A 7. Te magad légy

Keserédes éltető gondtalanság 

Írta: Krisztován Emese 

Ahogy a hideg vaságyon fekve nézek fel a gazdám könnyes arcára, előtörnek belőlem az emlékek. Emlékképek életem hullámvölgyéről. 

-Hallottad mi történt a mi nap az udvarban?
-Hogyne hallottam volna, mindenki erről beszél. Idejött ez az Isabell a fene tudja honnan és össze vissza beszél. Méghogy egy törpe mutatta neki az utat na persze, esetleg nem egy unikornis hozta a király udvarába?
-Lisabettnek hívják, te nagyokos!
-A francot se érdekel, de ha engem kérdezel tuti hogy szívott valamit, vagy valami nagy baja lehet ennek a csajnak, mert hogy nem százas az tuti. A király szerint az ellenség kémje lehet, jött felderíteni a terepet csak játsza a hülyét, hogy azt se tudja hol van.

-Hallottad mi történt a mi nap az udvarban?
-Hogyne hallottam volna, mindenki erről beszél. Idejött ez az Isabell a fene tudja honnan és össze vissza beszél. Méghogy egy törpe mutatta neki az utat na persze, esetleg nem egy unikornis hozta a király udvarába?
-Lisabettnek hívják, te nagyokos!
-A francot se érdekel, de ha engem kérdezel tuti hogy szívott valamit, vagy valami nagy baja lehet ennek a csajnak, mert hogy nem százas az tuti. A király szerint az ellenség kémje lehet, jött felderíteni a terepet csak játsza a hülyét, hogy azt se tudja hol van.

Az lehetetlen, hogy én vagyok az egyetlen, akinek a National Geographic narrációja megy a fejében, miközben valami olyan történik vele, amire nincsen befolyása.

1780. 04. 13.
Ezen a napon különös dolog történt. Két kisfiú sírt fel ugyanazon a napon, ugyanabban a percben - ugyan másik sátorban jöttek a világra, ettől a perctől kezdve mégis azonnal összetartoztak. Születésük körülményei a szellemek áldását hozták magukkal, és az első pillanattól kezdve egy semmihez nem fogható, szoros barátság szövődött közöttük.

QinShihuang Di volt az első.

- Gyerekek, a mai órán a Holdról fogunk tanulni.

A szülők idegesen néznek körbe és körbe, mindenki a saját gyermekét figyeli. Nagy Mihály is így tesz, aggódik. Aggódik, mert félti gyermekeit, akik a vidámpark sok játékát kiakarnák próbálni. Az aggódását, apai szeretete, szíve sem tudja felülírni. Ebből adódóan feleségével úgy döntenek, hogy ketté válnak. Júlia az ikrekkel megy körhintázni, Mihály pedig Larát és Borit kiséri az óriás csúszdákhoz. Menetközben rengeteg színes, vibráló játék mellett mennek el.

A megszokottnál kicsit hűvösebb tavaszi reggel volt. Martin motorja megállt a házunk előtt és kissé rosszallóan nézett rám.

-Öltözhettél volna melegebben is - mondta összehúzott szemmel.

Akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz a legkisebb gondunk.

-Új plüsst kapott. Ma volt a szülinapja. – adta le a jelentést az egyikük. Szokásos szombati nap volt, a nem terepre járók lustán üldögéltek a központban, egy-két őrző visszatért.

-Szeretnél visszamenni az új bázisra? – kérdezte a koordinátor.

-Azt hiszem még pár hétig figyelni szeretnék rá, de lassan nem lesz már rám szüksége. – A koordinátor lassan bólintott. – Csak a biztonság kedvéért.

Hajnali zápor a Holdon

Szeretek egyedül lenni. Csak sétálni a csillagos ég alatt. Töprengeni, vagy épp olyan hangosan hallgatni zenét, hogy elnyomják a gondolataim, mert néha úgy érzem, ha túl sokat foglalkozom velük, megőrülök. De gyakran a legnagyobb hangerő is túl halk. Hiányzol, pedig együtt hoztuk meg a döntést, hogy legyen vége. Legyen vége, mert nem akarunk 3000 km-en át sóvárogni a másik után, így valószínűleg kevésbé lesz nehéz, és majd csak találunk valaki mást.

„Akkor azért még áll a mai buli? Annak ellenére, hogy neked most szar...” –küldtem el az üzenetet Borinak, és reméltem, veszi az iróniát. Nem telt el egy perc sem, érkezett is a válasz.

„Bocs, már elígérkeztem, de te úgyis Kristóffal leszel, szóval nem fogok nagyon hiányozni, puszi”

Egyedül vagyok. Ülök a teraszon és csak nézek magam elé.

Fárasztó napom volt, ma nagyon sokan voltak az utazási irodában. Pont úgy, mint azon a napon, amikor megismertem Amyt.

                                                       Hajnali zápor a Holdon

-Én voltam…
-Mi?

…

-Izgulsz? – kérdezte Anyu-
-Miért, kéne?
-Nem tudom, egy iskolaváltás azért komoly dolog…
-Megleszek, nyugi.

           A srác tizenhét év körül lehetett. Hitte, hogy majd beletanul az életbe. Önállónak titulálható fiú volt, elégedett a sorsával, hiszen „minden oké”. Sajnos nem volt minden oké, hiszen anyjával már évek óta csak ketten voltak. A nő az apja is volt egy személyben, de sajnos ezzel néha nagy terhet vett a vállára, hiszen nehéz mind a két szülő szerepét eljátszani. A remény, hogy apja visszatér egyenlő volt a nullával, mivel már két éve eltemették.

Az ókori görögök hittek a Hold gyógyító erejében. Imádkoztak bölcs Szelénéhez, hogy a tengerek békésen ringjanak hajóik alatt. Imádkoztak harcos Artemiszhez, hogy zsákmányt hozzon az erdő az éjjeli vadászaton. Imádkoztak tüzes Hekatéhoz, hogy a bosszú véres legyen. Hogy a varázslatok fogjanak ellenségeiken. A hellének, mikor felnéztek a végtelen égboltra, nem éreztek félelmet: csupán a végtelen csodálatot, mely imára rogyasztotta térdüket.

Ami eddig történt

5045: Valahol a végtelen űrben.

7 napja annak, hogy a Föld végleg megsemmisült.
Az emberek azt mondják, a hetes isteni szám, hiszen Isten 7 nap alatt teremtette a Földet és 7 nap alatt is pusztította el. Bár ezt senki nem tudhatta előre.
Talán a mai napon végre történik valami, talán véget ér ez az egész céltalan sodródás.
Talán a mai napon Isten végre ad egy kis pihenőt. Ahogy az neki is kijárt…