Ági angyalai - Susan Kreller: Égig érő szerelem

LEGJOBB IRODALMI KRITIKA JELÖLT
MŰVELTEK - Ági angyalai, Diószeg (Szlovákia)
Susan Kreller: Égig érő szerelem


Be kell ismernünk, hogy a könyv választásánál a rövidsége volt a döntő pont. A magyarázat egyszerű, a csapatunk egyik tagja sem rajong a romantikus műfajú művekért, mivel sajnos nem tudunk azonosulni a túlzott szenvedéssel és az érzelgős történetekkel. Susan Kreller Égig érő szerelem című regénye sem lett a kedvencünk . Ez teljes mértékben a csapat szubjektív véleménye, és íme, álljon itt néhány pont, hogy ezt alá is tudjuk támasztani.
A regény Adrianról, egy 15 éves hormonzavaros tini fiúról szól, aki a kamaszkor legsötétebb árnyoldalait vészeli át. Élete gyökeresen megváltozik, amikor új szomszédok költöznek a hírhedt Három Halott Házába. Elhidegülnek egymástól a legjobb barátjával, Stellával, miután a lány ragaszkodni kezd az új szomszéd sráchoz, Datóhoz. Adrienre rátör egy új, eddig ismeretlen érzés: a féltékenység. Ez az összezavart lelkiállapot egy tudatalatti öngyilkossági kísérletbe löki a fiút. Ezek után egy nehézkes gyógyulási folyamatnak lehetünk tanúi. A könyv története alatt tehát az olvasó szemtanúja lehet egy kissé túlspilázott tinédzser kornak. Felfedezheti egy kamasz fiú belső világát, hogyan éli át azokat a pillanatokat, amelyekkel szembenézhet egy tini. Gondolunk itt, a szülőkkel való nézeteltérésekre, barátok elvesztésére és a váratlan érzelmekre. A mi történetünk viszont ezeket a nehézségeket a való élethez viszonyítva megnagyítva és túlgondolva írja le. A regény tartalmaz még egy elég súlyos társadalmi és politikai kérdést is: a migrációt. Találkozunk tehát egy illegálisan a családban tartózkodó idős és betegeskedő grúz nagypapával, aki csak úgy belecsöppen a történetünkbe. Nem igazán illik a képbe és nagy negatívumnak tartjuk, hogy erre a súlyos kérdésre az írónő nem kínál semmilyen nemű megoldást. Sőt, azt érezhetjük, hogy pártolja az illegális bevándorlókat. Egyszóval, erről a kérdésről inkább egy külön regényben olvasnánk, ahol jobban megérthetnénk min mennek keresztül a bevándorlók, akár legálisan avagy illegálisan tartózkodnak az adott országban.
Egyetlen pozitívumot azért szeretnénk kiemelni. Felfedezhetjük az események során, hogy mindig lesz a történetben valaki, akire a váratlan pillanatokban számítani lehet, és így talán egy negatív élethelyzetből egy reménnyel teli jövőbeli esemény is kialakulhat.
A regény történetvezetése lineáris, pár hónap leforgását figyelhetjük meg. Ezek mellett többször kapunk betekintést Adrian és Stella legszebb emlékeibe a fiú visszaemlékezései által. A narráció harmadik személyű és a tudása korlátozott, hiszen egyedül Adrian érzéseit és gondolatait ismerhetjük meg a műben. Ez nem hátráltatja az olvasás élményét, sőt, más stílust nem is tudnánk elképzelni a történetben.
A főszereplőnket már többször említettük. Ő nem más, mint Adrian, aki a kamaszkor általános problémái mellett azzal is küzd, hogy túl magasra nőtt, és testének esze ágában sincs a növést abbahagyni. Nem csodálkozhatunk a tényen, hogyan lehet egy 15 éves fiú 194cm magas, hiszen a génjeit szüleitől örökölte. Adriannak az egzisztenciális és személyiségi problémái mellett a legnagyobb gondja, hogy Stella, szerelme és legjobb barátja elvesztése után nem tudja kezelni a kialakult űrt. Dühkitörései és gonosz beszédei mellett kb. 100 oldalon keresztül a szenvedését figyelhetjük meg, aminek csúcspontja a már említett tudatalatti öngyilkossági kísérlet. A baj csak az, hogy ez az egész viselkedés nem igazán hiteles. Több fiút is kikérdeztünk az iskolánkból és mindegyik egyöntetűen azt válaszolta, hogy Adrian viselkedése el van túlozva. Aláírjuk, kivételek mindig léteznek, de akkor ezt a könyvből is szerettük volna érezni. Hiányoltuk azt is, hogy Stellát nem igazán ismerhettük meg a műből. Nagyon fontos karakter, de kérdőjelek maradtak utána. A nagymamáját viszont a szívünkbe zártuk. Misses Elderly a maga furcsa létével és szokásaival egy igazi törődő nagymamaként jelenik meg a történetben, aki rengeteget segít Adriannak. Az ő személye elengedhetetlen eleme a cselekménynek.
A regény nyelvezete is hagy néhány kívánnivalót . Adrian és Stella beszéde inkább hasonlít egy érett felnőtt ember beszédéhez, mint egy kamaszéhoz. Nyilván nem használ minden tini szleng kifejezéseket, de képviselnek egy bizonyos stílust, amit általában megfigyelhetünk a 14 – 15 éveseknél. Ezt is hiányoltuk a műből.
Sajnáljuk, ha túlzottan kritikusok voltunk a művel szemben. Elnézést kérünk Susan Krellertől, hiszen egy regény megírása nem könnyű feladat. Ahogy már említettük, ez az írás a személyes véleményünkön alapszik. Még egy utolsó megfigyelést azért szeretnénk megosztani mindenkivel. Mi a könyvtől azt várjuk el, hogy valamit nyújtson az olvasónak. Sok esetben valamiféle segítséget várunk el tőle. Megeshet, hogy egy Adrianhoz hasonló problémákkal küzdő kamasz kezébe kerül az Égig érő szerelem. Sajnos nem tudjuk elképzelni, hogy ez a történet segíteni tud ennek a tizenéves gyereknek. Az öngyilkosság kérdése is csak egy hétköznapi baklövésnek van beállítva a regényben, és ez nagyon félrevezethető tud lenni. A könyv nem hogy segíteni nem fog, de elképzelhető, hogy nagyobb kárt tesz a tini gondolkodásmódjában. Nem tudjuk ajánlani tehát ezt a könyvet, s kritikánkat zárnánk egy, a mesékből ismert gondolattal, ha nekünk nem hiszel, járj (olvass) utána.