Nutellás Pacifagyi - Varga Bálint: Váltságdíj nélkül

LEGJOBB IRODALMI KRITIKA JELÖLT
ŐSZINTÉK - Nutellás Pacifagyi, Budapest
Varga Bálint: Váltságdíj nélkül   


Mi ezt a könyvet azért választottuk, mert a csapat egy része már olvasta, és nagyon tetszett, ezért úgy gondoltuk, hogy jó lesz megint elolvasni, és a csapat másik részének is tetszene.
A történet arról szól, hogy négy gimist elrabolnak a szerb maffiózók. Hármuknak sikerül megszökni, és elindulnak hazafelé. Csakhogy kiderül, hogy nem a Budai hegyekbe vitték őket, hanem a szerb határon túlra. Mindhárom gyereknek vannak érvei a rendőrségi beavatkozás ellen, így őket, amíg tudják, kihagyják az ügyből. Pest közelében egy ismerős befogadja őket, majd amikor már azt gondolnánk, hogy minden jóra fordul, akkor jön még egy csavar, és újra visszakerülnek az elejére, csak most már egy tervvel. Végül nem egészen úgy, ahogy azt elgondolták, de kiszabadulnak, és a rosszfiúk is megbűnhődnek.
A regény eleinte egy szálon fut, fejezetenként váltva az elbeszélőjét, majd mikor kettéválnak a szereplők útjai, két párhuzamos szálon megy tovább, majd a végén újra összeér. A történetvezetés logikus és összeszedett. A különböző elbeszélők nem bonyolítják meg a történet megértését, viszont több oldalról is láttatják a cselekményt, és jobban át tudjuk érezni mindegyik szereplő helyzetét.
A főbb szereplők a három tinédzser, akik menekülnek a maffia elől. Nem tudják, hogy miért rabolták el, és miért üldözik őket, csak azt tudják, hogy menekülniük kell, és menteni az életüket. A szereplők precízen ki vannak dolgozva, mindenkinél meg van a negatív szál az életében, és a főbb jellemvonásaik ki vannak hangsúlyozva. A főszereplők a 3 menekülő kamasz (Zsófi, Doma és Zoli), és az őket üldöző maffiózó. Zoli ügyetlenkedése és a két fiú folytonos veszekedése valóságosabbá teszi a történetet. Zsófi az ösztönzés a fiúk számára, hiszen mindketten szerelmesek belé. Alvarez, a szerb maffiózó üldözi a fiatalokat, és mindig a nyomukban jár a feszültség fenntartása végett. A két fiú epekedése Zsófi iránt megadja a szinte kötelező szerelmi szálat, de nem fejlődik ki annyira, hogy elvonja a figyelmet a fő szálról. A szereplők jellemfejlődése a cselekménnyel harmonikusan történik, és be is van mutatva a történetben. A mellékszereplők jól vannak megformálva, és konkrét képet kapunk róluk.
A regény nyelvezete egyező a műfajjal, a szereplőkkel, és a szereplőkön belül is megvan mindenkinek a saját nyelvhasználata, ami szintén hozzátesz a szereplők jelleméhez. A rétegnyelveket nagyon jól bemutatja a könyv. A regény alapvetően az ifjúság nyelvén íródott, mivel a főszereplők fiatalok, de a történet másik oldalán a maffia áll, akiknek más a szó- és nyelvhasználatuk. Rajtuk kívül van még egy mellékszereplő, aki teljesen érthetetlen tájszólással beszél, és ez formálja az ő személyiségét.
A könyv címe és az ajánló már magában felkelti az izgalmat, és olvasás közben is végig izgalmas maradt. Ami a könyvben egy nagyon jó ötlet volt, az az, hogy amikor már azt hinné az ember, hogy lassan minden megoldódik, akkor visszatérnek úgymond az elejére, és megint ugyanabban a helyzetben találják magukat a szereplők. Ekkor felvetődik ugyanaz a kérdés, ami a történet kezdetén, és ez jól keretbe foglalja a könyvet és megmutatja, hogy két teljesen egyforma szituáció milyen különböző lehet. A befejezés kicsit hollywoodi filmjelenetszerű lett, ahogy ülnek a napkeltében és énekelnek, és mögöttük bezárja a rosszfiúk, és úton van a rendőrség, hogy mindent elrendezzen, de ettől eltekintve nagyon szerettük, és bár már olvastuk, így is végig izgalmas és élvezhető volt.