövő sem a múlt nem igazán van benne a mindennapi életükben. Ám a Tiszták fontosnak tartották, hogy legyen egy hely, ahol a végigkísérhetjük az Ótvarbolygó történelmét. Nem gyakran járják az ótvarok, hisz túl tiszta a számukra és épp ezért a külsejét meg is rongálták és össze is firkálták, hogy legalább külsőre olyan legyen, mint a környezete. A Tiszták itt szoktak összegyűlni és beszélgetni és itt vitatják meg a dolgaikat. Ez az egyetlen hely Ótvarbolygón, ami az övüké, a saját házukon kívül, így nagy becsben tartják. 

Fikusz sétálgatott a Múzeumban és már majdnem meg is bánta, hogy idetévedt mikor egy kis kaparászást halott a közelből. Odament és megnézte. Ótvarbolygó igazgatója volt aki a falat kaparászta. Fikusz alig mert odamenni hisz az igazgató az egy Valaki! A Valakik azon kevesek egyike, akik felügyelik Ótvarbolygó lakosságát, tehát valamilyen szinten ők a górék, és most Fikusz a főgóré előtt állt! Erőt vett magán odament és bemutatkozott:

- TTiszteelt iiigazgattó úúr! FFikuusz vagyook ééés áálmombban seem goonddoltam volnnaa, hooogy ttalállkozzunk vvalaaha röviid kkis ééletemben!

- No fiam ne dadogj. Beszélj nekem rendesen és gyere segíts nekem lekaparni ezt a falat!

- Igazgató bácsi, de miért?

- Mert nagyon büdös van mögötte és ez egy választófal. Nekem itt valami bűzlik és nem magamra célzok, sőt nem is rád!

Szóval a diri meg a kiskölök elkezdett falat kaparni, miközben beszélgettek erről-arról. Egyszer csak előbukkan egy darab kéz, egy lábfej, maga a fej és szépen sorban minden testrész az illetőből. Ótvarbolygón még soha azelőtt nem volt gyilkosság, hiszen mindenki jól elfért egymás mellett, vagy legalábbis nem volt köztudott. Alig-alig tudták mihez is kéne kezdeniük szóval összehívták a Valakiket,. Fikusz azt sem tudta hova aléljon a hirtelen jött kiváltságosságból. Minden felgyorsult. Átvizsgálták a falakat és 12 halott ótvar testrészeit találták meg befalazva. A Tiszták eközben összegyűltek és kifogásolták, hogy ennyi ótvar sereglett ide.

Mivel a halottak csak ótvarok voltak így a Tiszták lettek elővéve, hogy mit keresett befalazva az ő Múzeumukban ennyi halott ótvar. Elkezdték üldözni a Tisztákat és sorra lemészárolták őket, amiért társaikat feldarabolták és befalazták. Miután úgy gondolták, hogy minden tisztától megszabadultak végre folytatták szánalomra méltó kis életüket; egyedül Fikusz volt nyugtalan. Nem értette a történteket szóval visszament a múzeumba immáron kis m-el. Tönkretették és bemocskolták az addig tiszta helyet. Fikusznak, bár ótvar volt, mégis úgy rémlett jobban tetszett neki a tiszta környezet. Végignézett magán és megdöbbentette, hogy az addig gyönyörűnek tartott külseje valójában milyen ocsmány. Elérte a felnőttnek számító 15 éves kort. Sorra megjelentek körülötte a múzeumot rendszeresen látogató ótvarok és ugyanazt tapasztalták, mint a kis Fikusz. Rádöbbentek önnön ótvarságukra és úgy döntöttek köszönik szépen, de ez annyira mégsem kellemes csak kényelmes. Elkezdtek kutatni a múzeum falai közt, hogy rájöjjenek a néhai Tiszták titkára. Az irodában Fikusz talált egy megszeghetetlen szerződést, miszerint ha egy ótvar többé már nem akar ótvar lenni és inkább a Tisztákhoz akar csatlakozni, akkor azt a Tisztáknak kötelességük jelenteni az Igazgatónak, aki majd szankcionálja a lázadó ótvart. Az első időkben még elégették az áldozatokat, de a múzeum után, már elkezdték befalazni, ha egy ótvarnak a kényelmét felülírta a komfortérzete. Túlontúl veszélyes volt arra a társadalomra nézve, amelyben éltek, hiszen bármelyik pillanatban szétdőlhetett pont úgy, mint egy roppantmód ingatag kártyavár.

Fikusz és társai fellázadtak és elindultak az Igazgató felé. Útközben egyre több támogatót szereztek. Lehettek már olyan 100-an is mikor kiderült, hogy az Igazgatónak van egy több mint 1000 fős Valakikből álló harci alakulata. Azt tudni kell, hogy Ótvarbolygó lakossága több milliárdnyi immáron csak ótvar lényből állt. Ennek tudatában ha eltűnik 100 rebellis ótvar, akik nem tudják hol a helyük fel sem fog tűnni senkinek. Fikuszt életben hagyták és az Igazgató elé vitték. 

Tényleg azt gondoltátok, hogy Fikusz az Igazgatóval találkozott a múzeumba? Nem...ő csak egy látszat igazgató volt. Az igazi előtt ott állt Fikusz. A leggyönyörűbb és legtisztább lény nem csak az Ótvar de az összes univerzumba. Ő volt Ótvarbolygó tejhatalmú úrnője és parancsolója, aki féltékenységtől elvakultan csak várt és várt (végtelen ideje van hisz halhatatlan) amíg egy alkalmas pillanat nem adódik, hogy minden tisztát, akik a szépségéhez vetélytársak voltak, el nem tud tüntetni "legálisan". Most hogy nincsenek Tiszták majd senki nem akar az lenni. Már csak Fikusz volt az utolsó ótvar, aki ezt a folyamatot vissza tudná fordítani. Nos...az Igazgató nő felemelte majd leengedte a kezét, amellyel jelezte a katonáknak, hogy lőjék szét, lehetőleg úgy hogy soha többé ne kelljen fel, de a palotán kívül. Nem akar vért látni.

Csoport neve
Gonosznyusz