Irodalmi kritika és kézjegy 4.

sŐSZINTÉK - Lapszámosok, Pomáz

Választott könyv: Kerstin Gier: Silber

 

 



Kerstin Gier a népszerű német írónő nem egy kiadott alkotással büszkélkedhet. A fiatalok körében a 2009-ben megjelent Edelstein-trilógiával emelte népszerűségét. Személy szerint én mindegyiket nagyon kedveltem és körülbelül három nap alatt kivégeztem a három kötetet. Pár évvel később (az első kötet 2013-ban, a második 2014-ben, az utolsó pedig 2015-ben) egy újabb trilógiával örvendeztette meg "rajongóit", ez a Silber-trilógia.
Ennek a sorozatnak az első kötetét választottam a 5. fordulóra. Reménykedtem benne, hogy a Edelstein-trilógiához hasonlóan ez is eseménydús, kissé romantikus fantasy lesz. Őszintén szólva ahhoz képest, hogy szerkezetileg és műfajilag körülbelül megegyezik a sorozat, mégis a hangulat és a karakterek eléggé különbözőek. De nem mondom, hogy csalódtam.
A Silber-trilógiát a Könyvmolyképző adta ki 2017-ben és a Vörös pöttyös könyvek között kapott helyett. Én alapjában véve nem szeretem a Vörös pöttyös könyveket, de lehet, hogy ez a sorozat kicsit pozitívabb élményt adott velük kapcsolatban.

Live Silber és húga, Mia Londonba költözik, mert édesanyjuk ott kapott állást. A család az évek alatt rengeteget utazott és a lányok már vérprofik be- és kipakolás terén. Eddig egészen átlagosnak tűnik a történet. Vajon hogyan lesz belőle veszéllyel és kalanddal teli fantasy?
Livnek különös álmai vannak, egy közülük folyton ismétlődik. Kis idő elteltével főszereplőnk megismerkedik az álmában szereplő négy fiúval. Eddig szerintem semmi kirívó nincsen a történetben, sok ilyen leírású sztorit olvashattunk már. Viszont, ahogy a szálak egyre bonyolódnak, úgy lesz egyre izgalmasabb a történet. Ráadásul az írónőnek nincsen rossz humora és a stílusa sem az utolsó.

A misztikus világa szuperül van felépítve, az egész rendszer nagyon jól kidolgozott, és ha valaki végigolvassa a trilógiát, a legvégén csak ül, maga elé bámul, és próbálja felfogni az összefüggéseket.

Eszméletlenül érdekes, hogy az emberek álmai a történetben, hogyan tükrözik vissza a személyiségüket. És a könyv által megteremtett bonyolult, misztikus világban hogyan használják ki a karakterek azokat az úgynevezett "kiskapukat".

A főszereplő kissé közhelyes, de a mű kreatív világa és Liv mindennapi apró-cseplő problémája az iskolában szépen harmonizálnak és eléggé kiegyensúlyozottak.
A másik négy vagy mondhatni öt főbb karaktert én jobban kidolgozottnak vagy legalábbis különlegesebbnek mondanám, mint a főszereplő lánykát. Nekem a személyes kedvencem Grayson volt, Liv mostohatestvére. Hihetetlenül aranyos karakter és bár ő is kicsit átlagos, szerintem mégis fontos szerepet játszott a történetben.
A karakterek közül még a kis apró mellékszereplőknek is megvan a maga története, amiket igazán jó érzés volt olvasni.

A szerelmi szál már az első kötetben megjelenik, és mint egy fülledt nyári napon a limonádé, olyan hatással van a bonyolult fantasy szálakra. Szerintem a könyv első felénél már kicsit érezhető volt, hogy ki kivel fog összejönni és bár én nem feltétlenül szimpatizáltam a kialakult párossal, mégis aranyosak voltak együtt.

A mindennapi iskolai életbe is betekintést nyerhetünk, amit mégis feldob egy izgalmas tényező. Az intézmény legfrissebb pletykáit Secrecy álnéven posztolja valaki. Ez már alapjába véve egy jó elgondolás, de az még tovább bonyolítja, hogy azok a pletykák is pillanatok alatt a Tittle-Tattle blogra kerülnek, amik még csak pár órája történtek, és a diákok maximum az újabb iskolai nap első perceiben tudhatták volna meg, és akkor kaphatott volna szárnyra a hír.

Mindig Liv szemszögéből, szubjektíven láthatjuk a történéseket. Ez pluszként színesíti Secrecy blog bejegyzései, ami úgy vannak megszerkesztve, mintha rendesen az interneten böngészgetnénk.

A borítója nem feltétlenül az én stílusom, de a könyv hangulatát jól ábrázolja.
Minden fejezet elejét cirkalmas indák és virágminták díszítik, amik szerintem sokat dobnak a könyv kinézetén.

Mivel ez csak az első kötet, így nem tudok róla teljes lezáró véleményt adni. Szerintem kellően elindult a történet már az első részben, és akinek tetszett a világa, az biztosan folytatni fogja, mert pont úgy ér véget, hogy ne lehessen letenni.

Összességében nekem nagyon tetszett. Természetesen vannak kifogásolható részei, de azok vagy annyira szubjektívek, hogy nem lehet ezek miatt lepontozni a könyvet vagy ilyen kis teljesen átlagos hibának nem is mondható dolgok. Talán az elején kicsit rosszabbra is számítottam, mert nem igazán kedvelem a misztikus történeteket. Meg a fülszöveg nem fogott meg annyira, de a Nagy Könyves Beavatás miatt (és egy kedves barátnőm miatt, aki rám tukmálta a könyvet) mégis elolvastam. Egyáltalán nem bántam meg, és ha nem is életem legjobb olvasmánya, de mégiscsak felkerült a könyvespolcomra.
1
A könyv 306. oldalán hagytunk "nyomot". Az üzenet a könyv tartalmára utal - hogy sokszor nem hihetünk a szemünknek, és csak a trilógia végén fog kiderülni az igazság - és az álmokkal van kapcsolatban, amire az egész könyv fantáziavilága épül (az üzenet: "Minden álmom hazugság"). A kiválasztott oldalra egy sütőpapírt raktunk és fekete filccel tintapaca szerű foltokat rajzoltunk, illetve a hazugság szót írtuk rá és a megfelelő szavaknál helyet hagytunk ki.