Irodalmi kritika és scrapbook 7.

lehullBÁTRAK - NyomiZOO, Budapest

Választott könyv: Karen M. McManus: Lehull a lepel

 

Vigyázat, *spoiler* veszély!


Karen M. McManus Lehull a lepel című könyve egy srácról szól, akit annyira érdekelt a mogyoró íze, hogy életével fizetett azért, hogy megkóstolhassa. Csak poén:) Igazából öngyilkos lett.
A könyv alapötlete már az első pillanatban megtetszett, bár a négy főszereplő, a négy tipikus amerikai iskolás karakter miatt egy kicsit kételkedve kezdtem el olvasni. Egyszerre kaptam az olvasmánytól többet és kevesebbet, mint vártam. A két fő dolog, amivel kicsit sem voltam megelégedve, azok az irreális csavarok, és a lélek nélküli szereplők. Legtöbbször úgy éreztem, mintha az írónő útközben megunta volna a karakterek kidolgozását, és azt gondolta volna; tessék, itt van pár sablonszereplő, teljesen megmagyarázatlan karakterfejlődéssel, vagy még azzal sem. Megszoksz vagy megszöksz.
De komolyan. Adott öt középiskolai karakter a legnagyobb klisékkel, amikkel találkozhatunk. Egy minden lében kanál suliújság-szerkesztő, egy stréber "jókislány", egy anyátlan drogdíler, egy sportos izomagy és egy papucs bálkirálynő. Rendben, az utolsó elég eredeti, de hiszem, hogy mindannyiukból ki lehetett volna hozni többet is, mint a szerelmi kapcsolatokból, amik általában érzelem nélkülinek, semmilyennek hatottak, kivéve pár ritka alkalmat, amikor viszont annyira el lettek találva, hogy fangörcsöt kaptam. Semmi középút.
Ami idegesített még, azok a hülye nevek: Rojas, Kelleher, Gupta, Hank Budapest és a többi, mintha valami poénnak szánt rajzfilmben lennénk.
De visszatérve a fura csavarokra, amiket korábban említettem: értem én hogy egy jó könyv mindig meglepi az olvasót, de ne azzal lepje meg, hogy a csavar nem meglepő. Pár példa:
Nate anyja mégsem halott: jobban meglepődtem volna ha tényleg az is ,,marad". Nate továbbra is egyedül küzdene a koszfészek lakásban az alkoholista apjával és érdekesebb lenne úgy látni végig a boldogulását.
Cooper meleg: az elmúlt években már egyáltalán nem nagy szám, ha egy könyvben/filmben a focistáról kiderül hogy meleg. Szegény srácban nem éreztem semmi erre utaló hajlamot, erőltetettnek éreztem hogy össze lett hozva Krissel. Remek srácok mindketten, de valahogy... számomra Cooper olyan hetero volt végig, és reméltem hogy nem akarják ráerőszakolni a ,,más vagyok, mert egy tiniregényben mindig kell egy ilyen ember" szerepet.
Még egy példa: az a fordulat, amikor a könyv végén Nate megtagadja a Bronwyn iránt érzett szerelmét, teljesen felesleges kitérő volt a történetből. Hozzádobott a könyvhöz plusz öt oldalt, meg egy ,,igazából tényleg szeretlek" befejezést, de én csak arra éreztem késztetést hogy forgassam a szemem.
Bár az a fordulat tetszett, amikor kiderült miszerint Jake a bűnsegéd, és igazából Simon volt az, aki egy egyedi és elég rosszindulatú utat választott arra, hogy eltávozzon ebből a világból, de valahogy végig reménykedtem, hogy Mr. Averynek is lesz valami köze az egészhez. Nem lett, szóval a tanár is csak egy másik felesleges és random karakterré vált, pedig egy csomó potenciált láttam benne, mint pszichopata zseni, vagy vérengző bosszúálló.
A másik csavar amit vártam, és nem lettem volna csalódott ha tényleg úgy történt volna a végén az az, hogy a ,,négyesfogat" sem teljesen bűntelen.
Az lett volna a tökéletes bűnügy, ha Simon úgy hajtja végre a dolgot, hogy a négy főszereplő tényleg valahogy bepiszkolja a kezét, és utólag mindannyian rádöbbennek, hogy nem csak a múltbéli hibáikkal - amik miatt Simon meg akarta őket leckéztetni - segítettek rá a fiú halálára, hanem akár bűnrészeseknek is nevezhetnék magukat.
Egy utolsó furcsa dolgot hadd osszak még meg: ők négyen látták szerencsétlen srácot haldokolni, liluló arccal fuldokolni, utólag mégsem éreztem akármekkora szintű poszttraumát náluk. Valamiért azt hittem nagyobb sokk hatása alatt lesznek, de miután eltelt Simon halálának a napja, inkább úgy éreztem, csak azt siratják, hogy belekerültek ebbe a nyomozásba és hogy bosszúsak amiért a titkaik napvilágra kerültek. Mintha nem lenne elég nagy megrázkódtatás látni valakit haldokolni. Végül is nem tudhatom, de olvasás közben rájöttem hogy valószínűleg az írónőnek sincs róla semmi fogalma.
A nyelvezetről pedig annyit, hogy McManus gyakran közölt olyan információkat, amik semmiben nem lendítették előre a kialakult helyzetet, vagy a karakterek fejlődését, csak az olvasási élményt zavarták oda nem illőségükkel. Ilyen rész volt például, amikor Cooperről a Budapest hadnagy általi vallatás kellős közepén kiderül, hogy nem szereti a gyapjúnadrágokat, illetve amikor Addy kereken hatvanháromszor huzigálta meg a fülbevalóját megszólalás előtt. Ezek, és az ezekhez hasonló pillanatok viszont meglehetősen életszerűtlenné tették az említett szituációkat.
Azután, hogy ennyi számomra nem tetsző dolgot elsoroltam a könyvről, kicsit furán fog hangzani, de sok mindent viszont imádtam a benne. Vannak olyan klisék, amik mindig beválnak, és mindig megmelengetik az ember szívét, csak mint a szerelem két teljesen ellentétes ember között, vagy hogy egy lány élete egy fontos fordulópontján elmegy a fodrászhoz, és a haja nagy részétől megszabadul. Nekem ezek mindig bejönnek. Ami tetszett még, azok a testvéri kapcsolatok voltak. Önzetlen, csipkelődő, egymásra mindig számító testvérpárok.
A legjobb jelenet díjamat a napszemüveges, badass, gyilkosok klubja-féle bevonulás volt a könyv közepe felé, a kedvenc pillanataim pedig biztosan Nate humorérzékéhez(és a gyíkjához) köthetőek.:)
Be kell vallanom, hogy összegezve nagyon is tetszett az egész könyv, minden apró hibája ellenére. Nem hiszem, hogy a jövőben többször is újraolvasnám vagy megvenném magamnak, de a szerda délutáni/éjszakai olvasmányomnak tökéletes volt!:)
*spoiler vége*

Barátság: 9

Bátorság: 6

Önfeláldozás: 6

Műveltség: 8

Őszinteség: 1

Elgondolkodtató történet: 4

Erőszak: 7

Izgalom: 7

Mindennapi történet: 2

Nevettem rajta: 8

Szerelem: 7

Sírtam rajta: 1

Tetszett: 7

Varázslatos történet: 4


A scrapbook-on fontos szerepet kap a gyík, a mogyoró, a jozsuéfa, a négy főszereplő, és a rengeteg csillám, amit rászórtunk. A nagy betűkkel írt idézet az Ének magamról című költeményből van, a jobb alsó sarokba pedig egy, a könyvből  származó metaforikus idézetet helyeztünk. Ezek mind jellemzik a regény hangulatát, stílusát és főbb mozzanatait. 
 

lepel